Nem tartott 20 percbe, és már nyílt is az ajtó, és Noora viharzott be, és ölelt át szorosan.

- És most szépen elmeséled, mi történt. - vezetett a kanapéhoz, majd leültünk.

- Az egész úgy kezdődött, - törtöltem meg a szemem egy zsepivel, majd mindent elmondtam neki töviről hegyire. - És most jön az, hogy te előre megmondtad.

-  Igen, azt mondtam, hogy nem jó hosszú időn át titkolózni, de nem is azt vártam, hogy rögtön a második randin elmondod neki az igazat.

- És látod? Pont ezért nem akartam elmondani neki, tudtam, hogy ugyanúgy fogunk járni, mint Kalléval. Én nem akarom elveszíteni. - gyülemlett fel megint a szemem könnyel.

- Figyelj, szerintem Kiminek nem az a baja, hogy nem lehet gyereked, hanem, hogy nem mondtad el neki.

- Gondolod?

- Szerintem. Szóval ez még menthető. De most mit akarsz csinálni?

- Nem tudom. Az biztos, hogy nem hagyom, hogy így érjen véget az egész. Ahhoz túlságosan szeretem, de nem tudom, mi lenne a helyes. De asszem ebben az elkövetkező 2 hétben nem nagyon csinálok majd semmit. Kipihenem magam, mivel úgyis szünet van a F1-ben, így nincs annyi meló, és majd Bahreinben kitalálok valamit. Úgyis általában akkora mázlim” van, hogy mindig egy szállodába keveredünk így nem nehéz összefutni vele. De a legjobbat még nem is mondtam, tudod, kivel találkoztam a boltban, miután Kimi elment? Kalléval.

- Hogy micsoda??? És beszéltetek.

- Hát… futólag. - eszem ágában nincs elmondani, hogy a nyakába ugrottam, és sikerült kisírnom magam a vállán, tuti, hogy kinyírna.

- Szívem, nekem most mennem kell, ne haragudj, de ha bármire szükséged van, nyugodtan hívj, bármikor, de tényleg. - ölelt szorosan magához.

- Persze, semmi baj. De annyit mondj még, hogy mi van a barátoddal! Hogy is hívják?

- Jarkko. És megvagyunk. - mondta csillog szemmel. - Ugyan még csak alakul, de látom a fényt az alagút végén. És majd elmehetnénk valahova együtt.

- De én nem akarok zavarni.

- Ki mondta, hogy egyedül jössz?  Addig Kimit is visszahódítod. - jelent meg egy sunyi vigyor az arcán. - Na, de mostmár tényleg megyek, és fel a fejjel, minden rendbe jön. Puszi.

- Szia. - csuktam rá az ajtót.

Na, jó, ez így nem mehet tovább, valóban kezdenem kell magammal valamit. Először is kipakoltam a frissen vásárolt dolgokat, és éppen megengedtem a vizet, mikor csengettek. Ez nem igaz! Mindig a legjobbkor! Még jó, hogy nem kezdtem el még levetkőzni. Elzártam a csapot, és az ajtó felé vettem az irányt.

- Szia. - ez meg mi a fészkes fenét keres itt??? Ez nem igaz!!

- Szia. Öhm, nem akarok zavarni, csak láttam, hogy eléggé kivagy borulva, és gondoltam, ez jól esne. - nyújtott át egy doboz bonbont.

- Oh… köszönöm. Gyere beljebb. - álltam el az ajtóból, hogy Kalle be tudjon jönni.

- Szép lakás.

- Köszönöm. - én igazán örülök, hogy elnyerte a tetszését, de nagyon érdekelne, hogy mi a fenét akar!

- Megkérdezhetem, hogy… miért vagy itt?

- Láttam, hogy egy picit magad alatt vagy, és… féltettelek. - hát ez tutira, nem ép.

- Igazán jól esik, hogy így aggódsz, de nem gondolod, hogy ez egy picit abszurd helyzet?

- De, nagyon is, csak…

- Csak?

- Rendben, nem kertelek, borzasztóan hiányzol, és már ezerszer megbántam, hogy akkor ott hagytalak, egy emeletes barom voltam. Meg tudsz nekem bocsájtani? - nézett a szemembe.

- De emlékszel egyáltalán, hogy miért szakítottál velem, vagy emlékeztesselek?

- Nem, nem kell. De azóta rájöttem, hogy ettől nem áll meg a világ, és attól lehetünk szülők.

- Na, jó, Kalle. Ez így nekem nagyon gyors. Nem rég szakítottunk, és ma csak így ideállítasz elém…

- Rendben, hagyok időt, gondold át, de tudnod kell, hogy én még mindig szeretlek. Szia. - és amilyen gyorsan jött, és öntötte ki a szívét, olyan gyorsan távozott, én meg csak pislogtam. Hát ez első trauma feldolgozása után, végre nem akadályozott meg semmi, hogy élvezzem a forró fürdő jótékony hatását. De miért kell az életemnek ilyen bonyolultnak lennie?? Itt van Kimi, aki ugye most nincs itt, mert jelenleg fasírtban vagyunk, azt sem tudom, hogy most melyik kategóriába tartozik a kapcsolatunk, de asszem, a semmilyenbe, vagyis köztünk nincs most semmi. És most besétált újra a képbe Kalle, akivel elméletileg szakítottunk, és soha nem hittem volna, hogy azok után, ahogy kiosztott, hogy nem lehetünk szülők - mintha az én hibám lenne, pedig genetikai okai vannak - találkozunk még, na, ezt, hogy újra szerelmet vall, ezt végképp nem. De most nem is fogok ezzel foglalkozni.  2 hétig legalábbis biztos nem.

