- És mire volt jó nektek ez az egész? – kérdezte Sonny ingerültem, majd fogta az üvegét és kisétált a terasza. Kellan sejtette hogy jobb lesz ha most inkább nem megy a lány után. Rendeznie kell a gondolatait. Sonny épp az üveg tartalmát termelte serényen magába, és azon elmélkedett hogy miért volt ennyire balga és miért írta meg az üzenetet azon az oldalon. Ott állt a mellvédnek támaszkodva behunyt szemmel. Felsejlett benne a kép ahogy épp Brig-el smárol. Szürke ing van rajta, és egy piros keretes szemüveg, és döglesztően szexis.  Sonny kapard össze magad, szólt magára és egy újra meghúzta az üveget.

- Szia hoztam neked sört – mondta a srác, aki épp akkor lépett ki a teraszra.

- Kösz van sajátom – válaszolta Sonny és felmutatta a pálinkás üvegét.

- Látom termeled is rendesen?

- Figyi most erről fogunk dumálni? – kérdezte gonoszul Sonny.

- Nem értem mi bajod? – emelte fel kissé a hangját Jackson.

- Hogy nekem mi bajom? – puffogott Sonny. – Idejössz a semmiből, rám küldöd azt a behemót macit – a maci szót akárhogy is erőlködött ellágyult hangon mondta ki – Ő meg elráncigat ide, hogy összetalálkozzunk. Elmondja hogy csak miattad volt az egész, te meg ott smárolsz az egyetem cicababájával. – mondta vérben forgó szemekkel.

- Te beszélsz, tudod hány nap vártalak a kávézónkban? – horkant fel a srác miközben kortyolt egyet a sörből

- A kávézónkban – ismételte meg fojtott hangon a lány – Miért nekünk olyan is volt? – folytatta de a hangja már kevély volt és sértő. – Minek kellett idejönnöd? – a harag mellé még egy nagy rakás szomorúság is hallatszott a hangjában.

- Ne feledd te hívtál – válaszolta Jackson.

- Bocs hogy élek – ez volt az utolsó csepp a pohárba. Sonny nem bírta tovább, nem tudta türtőztetni az érzelmeit. Mikor mérges volt mindig sírt és most a legkevésbé szerette volna ha ez a férfi sírni látja őt. Így hát fogta magát és ott hagyta a srácot, aki még csak utána sem szólt, hagyta elmenni. Zakkant, gondolta magában Jackson, de ő maga meg még őrültebb hogy idejött egy vadidegen lány után. És még milyen bonyodalmak várnak rám ,fogta a fejét mikor odabentről hallotta közeledni azt a Brigitte nevű lányt aki mindent elrontott.

- Nem láttad véletlenül a srácot akivel előbb voltam? – kérdezte Brigitte Sonnytól aki feldúlt állapotban ment vissza a házba.

- Odakint – válaszolta röviden, miközben a fejével a terasz felé bökött.

- Ugye milyen édes? – kérdezte nyafogva, Sonny meg csak fogvicsorgatva válaszolt.

- Jha mint egy kosár nyávogó kismacska – azzal Brigittet is otthagyta. Nem akart beszélni senkivel, csak ki akart slisszolni a házból és nyom nélkül eltűnni. De ez nem sikerült neki, mert alig hogy lerázta a riherongyot, egyenesen Steph-be ütközött.

- Anyám mekkora buli – kezdte lelkendezve – Itt van a fél Alkonyatos stáb, előbb láttam ahogy Nikki, Taylor és Ashley beszélgetnek.

- Az jó – mondta Sonny lehangoltan.

- Baj van?

- Nincs csak sokat ittam, és jobb lenne ha hazamennék. De te maradj csak nyugodtan.

- Ne viccelj, ha te mész akkor én is – vágta rá Steph határozottan ellentmondás nem tűrő hangon. – Hívok taxit – azzal előkotorta a mobilját, és mire átvágták magukat az emberáradaton a taxi már várta is őket a ház előtt.

- Hoztam kávét – mondta Steph és kopogás nélkül lépett Sonny szobájába. A lány a fejére húzta a paplant.

- Ha veszek egy házat és lesz benne egy szoba neked akkor odaköltözöl hozzám? – kérdezte Sonny a paplan alól.

