A napok pihenéssel teltek. Szombaton kicsit későn keltem. Fernando az ágyon ült és engem nézett.

-          Jó reggelt.- mondtam.

-          Neked is. Hogy aludtál?

-          Jól. Hány óra?

-          11.

-          Igen? Szépen elment akkor a délelőtt. Mióta vagy itt?

-          Egy ideje. Van meglepetésem.

-          Meglepetés?

-          Hozom is.- állt fel. Nem sokkal később egy hatalmas csokor virággal lépett be. Felültem.

-          Ezt miért?- mosolyogtam rá. Adott egy csókot és a kezembe adta a virágot.

-          Nem tudod?

-          Fogalmam sincs. Miért?- szagoltam meg a virágot.

-          Kicsim. Boldog születésnapot.- mosolygott. Döbbenten néztem rá, majd megfordultam és a naptárra néztem. Tényleg! Ma van a szülinapom.

-          Huh, máris eltelt egy év?

-          Elfelejtetted a saját szülinapod?

-          El. Nem is figyeltem a napokat.

-          Boldog szülinapot.- csókolt meg mégegyszer.

-          Köszönöm. Nagyon figyelmes vagy.

-          Hozok fel tortát.

-          Torta is van?- mosolyogtam.

-          Van. Én csináltam.

-          De várj. El kell a tortán fújni a gyertyát. Lemegyek.

-          Ne. Felhozom.

-          Egy pici mozgás nem fog ártani. Ígérem, leülök ott lent! Naaa. Kérlek.

-          Nem is tudom…

-          Csak lemegyünk, megesszük a tortát és feljövünk, oké?

-          Legyen.

-          Köszönöm. Hálás vagyok. – álltam fel, és nyújtóztam egy nagyot. Lementünk, és megláttam a tortát. Csokis. A tetejére marcipán virág volt téve. Nagyon szép lett.

-          Tetszik?- kérdezte.

-          Nagyon. Ezt te csináltad egyedül?

-          Ki más?- mosolygott.

-          Nagyon szép. Hol vannak a gyertyák?

-          Itt.- szúrta bele. Meggyújtotta, majd odaléptem a torta elé. Most kívánni kell. Meg is van. Elfújtam a gyertyákat.

-          Oké. Jöhet a kóstolás.- vágtam egy szeletet magamnak, majd Nandonak is. Bekaptam egy falatot.

-          Milyen? Ízlik?- kérdezte.

-          Nagyon. Elmehetnél cukrásznak.

-          Hú. Nagyon féltem a reakciódtól.

-          Pedig nem kellett semmitől tartanod. Nagyon finom lett. Az F1 után csinálj sütiket. Pl lehetne majd Lekváren Mercedes. Mit szólsz hozzá?- mosolyogtam.

-          Hm, jó, de mit szólnál Felipe Massa-hoz?- mosolygott tovább.

-          Felipe Massa. Biztos finom lehet, de én másfajta sütire vágynék.

-          Másfajtára? És mifélére?

-          Hát, egy kis Nando cuki jól jönne. Tudsz ilyet tálalni?

-          Hm, megpróbálhatom.- adott egy kis puszit.

-          Helyes.- ekkor megszólalt a mobilja. Felvette mosolyogva.

-          Hallo. Itt Fernando… Mi? Mikor?- láttam, hogy az arca elkomorul, és már indult is az előszobába a cipőjéért…