14. rész
2009.11.10. 13:25
Feladó: <kimi.räikkönen@ferrari.it>
Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com >
Tárgy: Találkozó
Csak, hogy tudd igazán gyerekes vagy!
________________________________________
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <kimi.räikkönen@ferrari.it >
Tárgy: Re: Találkozó
Csak, hogy tudd: nem beszélek veled többet! (Valahogy mindig katasztrófába torkollik!)
________________________________________
Feladó: <toni.vilander@hotmail.com >
Címzett: <kimi.räikkönen@ferrari.it >
Tárgy: Élsz még?
Élsz még? Vagy már megölt téged Sebastian nővére a találkozón? Sikerült mindent megbeszélnetek? Fura, hogy még nem jelentkeztél…
ÍRJ!
Toni
________________________________________
Feladó: <kimi.räikkönen@ferrari.it>
Címzett: <toni.vilander@hotmail.com>
Tárgy: Élek… még
Még csak 6 óra telt el, de te máris hiányolsz. Nem tudtam, hogy házasok vagyunk.
Ne haragudj, kicsit ideges lettem. Ez a találkozó meg minden. Nem tudom, mit képzel magáról! Oké, nem a legfényesebb a helyzet, de ő még rátesz egy lapáttal. És a legrosszabb, hogy amikor megláttam, ismét meg akartam csókolni… és még többet. De mint mondta, nem fogok többet a bugyogójába férkőzni. Hát azt majd meglátjuk!
Ja, bocs. Kezdem az elején.
Már 15 perccel 4 előtt ott várakoztam. Látható de mégsem annyira központi helyen. A kávéjuk extra szar, nem ajánlom. A percek persze lassan teltek, mint egy rossz filmben. Mikor nyílik az ajtó, én mindig felemelem a fejem. Nem jó játék, elhiheted. Meg kell kérnem Markot, hogy masszírozza ki belőlem a csomókat, amik felgyülemlettek.
A lényeg, hogy meglátom 5 perccel 4 után a Vöröst. Igen, igen, a terhes Vöröst! Nem mintha látszana rajta, hogy terhes, csak, hát az. Utána jött Abby. Hosszú nadrág, csizma, nyakig begombolt blúz, sál, kabát, minden, ami kell így ősszel. Tudom mi volt a terve: csak semmi kihívó. De ezzel a kis ártatlan öltözékkel épp az ellenkező hatást érte el…
Én: Azt hittem, négyszemközt tudunk beszélni.
Ő: Mondtam, hogy nem maradok sokáig. Amúgy is, Anabelle-el (így hívják a Vöröst) dolgunk volt.
Vörös: Én akár át is ülhetek. (Abby persze majd fel tudott volna robbanni, és ott marasztalta velünk.)
Én: Mi újság? (Esküszöm, hogy ezt mondtam. De mit mondhatnék Abby legjobb barátnőjének, aki tökre fölös?)
Vörös: Semmi jó.
Én: Kényszeríttet, hogy elkísérd?
Abby: Nem. Önszántából jött, mivel dolgunk van. Mint már mondtam. És amúgy is, hogyha csak szekálni tudsz, akkor nem értem mi a találkozó értelme.
Én: Hát tudni szeretnéd?
Ő: De még mennyire!
Én: Az, hogy megbeszéljük, miért szexeltünk többször is, miközben te párkapcsolatban élsz. (Világosítottam fel, mire elpirult. De nem csak ő. Láttam, hogy a Vörös is szívesebben lenne máshol. Egy pillanatra a körülöttünk lévők elcsöndesedtek, megbotránkozva néztek, majd folytatták a napirendjüket.)
Ő: Khm… csak egyszer. Axel-el az elsőnél külön voltunk. Csak, hogy tisztázzuk.
Én: Oké. Nos, van valami közölni valód?
Ő: Azon kívül, hogy felejtsük el, és ne szóljunk egymáshoz?
Én: Már megint gyerekes vagy.
Ő: Nem érdekel. (A Vörös zavarában krákogni kezdett. Mivel nem tudtam mit mondani, felé fordultam.)
Én: És fiú lesz vagy lány?
Vörös: Hogy mondod?
Én: Hát a kisbabád. Mármint tudod, van a boldog anya és a boldog apa, és akkor meghozza a gólya a gyereket, meg ilyenek… (Esküszöm, nem tudom mi rosszat mondtam, de elkezdett bőgni. Abby mérgesen nézett rám, miközben zsebkendőért kotorászott a táskájában. )
Én: Bocsánat… nem akartalak megbántani. Sajnálom. (Bár fogalmam sincs, hogy mi rosszat mondtam)
Vörös: Nem a te hibád. Hanem Dustiné. Ő a gyerek apja. Tegnap este elmentem hozzá, hogy megkérdezzem övé-e a gyerek. Erre mondta, hogy (újabb bőgőroham) lehet, mert kiszakadt a (orrfújás) És mondta, hogy őt ez nem érdekli. (szemtörlés)
Én: Sajnálom. De, ha nem érdekli akkor jobb is így. Nem tudja, mit veszít.
Abby: Miért, te tudod?
Én: Csak segíteni akartam.
Ő: A pasik csak bajt okoznak, nem kell a segítséged!
Én: Gyerekes vagy.
Ő: Mi vagy te papagáj? Csak ezt tudod ismételgetni?
Vörös: Axel! (mindannyian arra fordultunk, amerre ő: az ajtó felé)…
|