61. rész - Az élet nagy problémái...
2009.11.01. 09:27
Kiértünk a pályára. Sajnos kötelesek voltunk pár interjút adni.
- Daniela. Itt vagyunk az évadzáró futamon. Mit gondolsz a pályáról és a tegnapi teljesítményetekről?
- Hát, ez egy elképesztő pálya lett. A vonalvezetése kicsit különös. Tegnap az első edzésen arra fókuszáltunk, hogy megtanuljuk a pályát. Az adatokat este a srácok kiértékelték, és még majd próbálunk javulni.
- A csapattársad, Fernando jövőre már a Ferrari pilótája lesz. Mit kívánsz neki?
- Sok sikert. Biztos vagyok benne, hogy megállja majd a helyét a Ferrari-nál.
- Jövőre a Renault-hoz érkezik Robert Kubica és a te helyed inog.
- Jövőre biztos, hogy nem lépek pályára. Ezt megerősítem.
- Visszamegy még Amerikába, és utána újra megpróbálja, vagy ennyi?
- Jövőre nem versenyzek sem Amerikában, sem Európában. Egy kis pihenő jól fog esni. Túl sok minden történt mostanság.
- Igazak a pletykák? Ön tényleg Fernando Alonso barátnője? Képek is voltak magukról.
- Egyéb kérdés?- kérdeztem. Nem fogok annak a kis firkásznak válaszolni a magánéleti kérdésekre.
- Igaz, hogy terhes? Válaszolna, kérem.
- Magánéleti kérdésekről nincs mit válaszolnom. Úgy látom nincs több kérdés. Elnézést. Mennem kell.
Kiszabadultam végre a sajtó gyűrűből. Irány a Paddock. Ott mindig lenyugszom. Sétálgattam, és nézelődtem. Leültem egy árnyékos padra. Megláttam Nancy-t és gondolom a férjét. Felém indultak.
- Szia Dani. Hogy van a kismama?
- Nancy. Hangosabban nem tudnád, hogy a fél világ hallja?- mosolyogtam.
- Jó, bocsi. Ő itt a férjem, Federico.
- Örvendek a találkozásnak.- nyújtotta a kezét.
- Daniela Pérez. Örülök a találkozásnak. Nancy már tegnap mesélt rólad.
- Oh, remélem csak jókat.
- Azokat.- mosolygott Nancy. Aranyosak együtt.
- Kicsim. Most, ha nem baj, lenne pár hívásom. Ebédnél találkozunk a megbeszélt helyen.
- Oké. Menj csak.
- Szeretlek.- adott neki egy puszit.- Viszlát Daniela.- ment el. Nancy és én leültünk a padra.
- Látod. Imádom őt.- mosolygott Nancy.
- Látom. Aranyos pár vagytok.
- Nah, és gondolkodtál, mi lesz a neve?
- Kinek?
- Jaj, Daniela. Hát a babátoknak.
- Egyenlőre azt sem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz-e.
- Na jó, de akkor is…
- Egyre jobban a Vanessa felé hajlok. Ha lány. Ha fiú, akkor Fernando.
- Ez olyan aranyos.
- Csak van egy kis baj…
- Mi az?
- Fernando már most elkényeztet.- fintorogtam.
- Jaj, na és? Hadd kényeztessen. Élvezd ki.
- Nem szeretem, ha lustálkodom. Majd ma este, én csinálok vacsorát! Nem fogok elkényelmesedni. Azt nem.
- Dani, Dani. Pihenned kéne inkább.
- Mikor? Vége ennek a hétvégének aztán utazunk Amerikába, meg majd persze Fernando szüleit is megint meglátogatjuk. Apámat is el kell intézni. Kittyvel erről is beszélnem kell, most jut eszembe. Aztán karácsony, ünnepek. És máris itt van 2010. Fernando Január elején majd megy a Ferrari-val arra a sítúrára, amire elkísérem. Olyan rég síeltem.- mosolyogtam.
- Na nem, Dani. Addigra te leszel 4 hónapos terhes. Az orvosod sem fogja engedni. Elesel és kész a baj. Most a baba az első.- rázta a fejét.
- Jó, igaz. Erre nem is gondoltam, hogy esetleg eleshetek… De elmenni elmegyek. Nem leszek otthonülő.
- Én a helyedben hagynék mindent, és csak azzal törődnék, hogy anya leszek.
- Én mondtam azt, hogy nem törődök az anyasággal? Hisz vigyázok rá. Ami jó nekem az biztos neki is jó.
- Másképp fogsz gondolkodni hamarosan. Ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
- Megígérem.
- Ne hajtsd szét magad. Most van időd, időtök pihenni, aztán ha megszületik úgyis lesz elég feladatotok. Hidd el nekem. Én már egyszer átéltem, de Roberta életem egyik legszebb időszaka. A legédesebb kislány a világon. Amikor…
Nancy elkezdett mesélni a kislányáról és belegondoltam ebbe az egész előttünk álló időszakba. Csodás lesz.
|