11. rész
2009.11.08. 19:39
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Tárgy: Beszámoló az eljegyzési partimról, avagy én vagyok a világ legnagyobb barma
Szia!
Annyira hiányzol! Főleg ezután a szerencsétlen este után! De azért remélem jól vagy, és minden oké Veled…
Anyáék szokás szerint kitettek magukért. És én is: felvettem azt a piros ruhát. Tudod, a pánt nélküli A vonalút, amit együtt vettünk még. (Mellékelt képeken is látszik)
Szóval Axel, meg tényleg mindenki el volt ájulva tőlem, mondván, hogy csodásan nézek ki. És tényleg boldog voltam. Igen. Jól látod, csak voltam! Mivel… ezt majd kicsit később mesélem el.
Annyi vendég volt, hogy nem is ismertem mindenkit, de a gratulációikat elfogadtam. Tudod milyen ciki volt mosolyogva azt közölnöm velük, hogy őszintén fogalmam sincs arról, hogy mikor lesz az esküvő, mikor erre rákérdeztek? De nem akarom siettetni Axelt. Semmiképpen sem. Így is boldog vagyok… voltam.
Igazság szerint nagyon keveset voltam Axellel az este folyamán. Mindig elrángatták tőlem. De azért néhány táncot végigtáncoltunk.
Majd megjelent Kimi! Nem tudom, hogy ki hívta, de, hogy én nem, annyi szent. Mérges pillantásokat vetettem felé, mire ő mosolyogva jött felém. Axel kezét szorongattam, de ő kirántotta, és lepacsizott vele! Próbálom nem személyes árulásnak venni, noha tudja, hogy nem kedvelem Kimit. Ő a finomított verziót kapta. Mert igazából ki nem állhatom őt! Axelt természetesen megint elhurcolták a régi iskolatársai, de még előtte volt ideje arra, hogy bátorítson egy táncra Kimivel! Kelletlenül mentem a táncparkettre. Nem tudom, hogy miért tettem. Egyszerűen el kellett volna küldenem őt már az elején. De nem tettem. Hülye voltam. Reménykedtem, hogy egy igazán pörgős szám lesz, de miért kedvezne nekem bármi is? Egy lassú, nyálas számot játszott a zenekar. Visszakozva nyújtottam oda a kezemet Kiminek. Már ő sem mosolygott. A szeme is megváltozott. Kezdtem félni tőle. És nagyon remélem, hogy attól a félelemtől borsódzott a hátam, nem pedig attól, ahogy hozzám ért… Nem beszélgettünk. Próbáltam az ingére koncentrálni, és nem arra, hogy milyen közel van hozzám. Néhányszor ráléptem a lábára, mire felszisszent, én meg odamormoltam egy „bocs”-ot. Tényleg véletlen volt. Koncentrálnom kellett a lépésekre! És úgy éreztem, mintha minden szem ránk tapadt volna. És úgy, mintha teljesen meztelen lennék. Utálom azt a feszélyezett helyzetet! Amint vége lett a zenének, kirobbantam az öleléséből, és Axelhez menekültem. Kimi meg csak bámult utánam. Az est következő részében próbáltam úgy csinálni, hogy ne találkozzam vele. Az lehet, hogy én erre törekedtem, de ő pont az ellenkezőjét akarta. Ostoroztam magam, amiért néha rajta felejtettem a szememet, és ő ezt mosolyogva viszonozta. Ilyenkor persze gyorsan elkaptam a tekintetemet, és elfordultam a plafont tanulmányozva. De ő megindult felém, én meg mint egy idióta, elsiettem az ellenkező irányba. Egyszer viszont elkapott. Szó szerint. Gyanútlanul sétálok, remélve, hogy nem fogom látni őt, erre egy kéz beránt egy sötét helységbe, és bezárja az ajtót. Egyből tudtam, hogy ő az, és nem Seb egy hülye tréfájáról van szó. Muszáj volt nagyokat nyelnem. A szívem a torkomban dobogott. Össze-vissza dadogtam, hogy mit akar tőlem, de még be se tudtam fejezni a mondókámat, ő a falhoz nyomott és megcsókolt. Természetesen ellenálltam… eleinte. De ne nézz rám csúnyán, te sem tudtál volna tétlen lenni vele szemben! Őszintén nem tudom megmondani, hogy egy vagy tíz percig csókolóztunk. Majd, mikor benyögte a rekedt hangján, hogy „Akarlak itt, és most” én… én totál beindultam és… nem hiszem el, hogy megint megtettem, hogy… mi… megint szexeltünk! Ráadásul az eljegyzési partimon! Annyira bűntudatom van! Annyira hülye vagyok! Én… csak kérlek ne ítélj el! Tudom, hogy hibát követtem el! Egy hatalmas nagy hibát! És gyűlölöm magam érte! Soha többet nem akarok találkozni vele! Soha! Elköltözöm Afriákba, megváltoztatom a nevemet, és… Elszúrtam….
Hát erről maradtál le kedves Barátném…
Abby, a világ barma
________________________________________
Feladó: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com>
Tárgy: Üzenet a világ barmának
Nos Abby… nem tudom mi mást mondhatnék, mint hogy: NEKED TELJESEN ELMENT AZ ESZED????? A SAJÁT ELJEGYZÉSI PARTIDON????
Ez azért durva.
De ne aggódj, ennyi volt csak tőlem. A többit a lelkiismereted elintézi.
Nem tudom, mi mást mondhatnék.
Én amúgy megvagyok. Igazából nem tervezem, hogy hazajövök. Még mielőtt elbőgnéd magad, ismétlem csak tervezem. De sajnos nem vagyok milliomos, így már két nap múlva itthon is leszek. Adios Massage – boy!
Anabelle
Ui: És legalább megérte?
________________________________________
„Hello. Annabelle Klum üzenetrögzítője vagyok. A gazdám most nincsen itthon. Kérés egy: hagyj üzenetet a sípszó után. Kérés kettő: Ments meg engem, mert a gazdám egy elmeháborodott! Bíííp.”
Szia Anabelle! Sebastian vagyok. Vettel. Nem mintha nem tudnád ki lennék, és ez most egyáltalán nem azért mondom, mert nem biztos, hogy ki az apa. Az a pizzás fiú vagy a doki. Nem azért mondtam ezt, hogy megbántsalak. Mert én egyáltalán nem nézlek lotyónak. Nem mintha más nézne. Mert szerintem senki sem. Az ilyen sajnos becsúszik. De most nem tartanék biológia kiselőadást. Majd a Doki mesél erről. Mármint, ha ő az apa. Meg amúgy is el kell menni ilyenkor orvoshoz. Nem mintha, én lettem volna már ezzel a problémával. És ez nem probléma! Félre ne érts! Ú, ez ciki. De, ha még nem törölted ki ezt az üzenetet, akkor csak azt akartam mondani, hogy felőlem oké a terhességed. Mármint úgy értem, hogy ha kell valami, akkor szívesen segítek. Támogatlak, vagy mi. Ez így most hülyén hangzott, mi? Nos ő... asszem ennyi. Ja még valami. A családban futótűzként terjedt a híre. Remélem a szüleidnek már elmondtad, mert anya máris partit szervez neked, és a gyereknek. Egyik parti a másik után. Ez jellemző anyára. Tegnap volt a másik. Abby és Axel eljegyzési partija. Jól sikerült szerintem. Nos, hát tényleg le kéne tennem. Akkor leteszem. Szia!
|