Másnap igen meleg napra ébredt Gijon lakossága köztük Alejandra is. Álmosan nyitotta ki a szemét és azonnal kikászálódott az ágyból hiszen ma találkozik két barátnőjével és valószínűleg újabb értékes napot tudhat majd maga mögött. Kábán botorkált el a fürdőszobáig ahol hideg zuhanyt vett hogy felébressze magát. Ezután felöltözött, kedvenc levágott a farmerját vette fel és egy kék nyakban megkötős felsőt és az elmaradhatatlan hawaii mintás papucsát. Haját elválasztotta és szabadon engedte, ekkor csöngettek.
- Megyek! -kiabálta Alejandra és lecsattogott a lépcsőn majd kinyitotta az ajtót az ajtó előtt Gabríela állt. Gabríela azonnal Alejandra nyakába vetette magát.
- Úgy hiányoztál! - mondta miközben rövid vörösre festett haja repkedett arca körül. - Sajnos Ivana nem tudott jönni. Állítólag - nyújtotta el a szót - dolga van.
- Hát még hogy fogok!
- Hogy hogy? Mész vissza? - kérdezte Gabríela és zavar tükröződött az arcán.
- Hát -mondta sejtelmesen- Lehetőséget kaptam egy Forma-1 -es tesztre - bökte ki végül - De nem hiszem hogy elmegyek - toldotta hozzá bejelentéséhez.
- Te meg vagy őrülve - sikoltotta Gabríela - Ez életed lehetősége! Ha elbuksz nagy cucc meg mindig ott a helyed a NASCAR-ban sok százan mit meg nem adnának egy ilyen lehetőségért!
- De nem csak én vagyok ott van Danica Patrick is .- ingatta a fejét kétségbe esetten
- Na és? Tudtommal te már egyszer leverted őt!
- Még életemben nem láttam a csajt és csak egy közös versenyem volt vele még az Indy-ben én nem is találkoztunk! - érvelt Alejandra - De ő most már nagyon jó!
- Lehet hogy én nem értek hozzá. - mondta nyugodtan Gabríela - De mit ér a siker kockázat nélkül? Menj el aztán majd meglátod! Csak csinálj mindent úgy ahogy eddig és legyél önmagad! - erre Alejandra nem szólt semmit  csak nézett előre fájdalmasan.- És hova mennél? -tette fel utolsó kérdését Gabríela.
- A Renaulthoz  tesztpilótának. - mondta Alejandra mire Gabríela hisztérikus sikításba kezdett.
- Úgy érted Flavio Briatore csapatához? Te Jézus úr isten! Muszály menned. Na Csak az én kedvemért - nézett könyörgőn Gabríela.

- Jó-jó - tette fel a kezét Alejandra - Megadtam magam!
- Remek! Ó igen. Tudom hogy szuper leszel!
- Nem biztos. - dobott be egy fura vigyort és Gabríelával együtt kiléptek az ajtón.- Nekem nincs kedvem lovagolni nem baj? - kérdezte Alejandra.
- Hát.. nem. De akkor el kell jönnöd hozzám reggelire hogy kiengesztelj.
- Miért? Ha elmegyek annyit lovagolhatsz a lovaimon amennyit akarsz!
- Rendben de akkor Santanderen is!. - közölte Gabríela és már húzta barátnőjét karjánál fogva. Útjuk Gabríelához fél óráig tartott. A három lány fiatal kora óta ismeri egymást még az intézetből mivel Alejandra apja és nagyszülei meghaltak autóbalesetben anyja pedig nem volt hajlandó gondoskodni róla így intézetbe került, édesanyját azóta nem is látta pedig lassan tizenkét éve hogy ez történt. Alejandra akkor egy szobába került Gabríelaval és Ivanaval akik szintén akkor kerültek oda.Tizennyolc évesen mind a háman új életet kezdtek Gijon  külvárosi részén.
- Itt is lennénk. - mondta színpadiasan Gabríela, és szélesre tárta az ajtót, a lány nagyszülei régi házában lakott ami szépen fel volt újítva de a régi tornác még mindig ugyan az volt mivel csak ez emlékeztette Gabríelát családjára.
Egész jól elbeszélgették az időt és Gabríela folyton azzal nyüstölte Alejandrát hogy fordítson hátat a NASCAR-nak és ha csak teheti koncentráljon a Forma-1-es jövőjére.
- És ha nem sikerül? - akadékoskodott - Akkor ott leszek állás nélkül mert mindent egy lapra tettem fel? Akkor mi lenne?
- GP2 - válaszolta szörnyen nyugodtan Gabríela - Vagy munkát vállalsz Ivana nagybátyja éttermében.
- De jó hogy neked mindenre van megoldásod. - ingatta lemondóan a fejét.- Nem beszélnél ilyen könnyen ha rólad lenne szó.
- De. Miért is ne? Komolyan nem ismerek rád! Eddig minden kívánkozó lehetőséget megragadtál hogy fellendítsd az életed most meg nem akarod ezt kihasználni?
Alejandrára hideg vízként hatottak barátnője szavai, ez tényleg nem vallot rá, általában nem ijedt meg a kihívásoktól.
- Igazad lehet. - vallotta be végül,
- Nem igazam lehet hanem az van de... - kezdte volna el a mondatot de kopogtattak. - Nyitva! - kiáltották egyszerre, az ajtón Ivana lépett be.

