Alejandra egy sétáló utca szakaszán álldogált ahonnan jól lehetett látni a tengert. Sok turista járt erre, nem csoda valóban gyönyörű része volt ez a városnak. Egy utca ami alatt egy kavicsos partszakasz fákkal, ahonnan a végtelennek tűnő tenger látható. Messze volt a tesztpályától és a hoteltól is, hajnalban ment még el, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Maga se tudta hova megy csak egy viszonylag nyugodt helyet keresett  ahol végre egy kicsit gondoltaiba mélyedhetett és nem kellett foglalkoznia a gondjaival. Egyik lábát a korlátra támasztotta majd karba tett kezével is ránehezedett, úgy fürkészte smaragd szín szemével a tengert. Elővette telefonját és megnézte rajta az időt - Dél van. Fél háromra kell a pályánál lennem indulni kéne. - mondta magában, majd zsebébe csúsztatta telefonját és otthagyta a páratlan szép kékséget.
Eközben a szállodában Danica ébredezni kezdett - Úr isten már dél van! Ennyit nem kellett volna aludni. - mérgelődött magában majd kócos hajjal és karikás szemekkel nagy nehezen ki mászott az ágyból. Kifésülte haját és belebújt blúzába és farmerébe kinyitotta az ajtót hogy fel ébressze Alejandrát is mert úgy gondolta hogy ha a lány nem ébresztette fel őt akkor még bizonyára az is alszik még. Bekopogott egyszer, kétszer, hangosabban, halkabban,  - Létezik hogy ez ennyire mélyen aludjon? - gondolta majd a lábtörlő alá nyúlt a szoba kulcsáért - Bocs Alejandra most betörök hozzád! - mondta majd kinyitotta a szoba ajtaját. Legnagyobb meglepetésére minden rendben volt az ágy be volt ágyazva és katonás rend volt az egészben.  - De jó ez már elindult. - csapta be a lakosztály ajtaját és bezárta, a kulcsot pedig eredeti helyére visszarakta a lábtörlő alá.  Nem tétovázott sokat, felvette cipőjét és feltűzte a haját majd taxit fogott. Mikorra taxija oda ért a pályához éppen Alejandra is arra járt, szerencsétlenségére.
- Te meg hol voltál? - pattant ki Danica a taxiból és Alejandrának szegezte a kérdést.
- A tengernél. És? - volt nyugodt a lány
- Oké, csak majdnem elaludtam... - forgatta a szemét Danica
- Meddig aludtál? Tudod ébresztőóra. - vigyorgott Alejandra
- Kábé úgy fél egyig. - harapott rá szájára
- Jól van hát akkor szerintem menjünk már úgyis üres a pálya és menni kéne. - ingatta fejét a lány
- Negyed három - halászta ki Danica a telefonját valamelyik zsebéből.
- Szuper van telefonunk! - mondta gúnyosan Alejandra és egy kaján vigyor jelent meg arcán.
- Szegény Walltripp. - sziszegte Danica majd elindult a lány után.
A lányok egymás mellett mentek, a pálya teljesen üres volt már szinte mindenki elhagyta a helyszínt ahogy minden kétséget kizáróan munka folyt délelőtt. A pálya nyugodtságát csak egy hely törte meg. A Renaultos istálló ez volt az egyetlen hely ami nem volt kietlen hanem egyre többen gyülekeztek. A lányok egyenesen oda tartottak.
- Jó napot hölgyeim. - köszöntötte a párost Bob Bell. - Megkérhetem önöket hogy induljanak öltözni?
- Köszönjük, de kérem tegezzen Alejandra vagyok! - lépett előre a lány és kezet nyújtott a férfinak, egy cseppet sem ijedt meg. Ellentétben Danicával teljesen kiverte a víz és most már nagyon izgult.
- Természetesen Alejandra. És téged hogy hívnak? - fordult Bell Danica felé.
- Danica Patrick. - nyújtott kezet Danica is.
- Hát köszöntelek itt titeket és sok sikert kívánok! - mondta a Bell aztán megfordult és visszaindult. A lányok pedig elindultak az öltöző felé. Alejandra nyugodtan elfordította a kulcsot a zárban majd be léptek a tágas öltöző helységbe ahol két overall és két bukó volt.
- Azt a mindenit! Favlio nagyon kitett magáért. - csodálta meg Alejandra a bukósisakokat.
- Szerinted megtarthatjuk? - kérdezte Danica  - Valóban nagyon szépek. A kék a kedvenc színem.
- Szuvenír - mosolygott Alejandra miközben nagyon alaposan szemügyre vette sisakját különösen nem volt érdekes sisak színe piros és egy vékony sárga csík futott rajta körbe de egy dolog nagyon tetszett neki, egy felirat: "Arielle" - Ezt nem hiszem el. A régi szép idők - gondolta magában és nagyon furcsának találta hogy még csak egy hete volt hogy a Red Horse csapatához tartozott. Mintha egy örökkévalóság telt volna el.
- Tőlem mehetünk - törte mag Danica hirtelen a csendet.
- Szerintem is de megtennél nekem valamit? - kérdezte Alejandra majd farmerja zsebében kezdett el kotorászni.
- Mit?
- Befonnád a hajam? - mutatott fel végül Alejandra egy vékony hajgumit.
- Természetesen. - ült le Danica Alejandra háta mögé majd elkezdte fonni a lány hosszú gesztenye barna haját. - Amúgy minek?
- Hát ennek. - mondta Alejandra mikor Danica befejezte hosszú haja fonását. Megfogta  copfját és a tűz álló ruha alá csusztatta majd ráhúzta az overallját.
