Reggel még segítettünk Raqueléknek kicsit rendet tenni a házban, majd visszamentünk a szállodába. Először leültünk az étterembe, és megebédeltünk.

- El sem hiszem, hogy 3 hét, és elkezdődik életem első Forma 1-es szezonja! – mondtam. – Jójó, tudom, én nem versenyzek meg minden, de hihetetlen!

- Nagy dolog ám, bizony! – vigyorgott Nick.

- Jaj, olyan vaagy! – csaptam meg az étlappal gyengéden.

Jó kedvvel fogyasztottuk el a kihozott ételt.

- Na, mit csináljunk ma? – kérdezte Nick, immáron a szállodai szobánkban.

- Őőő. Fogalmam sincs? – vigyorogtam, beültem az ölébe, majd megcsókoltam. Hirtelen kopogtattak.

- Gyere! – mondtam.

- Sziasztok! – jött be Rob.

- Szia Rob! – köszöntem.

- Mi a helyzet, haver? – kérdezte Nick.

- Csapat-megbeszélés.

- Miii? – kerekedett ki a szemem. – Ma nem szabadnap van?

- Elvileg úgy volt, de rendkívüli megbeszélés lesz...

- Azt hiszem, kicsi-Nee, az én programom meg van mára...

- Hát meg. Na menj. – nyomtam egy puszit a szájára. – Szeretlek!

- Én is szeretlek, kicsim! – ment ki az ajtón.

Sóhajtottam egy nagyot. És most mit csináljak? Bekapcsoltam a TV-t, hátha megy valami érdekes, de persze, hogy nem... Így hát odaültem a laptopomhoz, nézegettem a friss híreket. Majd mikor ezt is meguntam, elővettem a telefonom, és elkezdtem nézegetni a neveket, hogy kivel tudnék találkozni. Csak pörgettem a neveket, majd véletlenszerűen megállítottam. Kiminél állt meg. Jó, miért is ne. – gondoltam, majd elkezdtem hívni.

- Szia Neela! – vette fel.

- Szia Kimi! Szörnyen unatkozom, nem akarsz velem csinálni valamit?? – kérdeztem. – Most épp szépen nézek ám. – jegyeztem meg, Kimi meg elkezdett nevetni.

- Mit szeretnél csinálni?

- Mondjuk egy séta?

- Oké, akkor 10 perc és ott vagyok érted. Szia!

- Köszi Kimster, várlak! – tettem le.

Belenéztem a tükörbe, hogy azért mégis kinézzek valahogy, majd Kimi már itt is volt.

- Hali! – köszöntem neki két puszival.

- Szia Nee! Nick hogy-hogy nem ér rá?

- Rendkívüli csapatmegbeszélés! – forgattam a szemem. Kimi ezen csak nevetett, átkarolta a vállam, és elindultunk sétálni.

Sokat hülyéskedtünk, még hogy Iceman, háhh, röhög a vakbelem... Lehet, hogy kifele, ismeretleneknek azt mutatja, de ki csodálkozik ilyen paparazzik és újságírók mellett??

- Várj, várj, most eljátszok egy újságírót!! – szökdeltem elé. – Kimi, Kimi! – kezdtem el ordítani. – Mi a helyzet az új Ferrari tesztpilótával? És a BMW-jével? Igaz, hogy kavarnak? Több szemtanú is látta önöket nyilatkozni!! – „visítottam”, miközben egy képzeletbeli mikrofont nyomtam Kimi arcához. Bár nem nagyon tudtam kibírni nevetés nélkül, mert ha láttátok volna közben a finn arcát. – Te jössz! – szóltam Neki.

- Jaj, hát nem meg mondtam maga kis tündibündi, hogy nem nyilatkozom?? – kezdett el nyávogni. – Öri hari lesz, ha nem hagy békén! – folytatta, de én már összeestem a nevetéstől. Miután befejezte, szépen plázacicásan elvonult – na már ha férfi lehet plázacica. Visszajött, majd ő is elkezdett röhögni. Mikor nagy nehezen abbahagytuk, megkérdeztem.

- Nem megyünk be a paddockba? Hát ha van pár ismerős, meg talán Nick is végzett már.

- Ennyire unsz?? – kérdezte boci szemekkel Kimi.

- Jaj, dehogyiis!! Imádok veled lenni, te is tudod! – öleltem át szorosan. De ő még mindig makacskodott. – Naaaaaa, Kimicicaaaa, léééégysziiiiii. – néztem rá még mindig ölelve őt.

- Kimicica? – lökött el magától fintorogva. – Inkább megyek veled, de soha többé ne hívj így!!

- Oké, Kimicica. – vigyorogtam, mire ő összekócolta a hajam.

Átölelte a vállam, én meg a derekát, és úgy mentünk be a paddockba. Valaki nagyon sietett ki a kamionok közül, így nekünk jött.

- Ó, bocsi! – mentegetőzött, mi meg segítettünk neki felszedni a papírjait a földről.

- Nicole! – sikítottam. A PCD énekese állt előttem. Mindig is imádtam őket. – Uh, sajnálom! Csak nagy rajongótok vagyok! – sütöttem le a szemem.

- Köszönöm! – mosolygott Nicole. – Azért bemutatkozom. Nicole Scherzinger vagyok.

- Neela Delgado, a BMW tesztpilótája.

- Bocsi, de most rohannom kell Lewishoz! Örülök hogy megismerhettelek! Szia! És szia neked is Kimi!

- Szia! – köszöntünk egyszerre, majd ugyanolyan egymásba karolva sétáltunk tovább.

- Te tényleg ennyire oda vagy Nicoleért?

- Jól van na, nem tehetek róla...

Mire befejeztem, Nick jött velünk szemben, nem épp vidáman...