- Hát téged meg honnan fújt ide a szél? - kérdezte nem túl invitálón Gabríela.
- Jaj de jó kedvedben vagy. Be se nézhetek hozzátok?
- De csak .. -emelte fel a hangját mire Alejandra letorkolta.
- Hagyd már! Megint össze akartok kapni? De ha nem bánjátok én hazamegyek. Ivana jössz?
- Muszály?
- Nem maradj de én hazamegyek. - mondta Alejandra és otthagyta barátnőit.
Alig várta hogy haza érjen. Már megbánta hogy egyátalán elfogadta nagyon rég ült egy üléses  versenyautóba és ha csak erre gondolt a gyomra görcsbe rándult. -Mégse kellett volna hogy Gabríela rábeszéljen.- mérgelődött. Engedett magának egy nagy kád vizet mert továbbra is szörnyen ideges volt csak azt nem tudta miért fél ennyire ettől a teszttől. A nap pedig vészesen közeledett, .Mikor kiszállt a kádból megcsörrent a telefonja, a kijelzőn egy név villogott: Sophie.  - Úr Isten! Megfeledkeztem a legjobb barátnőmről. Hát ezt jól elintéztem. - vett egy nagy levegőt és reménykedett hogy nem kap egy nagy letolást majd felvette a telefont.
- Halló itt Sophie. Mi van veled egy hete nem hívtál!
- Hát tudod sajnálom hogy nem hívtalak az egész hete egy őrület volt  képzeld el lehet hogy Forma-1-es teszt pilóta leszek. De most hát nagyon be ijedtem. -kezdte el mesélni a lánynak de mire a végére ért Sophie majdnem kinevette -
- Te? Hova lett az egód?  Hova lett a magbiztosságod? Ez nem igaz te beijedtél? Pont te?
- Én. - erre Alejandra lesütötte a szemét. Általában mindenkit kiosztott és magabiztos volt és pont ezért nem értette hogy mi történt most vele. - Már rég vezettem egy üléses kocsit.
- És? Akkor mi van? Ha nem sikerül összedől a világ? Miért még ki lesz ott? - ordibált barátnőjével az amúgy csendes Sophie.
- Patrick. Senna, meg még egy páran.
- Te jó úr isten. Na akkor most odamész és bemutatod nekik a vezetésed és ha nem tetszik nekik tehetnek egy szivességet. Na menj és mutasd meg!
- Köszönöm Sophie elmehetnél phszihológusnak.
- Tudom! Na hajrá. És nehogy csalódjak.

Alejandra hangtalanul kinyomta a telefonját és leült az ágya szélére. - Csak nehogy én csalódjak magamban.- gondolta majd hangtalanul kisétélt teraszára. A hűvös éjszakai levegő arcába fújta szabadon lógó tincseit, a hold ezüstösen fénylett és varázslatos színeket vetett a fákra A szél elhozta ide a tenger sós illatát, és moraját. - Mint egy álomvilágban. - gondolta, majd lehunyta a szemét és pár pillanatig csak erre figyelt.