A következő 2 hét elég lazán telt. A pilóták mind nyaralni mentek, eltűntek a világ szeme elől, senkit nem lehetett lencse- vagy mikrofonvégre kapni, így cikkeket se lehetett nagyon gyártani, maximum ilyen olcsó szennyeket, mint a pilóták magánélete. Fú, pedig arról tudnék írni, főleg, hogy az egyik pilóta életében elég jelentős szerepeket játszom, de nem fogok visszaélni ezzel, meg én sportújságíró vagyok, nem holmi jelentéktelen bulvárlap szerkesztő. Az a munkám szégyene lenne, ha ilyen marhaságokkal traktálnám az olvasókat. Szóval szépen lassan eljött csütörtök reggel, amikor is a reptér felé kell tartanom, és Bahreinbe kell érnem délután 4 órára, és interjúkat kell készítenem. Közben egyre idegesebb voltam a Kimivel való beszélgetés miatt is, de nem adom fel, ezt még össze kell hoznom valahogy, nem hagyhatom ennyiben. Az egész repülőutat végigagyaltam, és próbáltam épkézláb mondatokat összekombinálni, hogy nem vágjam el magam Kiminél mégjobban. Délután 2-re értem a szállodába, felvettem a kulcsom, és máris a szobám felé vettem az irányt. Mikor kiszálltam a liftből, épp láttam, még hogy Kimi bemegy a 406-os szobába. Hát ez király, megint egymás mellett vagyunk, de legalább nem kell keresnem. Lepakoltam a cókmókom, és máris a pályára indultam. Borzasztó hőség van idekint, az tuti, hogy nem tudnék itt élni, ez a 3 nap is elviselhetetlen, még jó, hogy a szobában van légkondi. Az lenne a szép, ha egy 5 csillagos szállodában nem lenne. Szokásosan teltek az interjúk. Az elkapott pilóták mind egykedvűen, unott fejjel válaszolgattak az sorozatos kérdésekre. Fél 7 lett, mire mindennel végeztem, és visszakeveredtem a szállodába. Mielőtt Kimihez átmentem, gyorsan lezuhanyoztam, nehogy már ilyen izzadtan, büdösen állítsak be hozzá. Felvettem egy kényelmes farmert, meg rövid ujjú felsőt, azért nem bálba készülök, de ki kell nézni valahogy, és elindultam. Vagy 2 perc kellett, hogy összeszedjek annyi lelki energiát, hogy bekopogjak. Mikor Kimi kinyitotta az ajtót, azt hittem lehidalok, ott állt előttem egy szál törölközőben, és nem úgy nézett ki, mint aki a fürdőből jön. Nagyon rossz előérzetem van.

- Szia. Mit akarsz? - kérdezte rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal, mivel már vagy fél perce álltok előtte szótlanul, és próbálom felfogni a látványt.

- Én… csak… beszélni…

- Kicsim, ki az? - szambázott ki egy lány, pontosabban Riitta a hálóból a paplannal. Hát ez csúcs, ezt nem hiszem el!!

- Laura, ne… ez nem az, aminek látszik.

- Valóban. Itt állsz előttem egy szál törölközőben, Riitta meg az előbb libbent ki a hálóból a takaróval, persze, hogy azt fogom hinni, hogy csak beszélgettek, igazad van, ez egyértelmű. Bár szex közben is lehet beszélgetni, csak nem olyan meghitt és romantikus. Látom, elég hamar túlléptél a problémáinkon. Csak tudod, mi zavar? Hogy én megbocsájtottam, előröl akartunk mindent kezdeni, és megint csak úgy kisétáltál az életemből, azzal a különbséggel, hogy a legutóbbiról tudtam. Te meg annyit nem tudsz elnézni nekem, hogy nem 2 napi ismeretség után közöltem, hogy nem lehet kisbabánk. Felejtsd el, hogy itt jártam, és beszélni akartam volna veled, felejtsd el az egészet, itt sem voltam, és soha nem is ismertük egymást. Szia. Sziasztok. - azzal sarkon fordultam, és meg sem álltam a szobámig. Ott aztán dühömben, elkeseredésemben fogtam a telefont, és Kallet hívtam. Én sem vagyok százas, már egy ideje szakítottunk, és még mindig megvan a száma.

- Halo.

- Szia. Laura vagyok, zavarlak?

- Nem, dehogy, örülök, hogy hallak. - vidult fel a hangja.

- Csak azért hívlak, hogy nem lenne-e kedved… szóval… elmegyünk valahova a jövőhéten valamikor?

- El se hiszed, mennyire örülök ennek a hírnek. Persze. És hova szeretnél menni?

- Arra gondoltam, hogy Nooráékkal mehetnénk egyet bulizni, táncolni. Mit szólsz hozzá?

- Benne vagyok.

- Oké, akkor majd még felhívlak a résztelek miatt.

- Rendben. Szia.

- Szia.

Hát ezt Noorának hogy fogom beadni, arról még halvány gőzöm nincs. De Kimit ezek után el kell felejtenem. Csak az fáj, hogy azt hittem, ő más, mint a többi férfi, de nem.