<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Egyszer minden jónak vége szakad, úgyhogy végre-valahára kimásztunk a vízből.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Noncsi!- kezdte Betti figyelemre méltóan halálra vált arccal. –Szerintem induljunk vissza, még készülnünk kell az esti megnyitó bulira.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Fogadjunk, hogy nem is az én sikerem izgat, hanem még mindig Kimin jár az eszed… :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát ezt meg honnan veszed?- kérdezte.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Honnan-honnan? Ismerlek mint a rossz pénzt! -feleltem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ennyire látszik?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Le sem tagadhatnád. – remélem ezzel inkább bátorítottam, mint elijesztettem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tudod min gondolkodom?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Még nem, de mindjárt elmondod.- mosolyogtam, mire rám nyújtotta a nyelvét, majd folytatta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hogyan viselkedjem vele? Mivel hívjam fel magamra a figyelmét? Kész rejtély ez a pasi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mivel nem ismerem Kimit, igazán jó tanácsot se tudok neked adni. De téged ismerlek, úgyhogy ha magadat adod nem lesz semmi probléma. – mosolyogtam rá.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egyébként ezt az egészet jól meggondoltad? Kimi nős férfi, ha komoly kapcsolatot szeretnél vele mindenki szemében te leszel a házassága megrontója. Tudod, kicsit féltelek ettől.- pillantottam Bettire kicsit félősen. Elgondolkodva hallgatott. Folytattam:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Emlékszel engem mennyire szétszedett a média a családom miatt. Szerintem nem túlzok ha  azt mondom, egyedül Neked köszönhetően bírtam ki azt az időszakot, egyedül te támogattál és te voltál mellettem. Ha belevágsz ebbe a kapcsolatba, tuti, hogy titeket is szét fognak cincálni. Remélem tudod, hogy én ugyanúgy ott leszek Neked, ahogy Te ott voltál nekem a nehéz időkben. Úgy éreztem ezt el kellett mondanom. :) – s a következő mondatot együtt mondtuk:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mire jók a legjobb barátnők?- mosolyodtunk el mindketten.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mondtam már, hogy ne turkálj a fejemben!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ugyan- legyintettem- nem sok mindent találnék ott, szóval nem is próbálkoztam vele. Hát te? :D

Betti erre nem tehetett mást, újra rám nyújtotta a nyelvét. Hasonlóan kedélyes beszélgetés közben lassan visszaértünk a szállóhoz. 2 problémánk volt: 1. még mindig csöpögött, csurgott belőlünk a víz. 2. Mivel a szállodánkban száll meg az összes Forma1-es pilóta, szerda lévén kezdtek már szállingózni a helyszínre. Reggel már láttuk Heidfeldet és Sutilt. Ennek pedig egyenes következménye a paparazzik megjelenése a hotel bejárata előtt.

Mivel a toalettünk nem volt épp a legszalonképesebb, elsompolyogtunk a hátsó bejárathoz. Nagy meglepetésünkre ott még többen voltak a vérszívóknak ezen fajtájából, mint a főbejáratnál.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hááát, itt legalább 1 óra, amíg átjutunk- állapította meg a másik csöpögő.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezzel mire akarsz célozni?- kérdeztem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Arra, hogy talán jobb lenne, ha mégiscsak elől próbálnánk bejutni. – mindezt így, a legnagyobb lelki nyugalommal képes benyögni. Csoda, hogy imádom? :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ííííígy??? – szaladt fel a plafonra a szemöldököm.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen. Így. –húzódott kaján mosolyra a szája. – Hogy is szokták mondani? Kutyaharapást szőrével! Ráadásul az otthoniakat is bosszanthatjuk….

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem mondom, hogy meg vagyok győzve. – igazából kissé kételkedtem a dologban- De igazad van, a főbejáraton talán előbb jutunk be. Úgyhogy vegyünk egy nagy levegőt és menjünk.

Próbáltunk minél kisebb feltűnéssel bejutni a bejáratot a paparazziktól elválasztó kordonok mögé, de valamiért nem jött össze. Volt pár szemfüles fotós, akik egyből kiszúrtak minket. Egyre közelebb és közelebb jöttek hozzánk, lassan már az arcunkban voltak a fényképezőgépek, kamerák. A vakuk villanásától szinte alig láttunk valamit, ráadásul apránként körbe vettek minket és akarva-akaratlanul /szerintem inkább az előbbi/ elkezdtek lökdösődni.

Szerencsére a paparazzik a mozgolódásától a biztonságiak is megélénkültek. Utat vágtak hozzánk- nekünk és segítettek biztonságos helyre jutni. Pár perc alatt bent találtuk magunkat hallban. Ők hál’istennek fapofával végezték a munkájukat, úgyhogy már csak bent jutott eszünkbe, hogy még mindig vizesek vagyunk.

Odasomfordáltunk a recepcióhoz, felvenni a leadott szobakulcsainkat, de pár pasi már ott volt, így nem messze tőlük, vártunk a sorunkra. Helyzetünkre való tekintettel valahogy nem nagyon figyeltük meg őket, csak csendben csepegtünk tovább. Míg várakoztunk, kisebb tócsa képződött körülöttünk.

Végre-valahára végeztek a srácok, megkapták a kulcsokat és megfordultak. Tátva maradt a szájuk, de nekünk is. Szemtől szemben álltunk a Red Bull pilótapárosával, Mark Webberrel és Sebastian Vettellel!!! Éreztem, hogy az arcomba szökik a vér, de ezzel legalább nem voltam egyedül: Betti is felöltötte a rákok színét. Ekkor tudatosult bennem, hogy rajtam a kedvenc fehér nyári ruhám van, apró rózsaszín virágokkal. De most valahogy nem a virágokra koncentráltam: eszembe jutott, hogy a vizes póló versenyeket nem véletlenül rendezik fehér pólóban. Abban biztos voltam, hogy vettem fel bugyit, de hogy melltartót is?? Abban már nem voltam 100%-ig biztos. Gyorsan vetettem a kérdéses testrészekre egy hipergyors pillantást.

Megnyugodtam. :D

Betti valamivel szerencsésebb helyzetben volt mint én, mert rajta egy kék farmer halásznadrág volt, egy szépen dekoltált piros felsővel.

Ahhoz kétség sem fér, hogy mindketten igen izgatóan festhettünk az ellenkező nem számára, legalábbis a tekintetekből ezt szűrtem le. A fiúk egyre szélesebb mosollyal figyeltek minket- nem mondom, hogy nem volt egy kis kajánság az arcukon. Látszott, hogy roppantul élvezik a helyzetet.

Barátném megköszörülte a torkát:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Khm, odaengednétek minket a pulthoz?- érdeklődött szerényen.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Természetesen. Elnézést- felelte Mark, az utolsó szót kissé megnyomva, de kicsit azért arrébb állt.. Sebin látszott, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszönjük.

Én nem bírtam ki, hogy ne tegyem hozzá:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Vigyázzatok, csúszik- mutattam a tócsáinkra.

Erre mindannyiunkból kitört a nevetés. :D