Minden 2009 májusában kezdődött, a monacói verseny hetében járunk.

Ekkor voltam életemben először Monacoban. Teljesen lenyűgözött ez az icipici ország a maga bájával: természetesen, ahogy azt a tv-ben is láthatjuk, a legmodernebb dolgok keverednek kedves összevisszasággal, a luxussal, ugyanakkor az építészetben, a tájban is felfedezhető egy csipetnyi történelem és romantika. /Megjegyzem, mindig is a töri, no meg az irodalom volt a kedven tantárgyam a suliban./ Az időjárás inkább mediterrán, mint mérsékelt, és a levegőben is érezhető egyfajta fűszeres íz.

Élvezet volt Monte Carlo utcáit róni, sosem teltem be a látnivalókkal, élményekkel, szívtam magamba őket.

Sosem hittem volna, hogy valaha is lesz lehetőségem eljutni ide- vagy egyáltalán bárhová a világban. A családunk nagyon, nagyon nem állt úgy anyagilag, hogy valamilyen utazást megengedhessünk magunknak. Sőőőt. Nagyon szegények voltunk.

El tudjátok képzelni milyen érzés látni a kistesóid arcán a csalódottságot, hogy egy pár száz ft-os játékot nem tudunk nekik megvenni? El tudjátok képzelni, milyen az a helyzet, amikor hó végén már annyira nincs pénze a családodnak, hogy csak úgy tudtok kenyeret venni, ha összeszeditek és visszaváltjátok az üres üvegeket? El tudjátok képzelni, milyen érzés nap, mint nap azt látni, hogy annyi az adósság, hogy ez felőrli a családod idegeit, feszült és durva lesz a légkör és csak azt veszed észre, hogy egyre jobban elhidegültök egymástó? Hogy hiába élsz egy családban /anya, apa, kisöcsik./, már nem egy családként éltek, hanem jóformán idegenként.

Mégis, a legrosszabb a kicsik arcán a fájdalom, a csalódottság és az értetlenség. Hiszen akármilyen kicsik, azt ők is fel tudják fogni, hogy az oviban-isiben a barátaiknak valamiből több és jobb jut. Akármilyen pici egy kisgyerek, azt felfogja, ha baj van, külön antennájuk lehet erre.

Ezért is nem akartam megfelelő anyagi háttér nélkül kisbabát vállalni, nem szerettem volna az ő arcocskáján is ugyanezeket az érzelmeket látni. Azt hiszem, azt nem bírtam volna elviselni.

Szerintem ezek után felmerül bennetek a kérdés, hogy ilyen körülmények között, mégis hogy a fenében jutottam el Monacoba?

Nos, azt még tudni kell rólam, hogy 15 éves korom óta suli mellett dolgoztam. Nem sokat kerestem vele, legalábbis addig amíg gimnazista voltam. Egyetem mellett már többet tudtam vállalni, így a keresetem is megnőtt, így többet is félre tudtam tenni. Amit viszont a mai napig szégyellek, hogy otthon soha nem vallottam be a tényleges jövedelmem, mert biztos elkérték volna. Ne értsetek félre, amikor kellett, adtam. De akár kövezzetek meg érte, mindig úgy éreztem, hogy kell egy kis tartalék, amihez bármikor tudok nyúlni, szükség esetén. Amiből egy új életet tudok kezdeni és így a családomon is segíteni. Persze pontos tervem az nem volt, lelkiismeret furdalásom viszont annál inkább.

Na de ott tartottam, hogy diákmelóval pénzt és kerestem és félre is rakosgattam. 2 és fél évvel ezelőtt, pedig – szorgalmas gyakorlás után- beneveztem életem első pókerversenyére. Nem erre számítottatok igaz? J

Többféle pókerversenyt is megnyertem –csak azért nem nevezem nevükön őket, mert ez nem a reklám helye-, először itthon, Magyarországon, majd sorban jött a többi, már külföldön is: Ausztria, USA, Anglia, Spanyolország és Olaszország. Szerencsére inkább többet, mint kevesebbet nyertem. Ezalatt „természetesen” egyre nagyobb hírnévre tettem szert, amit pedig a legfontosabbnak hittem, megvalósítottam: családom anyagi helyzeti javult, szépen lassan beléptünk a milliomosok táborába. Hihetetlen megkönnyebbülés volt! Így valamelyest a lelkiismeret furdalásom is csillapodott.

Így egy kis monacói kiruccanás már meg sem kottyan, hál’ istennek. Mondjuk most is „munkaügyben” jöttem, de most már több lesz az élvezet benne: 2 pókerparti lesz a héten, amin biztosan részt fogok venni. Az egyik parti hivatásos „pókeristáknak” lesz, zavarba ejtően puccos körülmények között. Ennek a fődíja, az eddigi legnagyobb, amiért indultam valaha: 30 millió font. Mindig is tudtam, hogy Monacoban jól mennek a dolgok. De hogy ennyire?!?!

A másik parti kevésbé feszültségkeltő, inkább érdekesnek ígérkezik: Forma1-es pilótákkal fogunk asztalhoz ülni!!! A  játékosok között lesz a kedvencem, Fernando Alonso, továbbá Robert Kubica, Giancarlo Fisichella, Michael Schumacher és Nico Rosberg. És a legjobb a dologban, hogy a pókerpartin és az azt követő fogadáson a többi pilótának is kötelező a részvétel, mégha csak nézőként is! J Egyszerűen lubickolni fogok az élvezetekben, legalábbis ahogy magamat ismerem… :D