- Ez most komoly? – kérdezte Steph elképedve

- Őszintén még egy éjszakát nem akarok itt tölteni.

- Kisanyám én benne vagyok a buliban – lelkendezett Steph

- Ne hívj kisanyámnak inkább add ide a kávét mert olyan vagyok mint egy halom döglöttmókus – nyúlt ki a paplan alól a kávéért.

- Egész nap ott akarsz maradni? – kérdezte kuncogva Steph, miközben megpróbálta lecibálni a lányról a takarót.

- Nem – szökkent ki az ágyból – Menjünk Bel Air-be házat nézni – ragadta karon Stephenit.

- Ácsi, azé előbb fésülködj meg és öltözz fel – szólt rá a barátnője. – És tényleg Bel Air-ben akarsz lakni.

- Nanááá, ha má mókus legyen döglött – magyarázta lelkesedve, miközben próbálta magát belevarázsolni a tegnap éjszaka ledobált cuccaiba. – Szerinted a jövő héten már be is költözhetünk?

- Ha van elég pénzed. Apropó pénz, mennyibe fog nekem kerülni a nálad lakás?

- Hát majd megegyezünk valami értelmes összegben – vágta rá Sonny, és újból megragadta a lány kezét és a középső szoba felé indult vele. – Megmosom a fogam, addig te is öltözz át. A cipő kényelmes legyen, mert ma addig nem jövünk vissza míg nem találunk valami dögöset – azzal kiléptek Steph szobájába. Sonny onnan a fürdőhöz ment, ami be volt zárva. – Basszus - csúszott ki a száján, és abban a pillanatban kinyílt az ajtó, de nem Brige lépett ki rajta hanem egy szál törölközőben Jackson Rathbone nedves felsőtesttel és vizes hajjal, és olyan eszelős illata volt, hogy Sonny lába beleingott a közelségébe. Beletel pár pillanat mire feleszmélt, és összeszedte minden erejét, hogy talpon tudjon maradni. Már épp nyúlt a kilincs után, hogy bevegye magát a fürdőbe, mikor a srác megszólalt.

- Még ne menj be, Brige még itt van – Sonnynak nagy erőfeszítésébe került hogy képen ne törölje a srácot. Pontosan tudta, hogy az első percben Jackson  is pont annyira meglepődött mikor meglátta a lányt, mint Sonny. De ő volt lépéselőnyben és ezzel is tisztában volt. A vigyor ami szétterült az arcán, az egy pofonnal felért Sonnynál. Sonny összeszorította a fogsorát, az ajkait penge vékonyra préselte, vett egy mély levegőt. Talán ez enyhíti a lelkébe maró fájdalmat.

- Mentek is? – kérdezte Brige ahogy kilibbent a fürdőből. Rajta is csak egy falatnyi törölköző, látszott rajta hogy kapkodott, mert sietett.

- Igen és csak este jövünk vissza. Nem kell hogy megvárj bennünket. – azzal Sonny be sem ment a fürdőbe, egyenesen a kijárathoz ment, Steph meg kihúzta magát küldött egy lesújtó pillantást Brige és Jack felé, majd kiment az ajtón.

- Beléjük meg mi ütött? Mondtál nekik valamit? – kérdezte Brige miután becsukódott az ajtó.

- Sonny nem akarsz beavatni? – vonta kérdőre Steph

- Van rágód? – kérdezte és választ nem adott. – Valahonnan szereznem kell egy kurva rágót – káromkodott Sonny, és kettesével szedte a lépcsőket ahogy lefelé rohant.

- Sonny, Sonny állj már le, mert még elesel és akkor nagyobb bajod lesz, mint ezek odafent – kapta el a lányt és állította meg az egyik lépcsőfordulóban.

- Honnan veszed hogy velük van bajom?

- Ugyan eddig minden rendben volt, most meg hogy tegnap Brige rákattant a sráca. Ismerted őt Torontóból?

- Nem – vágta rá határozottan Sonny, és tovább folytatta az útját lefelé.

- Ha nem hát nem – Steph vállat vont és utánament. Odalent aztán átvágtak a egyetem előtti téren egyenesen a W Sunset BLVR.

