Ahogy a bátyám meglátott, tátva maradt a szája.

-Csodaszép vagy, hugi.- jegyezte meg, mikor leértem mellé.

-Köszönöm.- pirultam el és kifelé indultunk. Bezárta a lakás ajtaját és elindultunk a kocsihoz. Megmosolyogtam a dolgot, mikor beültem a Ferrarimba.

-Tudod, azt akartam, hogy stílusos legyen az érkezésed.- mosolygott, mikor beszállt mellém.

-Az lesz.- mosolyogtam én is. Nem sokkal azután, hogy véglegesen elhagytuk a házam, megcsörrent a bátyám telefonja. Alig beszélt 2 szót, odanyomta a kezembe.- Igen?- szóltam bele.

-Téged miért nem lehet elérni?- kérdezte az apám dühösen.

-Talán azért, mert ki vagyok kapcsolva.- feleltem higgadtan.

-Egy óra múlva legyél itthon. A vőlegényeddel ebédelsz.- jelentette ki.

-Nem fog menni.- feleseltem. Nem hagyhatom, hogy tönkretegye az esküvőmet.

-Azt mondtam, hogy ott leszel. Akár tetszik, akár nem.- kiabált.

-Én pedig azt mondtam, hogy nem leszek ott. És ha most megbocsátasz, elkések az esküvőről.- mondtam és lecsaptam.- Ha nem gond, kikapcsolom.- néztem Brunora.

-Csak nyugodtan.- válaszolta, így kikapcsoltam a telefonját. A templomhoz egész gyorsan odaértünk. Már mindenki benn volt. Kiszálltunk a kocsiból és felnéztem az égre. A nap sugarai táncoltak, a szellő lágyan simogatta a természetet, a madarak szerelmesen daloltak. Tökéletes volt minden ahhoz, hogy férjhez menjek. Mikor beléptünk a templom főhajójába és elindultunk a sorok között a nászinduló ütemére, a szívem beleremegett. Láttam a vőlegényemet, tökéletes fekete öltönyben, elegánsan és elámulva. Amikor odaértünk mellé, Bruno rámosolygott, majd átadott. A pap meg is kezdte a ceremóniát. Én egy kissé félős igennel, míg Seb egy elhadart igennel válaszolt a kérdésére. Majd előkerültek a gyűrűk is. Végül pedig kijelentette, hogy férj és feleség vagyunk. Az első hitvesi csókunk igen forróra sikeredett, de nem bántuk. A templomi szertartás után átmentünk az anyakönyvvezetőhöz is, hogy hivatalossá tegyük az eskünket. Innen pedig a közös otthonunkba távoztunk. A Ferrarit most Seb vezette.

-El sem hiszem, hogy a feleségem vagy.- mondta útközben.

-Én sem nagyon.- néztem az arcára. Egy édes félmosoly volt rajta.

-Nézd meg a gyűrűnket. Remélem, hogy tetszeni fog.

Lehúztam az ujjamról az ékszert és körbeforgattam. Meg is találtam rajta, amit keresnem kellett. Gravíroztatott rá: A&S.

-A tiéden is?- kérdeztem, miközben vissza is húztam a gyűrűmet. Bár még csak egy órája volt rajtam, megszoktam.

-Igen, azon is.- mosolygott.- Rajtad pedig ott a békegalamb.

-Igen, anyukád teljesen elfogadott.- érintettem meg a láncot. Tudtam, hogy mennyire fontos neki ez a dolog. A házban pedig jöhetett a koccintás és az ünnepi ebéd. A köszöntőt Kimi mondta.

-Február végén egy este Sebastiannal ültünk az egyik szórakozóhelyen. Akkor meséltem neki, hogy mennyire jól érzem magam Anabellel. Ő akkor jelentette be, hogy el akarja jegyezni Hanna-t.- nézett ránk. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz a dolog vége.- Majd néhány nap múlva meglátogattam őt itt, és akkor nem tudott mást tenni, csak áradozni az új asszisztenséről. Még azon a héten történtek dolgok közöttük, majd a következő héten kikerültek azok a bizonyos Red Bull plakátok, utána néhány nappal pedig kézen fogva sétálgattak a paddockban. Ha ezt nem nevezzük szerelemnek első látásra, akkor nem nagyon tudom, hogy mit lehet annak mondani. Bevallom, én már akkor reméltem, hogy ti összekötitek az életeteket, mikor először láttalak, Ada.- nézett rám.- Ezért emelem poharam rátok, akik szembe mernek szegülni mindennel és mindenkivel annak érdekében, hogy együtt lehessetek boldogok. Adára és Sebastianra!- emelte meg a poharát Kimi. Mindenki megismételte a nevünket, majd ittak az egészségünkre. Utána pedig kezdődhetett az ebéd, ami nem telt nyugodtan.