2 hét múlva mentem a Red Bull főhadiszállásra. Horner mindent elmondott, majd átolvastam a szerződést. Utána fogtam a tollat és aláírtam. A szerződés megkötése után elindulhattam körbenézni. Sétálgattam a gyárban. Érdekes hely, és nagyon komoly. Végül a büfébe érkeztem. Néhány mérnök ült egy asztalnál, és jól eldumálgattak. Egy másik asztalnál pár csajszi ült és beszélgettek, miközben a mérnököket stírölték. Egy sarokban lévő asztalnál egyedül ült egy srác. Nagyon ismerős így hátulról. Biztos ő lesz az! Odasétáltam és leültem mellé egy székbe.

-          Szia. Hogy vagy Rayo?

-          Vanessa?- nézett az arcomba. Bólogattam.- Hogy kerülsz ide?

-          A szerződés…

-          Jaj, tényleg. Buta vagyok. Mi van veled? Rég beszéltünk.

-          Semmi különös. Élem az életem. Veled? Miért nem mentél a srácok közé?

-          Rossz hangulatom van. Nem volt kedvem azt hallgatni, hogy Paolo épp hány csajjal smárolt a tegnap esti bulin.

-          Aha, értem. De mi baj van? Az én kis Rayo Vettel-em mindig nevetett, és vidám volt.

-          Ne hívj így. Tudod, hogy nem szeretem.

-          De miért?

-          Nem vagyok villám.

-          Áh, tehát rájöttél, hogy villámot jelent?

-          Képzeld el, rájöttem.- nevetett.

-          Na, mi a baj?

-          Szakítottam a barátnőmmel.

-          Ha szomorú vagy miatta, akkor miért szakítottatok?

-          Mert már elviselhetetlen volt. És, azt mondta, hogy ő nem utazik, meg hogy merek nélküle elutazni. Nem lett volna jó egy ilyen kapcsolat.

-          Hát, nem.- közben az egyik mérnök átjött a mi asztalunkhoz, és a széket mellém húzta.

-          Hello. Paolo Rodriguez vagyok. És te kisvirág?

-          Vanessa Alonso. Miben segíthetek?- kérdeztem. Láttam, hogy Hannes-t ez kicsit zavarja.

-          Ülnél itt még egy kicsit, és mosolyognál rám?- kérdezte Paolo, és közben a kezét a kezemre rakta. Hannes erre megmozdult, de nem csinált semmit, csak, nem is tudom. Fura volt.

-          Figyelj. Mit képzelsz magadról? Ne flörtölj nekem úgy, hogy azt sem tudod ki vagyok. Szia.

-          De…

-          Elmennél? Mi most épp beszélgetünk. Köszi. Szóval, hol is tartottunk?- fordultam Hannes felé. Paolo felállt, majd lassan visszament a mérnökök közé.

-          Jól leszerelted.- jegyezte meg.

-          Kösz. Mi van? Miért nézel így rám?- kérdeztem.

-          Semmi. Semmi.- mosolygott, majd megvakarta a fejét…