- Remélem bírod a gyalogtúrát, mert most végigsétálunk Bel Air-on és kiválasszuk a legnagyobb legszebb legdögösebb házat az egész negyedben – mondta Sonny lelkendezve, és tényleg az egész napot az eladó és kiadó házak nézegetésével töltötték.

- Azt hiszem itt az ideje hogy rátérjünk a piszkos pénzügyekre – mondta a fiatal ingatlanos, mikor már teljesen biztos volt abban hogy Sonny megveszi a házat.

- Igen én is ezt szajkózom neki egész nap - nevetett fel Steph

- Pillanat nyugi, telefonálok egyet utána mindent megbeszélünk – azzal Sonny előkapta a mobilját és a bankárját tárcsázta. – Hello Phill… Persze  kösz jól, csak azért hívlak meg kisebb forgótőkére lenne szükségem még a mai nap folyamán – megint várt míg a bankár válaszol a kérdésére. – Azt hiszem kezdetnek 20 elég is lesz – valamit megint mondhatott a Phill nevű csávó mert Sonny elhallgatott. – Csak veszek egy házat, meg néhány cuccot még köré. Jó befektetés, Bel Air-ben van – és ezt úgy mondta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. – Oké akkor egy órán belül már ki is tudom venni, vagy esetleg ha megadok egy számlaszámot oda is át tudod utalni? – kérdezte miközben az ingatlanos már írta is a számlaszámot, és az összeget. Miután azt megkapta lediktálta a számot Phillnek és az összeg. – Te Phill azért a maradékot pakolt át a folyószámlámra. Mindent köszi, majd várlak egy lakásavatón – azzal letette a telefont, majd az ingatlanoshoz fordult. – A tranzakció folyamatban – konstatáltam nyugalommal

- Rendben, akkor esetleg a papírokat is elintézhetnénk?

- Nem gond, ha csak az a kifizetés után, bent az irodában? – kérdezte Sonny, mert szerette volna ha a srác beviszi őket Beverly Hills-be, éhes volt és az a legjobb hely hogy jól lakjanak Steph-fel

- Dehogy is beviszlek benneteket Hills-be, esetlek ehetnénk is valamit, megünnepeljük hogy termékeny üzletet kötöttünk – mindent elintéztek, és közösen megvacsoráztak Beverly Hills egyik legpuccosabb vendéglőjében.

- Akarjátok, hogy visszavigyelek benneteket a házhoz? – kérdezte simulékonyan az ingatlanügynök. Sonny csak intett hogy nem kell.

- Ma még nem alszunk ott, ma egy jól bulizunk a koleszban – vigyorodott el Sonny, majd még hozzátette – Ha van kedved ugorj be – azzal egy cetlire felfirkantotta a címet és a telefonszámot, majd a srác zakójának a zsebébe süllyesztette

- Te kikezdtél vele – állapította meg vihorászva Steph.

- Nanááá, és ma este még több is lesz mint csak mosolygás meg flörtölgetés. És felhívom Kellant is, minél többen vannak annál jobb – magyarázta Sony miközben vidáman indultak vissza a campus épületébe. Előkotorta a telefonját és mér hívta is Kellant

- Ütközünk este? – kérdezte köszönés nélkül

- Ütközünk? – kérdezett vissza a srác a vonal túloldalán. – Nem nagyon értem a kanadai szlenget.

- Este buli nálam a koliban, holnap elköltözöm.

- Elköltözöl? – kérdezett vissza újra a srác megrökönyödve.

- Jha, vettem egy házat Bel Air-ben mert rájöttem, hogy túl szűk az egómnak az internátus – magyarázta Sonny, miközben már az egyetem épületében voltak.

- Hozhatok haverokat?

- Persze hogy miattam annyi ismerőst hozom amennyi jól esik. Viszont most leteszlek, mert dobnom kell egy zuhanyt. Este várlak benneteket. Addig is csók – azzal letette a telefont, majd Stephel együtt léptek be a kis lakásuk előterébe.

- Ma becsomagolunk? – kérdezte Steph.

