72. rész - A legeslegédesebb kislány...
2009.11.06. 20:59
Engem rendbe szedtek, majd átvittek a „szobámba”. Közben Fer szülei is megérkeztek…
(Alonso)
Vanessa a többi kis csöppséghez hasonlóan a kiságyában feküdt. Mi az üvegfal mögül figyeltük. Olyan aranyos. A legédesebb baba.
- Mi is lesz a teljes neve?- kérdezte anya.
- Vanessa Fernanda Alonso. Az én kislányom.
- Nagyon aranyos. Gratulálunk kisfiam.- ölelt meg anya, majd apa is.
- Kicsit sokáig tartott, de végre a kezemben foghattam.
- Jó reggelt, elnézést a zavarásért.- jött egy nővérke.
- Jó reggelt. Minden rendben van a kislányommal? Vanessa-val?
- Minden rendben és a felesége is már a szobájában van. Be lehet menni hozzá, viszont a doktor úr azt kérte, hogy ne legyenek bent egyszerre sokan. Pihennie kell.
- Rendben. Köszönöm.
- Most megyek.- távozott.
- Én bemegyek Dani-hoz. Vigyáztok itt Vanessa-ra?
- Természetesen. Menj csak.
- Oké. Majd beszélünk még később.
(Daniela)
Pihentem a szobában, mikor Nando belépett. Halkan becsukta az ajtót, majd közelebb jött.
- Ülj ide mellém.- csúsztam kicsit arrébb.
- Hogy vagy?- kérdezte. A kezem megfogta és puszit adott rá.
- Fáradtan, de jól. Vanessa? Minden rendben igaz?
- A lehető legjobban van. Nagyon aranyos. Imádom.
- A legédesebb kislány ezen a világon.
- Édesem.- simította meg az arcom.
- Bocsi, kicsit fáradt vagyok.
- Értem.
Ajtónyitódást hallottam. Fer szülei és Kitty-ék jöttek be.
- A doktor azt mondta, hogy behozzák Vanessa-t.- Ana boldogan mondta.
- Aranyos nagyon Vanessa. Jól vagy Dani?- kérdezte Kitty. Bólintottam. Az ajtó kinyílt és behozták a kis Vanessa-t. Fer felvette, majd leült mellém, és a kezeim közé adta.
- Imádlak titeket.
- Kisfiam. Egy képet csinálhatunk rólatok? A rokonoknak elküldenénk.
- Persze.
Nando közel bújt hozzám, és a fényképezőbe mosolyogtunk. Pedro, az orvosom aztán megkérte, hogy menjenek el, mert hogy tudjak pihenni. Vanessa maradhatott, mivel minden rendben volt vele. Fernando is maradt, és megkértem, hogy ne azon a kényelmetlen fotelben, hanem mellettem aludjon. Elvégre elférünk egymás mellett. J
Vanessa a kiságyban, amiben behozták aludt. Fer és én figyeltük őt.
- Köszönöm. Köszönöm kicsim.- mondta Nando.
- Én köszönöm. Hogy mellettem voltál.
- Olyan csodás kislány.
- Már látom előre, hogy milyen lesz az első fürdetés és pelenkázás. Nincs túl sok gyakorlatom.
- Nekem sincs, de majd együtt megoldjuk, nem?
- De.
- Csodás évek várnak ránk. Amikor járni tanul majd.
- És az első szavakat kimondja.
- Hú. Most tudatosult bennem, hogy mennyi feladat vár rám. Az összes udvarlótól meg kell védenem.
- Az még messze van. Az első Kartozás közelebb van. Már látom…
- Kartozás? Nem. Hisz ő lány.
- És? Attól még nem versenyezhet?
- Nem tiltom meg neki, természetesen, de nem örülnék. Veszélyes az autósport.
- Aranyos, ahogy így aggódsz érte már most.
- Na jó. Késő van. Most szépen aludj. Nagyon kifáradtál.
- Ez igaz. Megnéznéd, jól be van takarva?
- Persze.- állt fel, és odalépett a kiságyhoz.- Rendesen be van takarva. Mélyen alszik, mint a mormota.- jött, és feküdt vissza mellém. Adott egy puszit, majd lassan elaludtunk.
|