Hatalmasat dörgött az ég, úgyhogy kénytelen voltam felriadni álmomból. Hihetetlen, hogy Svájcban ekkora viharok vannak!  Úgy dörög és villámlik, mintha most jönne el a világvége. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ezt valahogy mégsem kívánnám. J

Azt viszont örömmel nyugtáztam, hogy a szeretett férfi még álmában is szorosan, óvón magához ölel. És micsoda karokkal!! Izmos – de szerencsére nem túlságosan, inkább olyan szépen kidolgozott… Tudjátok, mire gondolok…. :D Ahogy végigfutott a pillantásom a karján, rájöttem, hogy a kezei ellen sem lehet kifogásom. Nagyon formás, szépen rendben tartott és az ujjai… Hát azokkal csodákat művel. J

Visszatérve az ölelésre, mellette- rajta, alatta, felette- biztonságban éreztem magam, úgy mint még soha életemben. Reménykedem benne, Ő is érzi, hogy mit jelent nekem. Nem, nem csak biztonságot. Szerelmet. SZERELMET. Olyan szerelmet, ami közhely, de igaz: „bearanyozza a szürke hétköznapokat.”

Például gondoltátok volna, hogy azért /is/ érdemes reggel előbb ébredni a párodnál, hogy lássátok a halálosan kómás ábrázatát? És egy kicsit kinevetni érte. Esetleg nyakon önteni egy pohár hideg vízzel- forróval azért mégsem. J Utána úgyis együtt fürdünk, úgyhogy biztos lehetek benne, hogy ezt valamilyen formában visszakapom. De már alig várom! :D

Lehet, ez mindenki más számára apróságnak tűnik, de nekem az ilyen kis –jobb szó híján- gesztusok az egész világot jelentik. Neki köszönhetem, hogy már nem fekete-fehérben gondolkodom, hanem színekben.

Hmmmm. Mocorgás támadt pocaktájékon. Jellemző. Úgy rugdos a baba, mintha létfontosságú lenne, hogy a fék- és gázpedált felváltva nyomja. Csoda lesz, ha nem bukósisakkal a fején és kormánnyal a kezében jön a világra. :P Gondolom, ebből már leszűrtétek, hogy a leendő- roppant lelkes- apuka autóversenyző. Méghozzá Forma1-es pilóta. Hogy ki Ő? Várjátok ki a végét, a későbbiekben ígérem, kiderül. J

Engem egyébként Kovács Noéminek hívnak, de mindenki Noncsinak vagy Nononak becéz. És bár sosem terveztem, hogy alig 21 évesen fogok szülni, most mégis roppantul BOLDOG vagyok. Igen, így, csupa nagybetűvel. J Mindig is ellene voltam a korai családalapításnak, szerettem volna, hogy a kisbabámat boldog-szerelmes és szerető szülők várják, valamint megfelelő egzisztencia. Úgy okoskodtam, hogy ez a két fontos feltétel ilyen fiatalon nem érhető el.

Szerencsére tévedtem.

Huhh, lehet kicsit csapongónak, tűnök, szeszélyesnek, kérlek nézzétek el ezt és a hosszúra nyúlt bevezetőt egy állapotos lánynak. Szeretném, ha megértenétek, hogy mi miért történt úgy, ahogy és engem-, a döntéseimet is megértsétek. Szóval a szeszélyes csapongás nem biztos, hogy csak a hormonok miatt van, ahogy azt az első fellángolásban éreztem. J

Nos, remélem azért még kíváncsiak vagytok, hogy hogyan lett az én kis hétköznapi életemből igazi tündérmese….. Úgyhogy helyezkedjetek el kényelmesen, én is visszabújok a páromhoz és hallgatva a szívdobogását, elmesélem, hogyan lehet az álomból valóság…