Már mindenki várta, hogy mikor történik meg. Már épp itt volt az ideje Alice látomásának. Pont úgy történt mint mindig az elmúlt 100 év alatt. Alice teste kissé megmerevedettet, összegörnyedt és a szeme a semmibe révedt. Jasper finoman megfogta a könyökét és a kanapéhoz vezette, egy papírt nyomott elé, és grafitot az ujjai közé. Alice bőszen rajzolni kezdett és mire végzett az egész család az asztal köré gyűlt.

- Egy világítótorony? – kérdezett rá Rosalie mikor már kivehető volt mit is rajzol Alice.

- Sss – szólt rá Jasper, mert látta, hogy még nincs vége a látomásnak. Miután Alice végzett a többiekre emelte tisztuló borostyánszínű szemét, és melegen mosolygott.

- Azt hiszem Norvégiában fogunk élni – mondta jelentőségteljesen, majd felállt a helyéről, és a szobája felé libbent.

- Bővebben? – kérdezte kiabálva Emmett.

- Szerintem nem tudja, de ott az internet, azonnal kiderül – válaszolta Nessie tárgyilagosan és már le is huppant a számítógép elé, beírta a keresőbe a két szót, hogy Norvégia és világítótorony, beállította hogy képek keresése és várt míg a számítógép dolgozott. – Jajj de lassú a net, amint meg lesz az új lakás tuti gyorsabb kell - méltatlankodott. Nessie nem volt hozzászokva hogy valamire várnia kell, ő mindig mindent azonnal megkapott, még csak gondolnia sem kellett rá, hiszen a rokonai mind vámpírok voltak, és a szerelme egy farkas. Ingerülten dobolt az asztalon, majd mikor megjelent az első adag kép, maga elé kapta Alice rajzát – Ezt nézzétek – sikkantott fel örömében – Szerintem ez az – fordította a többiek fel a monitort, hogy azok is lássák, mit talált.

- Nagyon úgy néz ki – mondta Carlisle – Bergen első világítótornya – olvasta a kép alá írt szöveget. - Ahogy elnézem tényleg Norvégiába költözünk, Bergenbe. El kell intézni a papírokat, hogy gond nélkül be tudjunk illeszkedni – mondta Carlisle és a ház mint a hangyaboly úgy kelt életre. Mindenki valaminek nekilátott. Jasper Bellával az oldalán elment az új hamis papírokért. Már többször is ehhez az egyénhez fordultak segítségért, Bella legutoljára mikor Nessie még kicsi volt és az élete nagy veszélyben, akkor megfogadta hogy legközelebb is ő meg a férfi után, mert a pasas Jaspertől retteg. Alice nagy gondossággal csomagolta be a ruháit, mióta felment az emeletre már négy nagy bőröndöt megtöltött.

- Mi a baj? – kérdezte Edward Rosetól

- Mint ha nem tudnád – válaszolta a lány durcásan összefont karokkal, majd hátat fordított Edwardnak, de akkora lendülettel, hogy az aranyszőke haja egyszerűen pofon vágta a fiút.

- Raplis tyúk – mondta alig hallhatóan, Emmett mordult egyet és a kedvese után ment.

- Végre költözünk – örvendezett Nessie az apjának, mivel már csak ő Jacob és Edward maradtak a nappaliban.

- Kicsim tudom hogy nagyon örülsz – mondta Jake és megcsókolta az ölébe ülő lányt. Edward még most sem nagyon tudott megbékélni a gondolattal, annak ellenére hogy mindez már 16 éve így van, néha még most is úgy érzi, hogy Jacob egy betolakodó és hogy elvette tőlük az ő picike kislányukat. Nessie nagyon fel van villanyozva az új otthontól, Jacob viszont már kevésbé. Edward pontosan tudta mire gondolt most Jake. Neki volt egy különleges hatodik, nagyon kifinomult érzéke. Hallotta mit gondolnak mások. És Jacob most Norvégiára, meg La Pushra gondolt, meg a távolságra, hogy hiába változik farkassá ezt az utat nem teheti meg fél éjszaka alatt. Teljesen el kell búcsúznia a falkától a családjától, mindenkitől és mindentől. Az viszont meg sem fordult a fejében, hogy az kis családját arra kéri hogy maradjon. Nessie nem élné túl ha nem lehetne a szüleivel és a nagynénikkel meg a nagybácsikkal, és végül Jacob bevallotta magának, hogy már ő sem tudna élni e nélkül a család nélkül. Edwardnak el kellett fordítania tekintetét nehogy meglássák hogy az arcára egy önelégült mosoly kúszik.

