Fer aztán elment átöltözni. nekem Kitty segített. Kiléptünk a szobámból.

-          Mit csinálsz? Mondtam, hogy jövök, és kiviszlek a kocsihoz!- mondta Fer.

-          Már jobban vagyok.

-          Nem érdekel. 2 hétig ágyban fogsz pihenni. Érthető voltam?- és a karjai közé kapott. Tehettem volna mást? Makacs, mint az öszvér.

Visszamentünk a hotelba. Fernando összepakolt. Én feküdtem a kanapén. Fer levitte a kocsiba a cuccokat, míg én feküdtem a kanapén… Fer végül jött és felvett a karjai közé.

-          Mehetünk is haza, Svájcba. Ott rendesen tudsz pihenni.

-          Aha. Oké.

-          Semmi ellenvetés?- mosolygott.

-          Csak azért, mert téged úgysem érdekelne. Most minek fárasszam a szám?

-          Helyes. – beültem a kocsiba. Nancy-t láttam meg ahogy a kocsijukhoz indulnak a férjével. Fer épp indult volna a kocsival.

-          Várj! – csavartam le közben az ablakot. - Nancy!

-          Dani! – jött Nancy, amint értelmezte, hogy honnét szólok.

-          Hiányozni fogsz. Ígérd meg, hogy majd telefonon, meg e-mail-en tartjuk a kapcsolatot.

-          Ígérem. Jól vagy? Már semmi baj, igaz?

-          Jobban vagyok. Nando vigyáz rám. - mosolyogtam.

-          Oké. És tényleg pihenj. Élvezd, hogy pihenhetsz.

-          Megpróbálom.

-          Rendben. Mennem kell. 2 óra és indul a gépünk Los Angeles-be. Már hiányzik nagyon Robertita.

-          Jó utat. Vigyázatok magatokra.

-          Ti is. Szia. – ölelt meg, majd elment. Felhúztam az ablakot.

-           Mehetünk?- kérdezte Fernando.

-          Igen. Irány Svájc.

A repülőút hosszú volt. Aludtunk egy nagyot, majd a leszállás következett. Utána már hamar a házunkban voltunk. Végre itthon. Nyugalom jön.

A szobánkban lefeküdtem, és nem is engedett felállni Fer. A macskusz, Csipi feküdt le mellém, és simogattam. Fer rendet rakott, majd főzött. Amikor este már a vacsit is felhozta, és együtt megettük, és lement, már szinte lelkiismeret furdalásom volt. Mindent ő csinál, én pedig itt lustálkodok. Ez nem szép. Végre feljött és elfeküdt mellettem.

-          Mi a baj?- kérdezte rémülten.

-          Baj? Semmi. - fordultam el.

-          Aha. El is hiszem. Ki vele.

-          Nem bírom nézni, ahogy én itt lustálkodok, te meg rendet raksz, főzöl, stb. Ez nem igazságos.

-          Kicsim. Figyi. Az orvos neked pihenést írt elő, hogy nehogy baj legyen a babával. Betartod szépen, oké? Holnap, ha jobban érzed tőle magad, itt fogok pihenni veled sokáig, oké? nézünk pár filmet, és elleszünk. Mit szólsz hozzá?

-          Hm. Jó ötlet. Mit nézünk meg?

-          Nem tudom. Amit te akarsz.

-          Cars. Nézzük meg. Meg, a Halálos iramban-t is.

-          Hm. Oké.

-          Mi van? Mire számítottál?

-          Őszintén? Valami csöpögős romantikus filmekre.

-          Úgy ismersz engem? Ez szép. Köszönöm.

-          Ne, ne. Bocsi. Csak csipkelődök.

-          Helyes.

-          Ha nem bánod, én most szívesen aludnék. Késő van, és nehéz nap volt. Leragad a szemem.

-          Rendben. Aludjunk. Szép álmokat.

-          Neked is.