- Aha - mondta Danica nem túl meg győzöen majd kinyitotta az ajtót. - Gyere menjünk. - mondta.
Alejandra követte a lányt, majd csatlakoztak a néhány férfihez akik ugyan olyan overallban voltak mint ők és rövid sorfalban álltak. Nem kellett sokáig várni szólították az első tesztelőt. Alejandra annyira el volt merülve gondolataiban hogy húsz percig azt sem tudta mi történik, nem is gondolt vele.  Egyszer csak  arra figyelt fel hogy maga Flavio Briatore jön hogy figyelemmel kísérje a tesztet.
- Köszönöm uraim elmehetnek. - mondta a maga hangterjedelmében Flavio
Alejandra hirtelen majdnem felkiáltott: "Mi?"
- Hát hölgyeim ketten maradtatok. Hát lássuk mit tudtok. - mondta Flavio majd méregetni kezdte a lányokat - Először is a NASCAR-os hölgyeményt szeretném látni. Alejandra kérlek. - mutatott a lányra aki felvette tűz álló maszkját és bukósisakját. - Az igazság pillanata - gondolta magában Alejandra mielőtt beszállt volna a Renaultba. Először minden nagyon furcsa volt a számára, a kormány, a váltó, de azért mégis boldogult az autóval.
Danica még mindig a boxban állt és hallgatta a mérnököket és Flaviot ahogy Alejandra idejét és teljesítményét firtatják. Lassan teltek a percek Alejandrától bizonyára több kört is kértek. Danica a számára egy örökké valóságnak tűnt mire Alejandra behajtott a boxba, és könnyedén kipattant az autóból és Danica felé vette az irányt.
- Hát ez valami fantasztikus volt - kiáltotta Alejandra és lekapta fejéről a sisakot és a maszkot, és kirángatta a copfját majd szabadon engedte hosszú haját.
- Gratulálok Alejandra igazán szép időket mentél, írigylésre méltó. - mondta Flavio majd kezet nyújtott a lánynak.
- Köszönöm - mondta és megszorította a férfi kezét.
- Hát most Danica te jössz. - fordult Danicahoz és a kocsira mutatott.
Danica bólintott, felvette sisakját , majd elindult az autója felé. Beszállt az autóba, - Tulajdonképpen nem is olyan vészes! - mosolyodott el magában Danica - Kicsit hasonlít az Indys kocsimhoz - gondolta majd sebességbe tette az autót és kihajtott a pályára.
Alejandra hosszan bámult utána majd odament a boxutca falához és felpattant, de hirtelen arcára fagyott a mosoly.
- Ez mekkora idő! - kiáltotta el magát az egyik mérnök. - Lila szektor.Az elsőben és a másodikban is. - Alejandra erre a mondatra behunyta a szemét és várta a végeredményt, várta hogy kimondják melyikük marad melyikük megy.
- Hát ezzel meg mi történt? - kérdezte Favlio - Leromlott az ideje nem erre lehetett számítani, mindegy majd meglátjuk a következő körben.
De Danica körei nem lettek jobbak, mind szinte ugyan olyanok voltak. A lány végre bahajtott és Favlio azonnal megkérdezte hogy mi történt hiszen minden köre jól kezdődött de szörnyen fejeződött be.
- Favlio nem történt semmi. Nem is hibáztam. Tényleg nem. - védekezett Danica
- Igen szóval a technikásabb részen nem vagy gyors. - mondta  Favlio - De te viszont - mutatott Alejandrára - te fantasztikusan gyors vagy minden részen. Kíváncsi vagyok rád esőben. Na de most öltözzetek át és negyed óra múlva találkozzunk az irodámban.  - mondta Flavio majd elrohant.
A lányok teljes csendben elvonultak öltözni Alejandra teljesen feldobott volt bár most már tudta hogy nincs sok esélye, de mint Gabríela mondaná " Akkor majd a GP2" .
- Hogy érzed magad?
- Nem túl jól bár látom hogy te nagyon fel vagy dobva. - mosolygott Danica barátnőjére.
- Tudom de te miért nem? - húzta fel a szemöldökét Alejandra
- Semmi. -rázta a fejét majd az ajtóhoz indult - Megyünk?
- Menjünk - mondta Alejandra halkan és becopfozta haját.
Csöndben kimentek a folyosóra ahol teljes csönd uralkodott. Cipőik halkan kopogtak a linóleumon. A folyosó a legkisebb hangot is könnyedén visszaverte. Néhány pillanat mulva már ott álltak Flavio Briatore irodája előtt, kopogtak.
- Gyertek be! - hangzott belülről a válasz a két lány halkan a legnagyobb csendben bejött majd megálltak Flavio hatalmas íróasztala előtt.
- Hát akkor kezdeném. Nos Eclestone női versenyzőket akar, én egy kicsit kételkedtem ebben de a mai nap után nincsenek kétségeim a női versenyzőkkel kapcsolatban. Akkor rátérnék a vezetésekre először is nincsenek kétségeim afelől hogy Danica jobban vezet, de Alejandra viszont nagyon gyors a pálya minden részében. Alejandra a vezetéseden tudsz változtatni de nem nagymértékben, Danica benned viszont nincs meg a sebesség, gyors vagy de nem kiemelkedően azt hiszem a két dolog egyensúlyozza egymást. Gratulálok itt van az új tesztpárosunk!
- Tessék? -kiáltott Alejandra - Úgy érti mindketten? - Flavio némán bólintott .
Ebben a pillanatban Danica Alejandra nyakába ugrott. - Mégsem megyek GP2-be - gondolta Alejandra és egész szellemét átjárta az öröm.