- Találtam egy nagy házat - robogott le a lépcsőn Esme. – Egy régi kastély volt, vagy kúri. Most viszont eladó, azt gondoltam meg is vehetnénk, és míg itt mindent elrendezünk addig kiadom egy ottani lakberendezőnek hogy hozzák rendbe – hadarta a nő boldogan.

- Ahogy elnézlek már az átutalást is megcsináltad – vigyorgott Nessie

- Pontosan. De most megyek vissza, össze kell válogatnom a tapétákat meg a bútorokat. Jajj hogy szeretem én ezt csinálni – öröm volt nézni ahogy Esme feldobódott a költözés hírétől.

- Ki vezet? – kérdezte Jasper.

- Teljesen mindegy – intézte el egy vállrándítással Bella. Jasper kicsit visszafogottabban vezet mint Edward de azért visszaköszön a sok éves vámpírság. Bella leakasztotta a Ferrari kulcsát. Ezt kapta Edwradtól miután átalakult, ez volt az utána ajándék. Először túlontúl feltűnőnek tartotta a kocsit, de mostanra már egyszerűen nem is akarta lecserélni, pedig már egy régi modellnek számított. Jasper felé hajította a kulcsot, aki kicsit kihúzta magát és gond nélkül elkapta. Érdekes viszony alakult ki kettőjük közt, a kezdeti nehézségek ellenére Bella mostanra nagyon jól kijött Jasperrel. Mindenkit egyformán szeretett az új családjában, de Jasperrel meg Alice-szel nyílt a sor és Rosalie-val ért véget.

- Le kellene cserélned ezt a kocsit – mondta Jasper miközben kikanyarodott a tűzpiros Ferrarival a garázsból.

- Tudom, mert nem eko, lehet kellene valami vega kocsi, alternatív üzemanyagra, semmiképp sem egy ilyen benzinzabáló dög.

- Hát a 21.században ez alap követelmény. Szerinted Norvégiában hány éves kortól lehet vezetni? – ez egy jó kérdés, Bella eddig nem is töprengett el ezen.

- Passzolok, de ha csak 18-tól akkor Edward és Nessie utálni fogja egy ideig.

- Valahogy csak kibírják ezt az egy évet – mondta Jasper és szinte egy pillanatig sem nézett az útra.

- Nagyon várom már az új otthonunkat, még sosem éltem Amerikán kívül.

- Miattad nem aggódom, te stramm lány vagy. Szerintem a Black fiúknak okoz majd gondot az új környezet. Biztos beleszoknak majd. Viszont jó lenne leegyezni hogy ki kivel, hogyan rokon – mondta Jazz miközben leparkolt a Ferrarival egy irodaház előtt. Hiába volt már 16 éve a kocsi még mindig feltűnő jelenség volt, állapította meg magában Bella.

- Gondolom marad az alapfelállás. Ti Rosalieval tesók, és Esme a nagynénétek. Carlisle, Emmett és Edward lehetnének testvérek. Alice, Nessie meg én meg az örökbe fogadott lányaik.

- És a Black fiúk?

- Passzolok, ők maradjanak ahogy vannak – válaszolta Bella egy vállrándítással.

- Tudod mire gondoltam mostanában, hogy Jacobra már a legnagyobb jóindulattal sem lehet mondani hogy középiskolás.

- Hát nem nagyon, még mindig elcsodálkozom néha mikor meglátom. Azt hittem hogy Emmettet nem lehet felülmúlni.