-- Persze, szerintem felhívom az ingatlanos srácot, hogy szerezzen valakit aki már a házba viszi a cuccainkat – Sem Sonny, sem Steph nem foglalkozott a nappaliban összebújt párocskával. Brigitte kérdőn nézett rájuk

- este buli, ha gondoljátok maradhatok, de ha nem tetszik le lehet lépni, megleszünk nélkületek is – vetette oda nekik undokul Sonny, majd a felháborodott lányra csapta az ajtót

- Hát ez már pofátlanság – morgott Brige ahogy visszafordult Jackson felé, aki csak egy vállrándítással próbálta elintézni az egészet. Mivel Steph szobája és a nappali egy volt, ő is elkezdett pakolni.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Brige

- Pakolok, még ma elköltözöm.

- Figyi Sonny miatt nem kell elmenned, zakkant a csaj, de azért ne hogy már miatta.

- Miből gondolod, hogy miatta, inkább vele. Vett egy házat és megkérdezte nem tartok e vele.

- Te is tiszta hülye vagy – Brigitte arca már vöröslött az idegességtől.

- Megeshet de még mindig jobb vagyok mint te – vágott vissza Steph és továbbra nem vett tudomást a szobában lévőkről.

- Drága mi lenne ha elmennék egy filmre, utána meg beülnénk egy vacsira – ajánlotta fel Jackson békítő hangon.

- Nem! – kiáltott rá hisztérikusan a lány. – Ez az én szobám is, nem megyek sehova – morogta duzzogva összefont karokkal. 

Sonny is nekiállt a pakolásnak, és az egyik fiókból a kezébe akadt az a bizonyos felső. Az ágyra roskadt és kitört belőle a sírás. Felidéződött benne egy régi emlék, arról mikor még Torontóban voltak, és mennyire más volt minden. Mikor még azt hitte hogy Jack más, bár akkor még mindent másképp látott. Viszont most hozott egy döntést. Nem enged senkit sem a szívéhez, többet nem lesz szerelmes, csak az ő előrejutása, az ő érdekei lesznek a legfontosabbak. Ott ült az ágyon és sorra vette a legfontosabb dolgokat.

Első: Befejezni az egyetemet! Ez nagyon fontos, talán a legfontosabb.

Második: Elfeledni Lucast, ez legalább olyan fontos.

Harmadik: Új barátokat szerezni, és boldog lenni

Negyedik: Keresni egy balekot aki feleségül vesz, hogy teljesítse amit kell.

Igen ez mind fontos, gondolta magában. Fogta a felsőt és egy apró galacsinba gyűrte, és belevágta az egyik hatalmas bőrönd legaljába.

- Nem szeretlek Monroe Jackson Rathbone, tehetsz bármit ezután – mondta ki hangosan a szavakat és tovább pakolászta a dolgait. Épp kivégezte a szekrények tartalmát mikor megérkeztek az első vendégek.

- Majd én nyitom – mondta és szinte kitépte Brige kezéből a kilincset.

- Megjöttünk – lépett be Kellan egy hatalmas kosárral a kezében rengeteg ismeretlen arc követte, és a szobák hamarosan megteltek emberekkel. Egyszer csak a zene is elindult, valaki önkényesen kinevezte magát a DJ-nek. Sonny meg nem győzte kapkodni a fejét a sok új ismerős közt.

- had mutassam be neked pár barátomat, tegnap nem jött össze a dolog. Jacksont már ismered.

- Jha – vágta rá fancsalian Sonny

- Okés, őt most hanyagoljuk. Itt van Nikki Reed, és Ashley Greene – mondta egymás után a két lány nevét, ebből Sonnynak nem derült volna ki hogy ki kicsoda.

- Hello Sophine vagyok, de utálom, szóval csak Sonny

- Szia Sonny Nikki vagyok, és Kellan teljesen odáig van tőled – mondta a magasabb csaj mosolyogva, azt Ash is a kezét nyújtotta és ellenszenvesen méregetni kezdte Sonnyt.

- Elméletileg van még itt egy srác akit be akartam mutatni – mormolta Kellan ahogy a nyakát nyújtogatta és a tömeget fürkészte – Á meg is van. látom jól elvannak a kis barátnőddel. Sonny azonnal tudta, hogy Stephről lehet szó, és ő is a lányt kereste a tekintetével, meg is találta. Stephenie egy majdnem olyan magas sráccal beszélgetett mint Kellan, csak a fiú sokkal fiatalabbnak tűnt. – Ő Taylor, aranyos srác, szerintem jóban lesztek.