Este a hotelben az ágyban feküdtünk. Már épp alváshoz készülődtünk.

-          Hosszú nap volt.

-          Az. Főleg, ha a leányzó ennyire rugdos, mint egész nap.

-          Ne haragudj rá. Ő csak a pici lábait próbálgassa, mielőtt megszületik.- adott egy puszit a hasamra.

-          Nem haragszok rá, hogy tehetném?- viccelődtem. Átölelt és a fülembe súgta:

-          Szeretlek.

-          Én is téged. Jaj.

-          Nagyon rugdos?

-          Kicsit. De most jelen pillanatban nem is zavar. Kanadába mér nem mehetek veled.- mondtam szomorúan.

-          Sajnos nem. De sietek haza.

-          Kicsit félek.

-          Mitől?

-          Bent leszel?

-          Hol?

-          Hol, hol? Mit gondolsz, hol?- néztem a szemébe.

-          A szülésnél? Nem hagynálak egyedül.- nézett rám kedvesen. Ezért szeretem. Mert, ha így néz rám, már olyan vagyok, mint egy csoki fagyi a tűző napon…

-          Köszönöm.- néztem más irányba.

-          Mi baj van?- fordította az arcom feléje.

-          Csak, tudod… Ha így nézel, ahogy most, elolvadok…

-          Igen?- csókolt meg lágyan.

-          Igen.

-          Na jó. Aludjunk. Holnap nekem futam.

-          Oké. Szép álmokat.

-          Neked is.

Fer elaludt, de nekem nem jött álom, a szememre. A baba nagyon rugdalózott még mindig. Csak késő este tudtam végül elaludni.

Reggel fáradtan keltem. Nando már fent volt. Megreggeliztünk, majd mentünk a versenyükre.

Izgalmasra sikeredett és Nando, Kimi, Sebi dobogó született.

A futam után este hazaindultunk.

Otthon másnap elmentünk a városba bevásárolni, stb. A boltban fogtam egy kosarat, amit Nando azonnal ki is kapott a kezemből. Furán néztem rá.

-          Mi van? Az orvos is azt mondta, hogy ne emelgess nehezeket.

-          Oké. Nem veszekszem. Vegyük meg ami kell.

-          Oksa. Mi kell?

-          Kenyér.

-          Van még otthon.

-          Aha, mennyi?

-          Hát, nem tudom. Csak láttam még, a csücskét.

-          A csücskét. Épp ez az.

-          Jó, jó. Kenyér. – mentünk a kenyerekhez.- Megvan. Ez szép.

-          Jó. Akkor most tej, sajt. Vaj.- indultam a tejtermékek felé. Követett.

-          Nem fázol?

-          Nem. Jó is egy kis finom hideg. Kint megsülök.

-          Befűtöttek ma.

-          Nagyon.

Megvettük a többi szükséges dolgot, majd mentünk ki a kocsihoz. Fer bepakolta a csomagtartóba. Én egy kirakatnál álltam.

-          Jaj, és még meg sem vettük Vanessa-nak a kiságyat.

-          Bemegyünk?- mosolyogtam rá. Megrázta a fejét, majd belépett. Követtem példáját.

-          Jó napot! Miben segíthetünk?- jött elénk egy kedves hölgy eladó.

-          Köszönjük, csak nézelődünk.

-          Rendben. Szóljanak, ha segítség kell.

-          Mindenképpen.- válaszolt Nando, majd a kiságyak felé sétált. Nézelődtem én is. Annyi minden aranyos dolog van itt, hogy szívem szerint mindet megvenném. Nando integetett, hogy menjek oda.

-          Mi az? Mit találtál?

-          Ezt az aranyos kiságyat. Mit szólsz hozzá?- mutatott egy sárga ágyikóra.

-          Hát, nem igazán tetszik. Túl sárga.- néztem rá félig, majd arrébb léptem, hogy a többit is megnézzem.

-          És ez?- kérdezte. Megfordultam. Egy halvány lila ágyikó. Egyből megtetszett.

-          Igen. Ez szép. De majd akkor a szobáját át kell festeni.

-          Erre ne legyen panasz. Áthívom Robert-et és majd együtt kifestjük. Nagyon szuper lesz.

-          Oké. Ezt rátok bízom. Babakocsi.

-          Babakocsi. Milyen színű legyen?

-          Piros.

-          Piros. Miért is?- vigyorgott, majd megigazította a Ferrari-s sapiját.

-          Aha. Jól gondolod.

-          Oké. Itt van ez. Ez nekem nagyon tetszik.

-          Nekem is. A következő az babaülés a kocsiba…

-          Nem kell. A csapattól kapunk egy Ferrari-s babaülést. Tudod jól, hogy Felipe is kapott, és Stef mondta a hétvégén, hogy mi is kapunk.

-          Jaj, tényleg. Ki is ment a fejemből. Akkor pár bútor kell. Azok szerintem jók lesznek. Halvány lila. Mint a kiságy. Bár, az ágyikó, egyenlőre úgyis a szobánkban lesz.

-          Igen, igen. A bútorok, lila színben fognak pompázni. A pelenkázó is, de most menjünk a ruhákhoz.

-          Na jó, menjünk.

-          Nézd, de aranyos. Ilyen picuri lesz?- vett le egy rózsaszín rugdalózót, és a hasamhoz mérte.- Szia Vanessa, picurim. Ilyen picike vagy? Jaj, édesem.

-          Nando.

-          Ezt megvesszük.

-          Indulunk? Tudod kicsit fáradt vagyok, és éhes.

-          Persze, menjünk. Szállj be a kocsiba. Én leadom a rendelést, és megyek utánad.

-          Oké.- vettem el a kezéből a kulcsokat, majd mentem a kocsiba.