Overallban tértem vissza, majd a bukót vettem fel.

-          De csak óvatosan…

-          Jó, jó. Nyugalom. Mindig vigyázok magamra.

-          De most különösen.

Megöleltem Nandot, majd mentem a kocsiba. Beültem és a srácok bekötöttek. Felvettem a kesztyűt. A box utca lámpája zöldre váltott és kigördültünk a pályára.

Az első edzésen a pályát tanultam. Utolsó lettem sajnos. Nando a 16. helyen végzett. A két edzés között elemeztük ki az adatokat. Második edzésen Nando ismét a 16. lett én pedig a 18.

Mentünk interjúkra:

-          Daniela. Mit gondolsz a pályáról így az első nap után?

-          Nagyon szép a pálya, két részre lehet osztani. Az első olyan, mint egy normális pálya, a második, beleértve a harmadik szektort is, pedig tele van 90 fokos kanyarokkal, amik elég nehezek.

-          Melyik része tetszik?

-          Nekem a második szakasz, azonban a harmadik annyira nem, mert ott nem engedhetsz meg egy hibát sem magadnak. Ez a két szektor az autó beállítást illetően is nagyon nehéz. Az edzéseken a hőmérsékletkülönbség is fontos szerep volt, mivel nappal kezdtük és sötétben fejeztük be, ami egy kis bepillantást engedett, milyen lesz majd a versenyen. Már várom a holnapot, hogy folytassuk a munkát.

Este visszamentünk a hotelbe. Lezuhanyoztunk, majd én bementem a szobánkba. Az ágyon ültem törökülésben, és egy újságot lapozgattam. Sporthírek.

-          Hoztam vacsit.- jött be Nando és egy tálcát rakott le az ágyra.

-          Jaj, köszi. Kimentem volna, csak ezt még el akartam olvasni. Hallottad már, hogy a Rossi 9X-es VB lett.

-          Már mikor hallottam.- mosolygott.

-          Jó, akkor csak én vagyok lemaradva. Mit hoztál?- néztem a tálcára.

-          Kakaó. Vaj, kifli, sajt. Van még gyümölcs. Tudok még esetleg müzlit is hozni.

-          Nem. Jó lesz a vajas kifli. Esetleg egy kis méz van?- mosolyogtam.

-          Hú…

-          Nem, semmi baj.

-          Szerzek valahonnét. Nem hagyjuk annyiban. Mindent megadok, amit kívánsz.

-          Ne, már nem kell…

-          Egy pillanat és jövök.- ment ki a szobából. Addig elkezdtem kevergetni a kakaót. Lapozgattam még az újságot.- Itt is vagyok. Szereztem neked mézet.- ült le és rakta a tálcára.

-          Hogy hálálhatom meg?- adtam neki egy puszit.

-          Azzal, hogy most szépen eszel. Már gondolni kell a kis Fernando-ra itt, a pocakodban.

-          És, ha lány lesz?

-          Akkor, a kis Sally-re.

-          Sally? Na nem. A lányomnak biztos nem lesz Sally neve. Sally Alonso? Szegényke.

-          Mi bajod van a Sally-vel? Nagyon cuki név.

-          Lehet, de nem tudnám elképzelni a lányunkon.

-          Akkor mit képzelsz el?

-          Hát… Nem tudom. Majd gondolkodok. Talán Larissa, vagy Vanessa.

-          Larissa? Ez is furcsa. A Vanessa az jobban tetszik.

-          De jobb, mint a tiéd. Sally, váh.

-          Ohhh.- mosolygott. Beleharaptam a kiflibe. Imádom.

-          Kérsz?

-          Nem.- vette el a kakaóját. Nézett engem.

-          Csak egy harapást.

-          Nem kérek. Egy kis sajtot lopok viszont.

Megettem a kiflit, majd az almát is bekaptam. Megfogtam a tálcát.

-          Hova mész?- kérdezte, majd felállt ő is.

-          Csak kiviszem.

-          Nem. Add ide. Majd kiviszem én. Te csak pihenj.

-          Terhes vagyok, nem beteg.- mentem a tálcával a konyhába. Hamar elmosogattam. Utána bementem a fürdőbe fogat mosni. Fer az ajtóban állt és nézett. Végeztem. Fer még mindig az ajtóban állt. Odaléptem elé, és megöleltem.

-          Menjünk aludni. Fárasztó egy nap volt a mai.

-          Ez igaz.- kapcsoltam le a lámpát, majd bementünk a szobába aludni.