- Had fejezzem be – szólt rá Jasper mosolyogva, Bella meg színpadiasan mint egy zipzárt, úgy húzta végig a kezét a szája előtt. – Nos arra gondoltam, hogy Jacob lehetne edző, vagy tornatanár a középsuliban és akkor nem kellene fél napot távol lennie Nessietől.

- Ez egy fantasztikus ötlet, így Jakenek is könnyebb lesz. Nagyon meg fogja viselni, hogy el kell szakadnia La Pushtól – azzal már a férfi irodájának ajtajában álltak. Jasper kopogott, majd a választ sem várta meg és belépett a szobába. Belli kuncogott magában egy sort mikor a társa felöltötte az a félelmetes ábrázatát, amit akkor használt mikor meg akart félemlíteni valakit.

- Anthony dolgait is bepakoljam? – kérdezte Alice mikor már a sajátjával, Jasperével és Belláéval is végzett.

- Szerintem inkább ne, nem nagyon szereti ha turkálnak a cuccai közt – válaszolta Nessie, még mindig Jacob ölében ült. Látható volt rajta, hogy egyre feszültebb

- És hol van most az én kis unokám? – kérdezte meg Edward.

- Apa erről is beszélnünk kell, okés hogy itthon ez megy, de szeretném, ha Norvégiában már nem ezt nyomatnátok anyával. Elég gáz lenne, ha miattatok buknánk le, főleg a suliban, mikor egy osztályba fogunk járni, te, anya és a fiam

- Nyugi Nessie van gyakorlatom az új életek elkezdésében – mondta Edward megnyugtató hangon. Abban a pillanatban kinyílt az ajtó és Anthony lépett be rajta.

- Anthony William Black, hol a jó büdös frászban voltál, majd a szívbajt hoztad anyádra – ugrott fel Nessie a helyéről, és egyenesen a srác elé szökkent. Elég vicces látvány volt. Nessie a maga 165 centiével eltörpült Anthony majd két méteres magasságával szemben. Edward nem tudott parancsolni arcizmainak és szélesen mosolygott.

- Na tessék nekünk papol arról, hogy mi fogjuk lebuktatni a családi kötelékek miatt, erre tessék. Bár drágaságom azért tudd meg hogy aggódtunk érted – fordult Anthony felé.

- Jó hogy a nagyi nincs itt, attól mit kaptam volna. Tényleg hol van Bella nagyi, meg Jazz?

- Hamarosan elköltözünk – kapcsolódott be a beszélgetésbe Alice.

- Minek? Hova? – kérdezte Anthony elképedve előbb az anyjára, majd az apjára nézett. – Nem akarok elmenni – mondta lázadozva, a kezében lévő napszemüveget, meg a motor kulcsait a nappali asztalára dobta, majd felviharzott a szobájába. Egy határozottan erős mozdulattal bevágta maga mögött az ajtót.

- Kemény menet lesz – konstatálta Jacob, majd elindult utána.

- Szerintem jobb lenne ha hagynád lehiggadni – állította meg óvatosan Nessie szerelmét.

- Szerintem meg beszélek vele. Ha mindig mindent duzzogással fog kiharcolni annak nem lesz jó vége. Ha elvárja tőlünk hogy felnőttként kezeljük akkor viselkedjen is úgy – válaszolta Jacob és marcona, határozott léptekkel elindult az emeltre a fia után. Edward elképedve nézett utána, ez az amit ő sosem tudott megtenni a lányával. Nessienek mindig mindent sikerült kiharcolnia, amit csak akart, a családtól és Jacobtól is, főleg Jacobtól.

- Bejöhetek? – kérdezte Jacob miközben halkan kopogott fia szobájának ajtaján

- Nem – jött a még mindig elég haragos válasz, de Jacob ezzel egyáltalán nem törődött. Kinyitotta az ajtót és belépett a szobába. – Nem azt mondtam, hogy, nem akarok beszénli senkivel.

- Állítsd le magad fiam – szólt rá Jacob és most még félelmetesebb, magasabb és erősebbnek látszott mint általában.

- Apa! – szólt rá a fiú. – Nem maradhatnák itt Tányáékkal, vagy mehetnék vissza La Pushba?

- Hidd el én lennék a legboldogabb ha ez lehetséges lenne, de nem az. Neked a családod mellett a helyed, anyád mellett aki szeret, és aki az életét adná érted.

- Az életét – ismételte gúnyosan a srác.

- Több tisztleletet, hidd el hogy ha azt követeléi valaki képes lenne lemondani az életéről érted - Jacob még mondani akart valamit de akkor kivágódott az ajtó és Nessie állt előttük.

- Alicenek látomása volt egy lányról, aki olyan mint te – azzal jelentőségteljesen a fiára nézett – Legalább is azt hiszi, mivel mindige pont olyan homályos, mint mikor a te jövődet fürkészi – nagy hír, még egy ilyen istenverte szerencsétlen mint én, gondolta magában Anthony

- Mikor indulunk? –kérdezte meg néhány pillanat csönd után Anthony.

- Amint anya és Jazz visszatértek az új papírokkal – Jake a kedvesére vigyorgott – Jól van na nehéz lesz átállni.

- Mire? – tette fel az újabb kérdést Anthony

- Arra, hogy ezentúl mindenki mindenkit a keresztnevén szólít – magyarázta Nessie.

- Okés, én már mióta könyörgöm ezért – örvendezett a srác, azzal a gardróbjához lépett és elkezdte belehányni a dolgait a legnagyobb bőröndbe amit ott talált.

- Alice agybajt kap mikor meglátja mit csinálsz – állapította meg Nessie, és akkor már érezték hogy újra béke és harmónia uralja a légkört.

- De nem látja meg – válaszolta Anthony pajkosan mosolyogva. – És odaát meg legalább lesz elfoglaltsága, felújíthatja a ruhatáram. Így legalább rámondhatja, hogy hordhatatlanok mert tönkre tettem őket.

Következő néhány nap csomagolással, és várakozással telt. Emmett és Rose mentek el az új papírokért,. Elbúcsúztak a Denali klán tagjaitól, és hajóra szálltak.

- Nem értem miért hajóval megyünk, a repülő sokkal kényelmesebb lenne – méltatlankodott Rose

- Cicus, nyugi van – mondta Emmett vigyorogva. – Minden holmink a hajon, a bútorok amiktől Esme nem bírt megválni, és a kocsik.

- Akkor sem értem, főleg az autókat, hamarosan le kell őket cserélni – morcogott továbbra is.

- Van egy meglepetésem nektek, majd ha kikötünk meglátjátok – mondta Carlisle

- Na ebből tuti valami turpisság sül ki – vigyorgott már Esme is. Alice kicsit távolabb állt tőlük és látomása volt. Csak Jasper érezte meg, és ő is csak azért mert érezte a szerelmében végbemenő változást. Óvatosan, észrevehetetlenül odasétált Alice mellé. Aki a hajó korlátjába kapaszkodva a semmibe bámult

- Minden rendben? – kérdezte Jasper, és amikor nem jött azonnal válasz, már pontosan tudta hogy Alice a jövőt kémleli.

- Persze – vágta rá néhány perces késéssel

- Mit láttál?

- Egy lányt aki olyan mint te, pont ilyen a haja, csak sokkal hosszabb, és ahogy mosolyog, de ember.

- Olyan mint én? – kérdett vissza elképedve Jasper. – És hol volt?

- Annál a világítótoronynál amit a múltkor láttam. Ő itt él Bergenben.

- Nem lesz ebből baj? – kérdezte félénken

- Nem hiszem, meg szeretném őt ismerni. Lehet hogy ő valahogyan a te rokonod, akkor csatlakoznia kell hozzánk – suttogta Alice, de már késő volt, megérezte Edward szúrós pillantását, és a fivére lassan elindult felé.