12. rész - Viszlát Malajziában...
2009.11.13. 14:59
Másnap hazautaztunk Svájcba, én is haza. Hannes átjött „látogatóba” Fernando-hoz…
- Üdvözlet itt Svájcban.- nyitott ajtót Nando öcsikém.
- Kösz. Hoztam virágot.- és anyának, illetve nekem adta át. Amikor nekem adta, mutatta, hogy van egy kis cetli az enyémen, de csak úgy titokban.
- Köszönjük.- mondta anya.
- Vízbe rakom.- vettem át anyától, és kerestem vázát. Raktam vizet bele, majd hamar elolvastam a cetlit…
Vanessa…
Már hiányoztál te is, és a csókjaid… Veled álmodtam. Remélem te is gondoltál a te kis „Rayo Vetteled” Puszika… Hannes.
U.I: Ma is csinos vagy…
- Mit olvasol?- jött apa a konyhába.
- Semmit.- raktam zsebre, majd a virágokat megszagoltam, és vidáman mentem vissza Hannes-ékhez.
…
- Nem hiszem el!!! Apa, most miért csinálod? Én, Szeretem!
- Mióta ismered?
- Apa. A GP2-ben nagyon jóban voltunk! Hannes a legrendesebb srác, és te nem szabod meg, kivel járhatok, vagy sem, mivel ÉN már 20 vagyok! Ezt nehéz megérteni? Nem lehetek mindig a kicsike kis lányod!!!
- De…
- Semmi de! Megyek utána!!!
- Vanessa! Állj meg! Vanessa!!!
Beültem a kocsiba, és elhajtottam idegesen. A reptérre vettem az irányt! Nem hiszem el…-kezdtem közben a könnyeim törölgetni. Szörnyű volt… Apa mindent elrontott! Hannes és én, épp a szobámban voltunk, és romantikusan megcsókolt, mikor benyitott apa, és elkezdett kioktatni, meg hasonlók. Hannes-t elküldte. Én vitatkoztam vele, majd elrohantam. Utol kell érnem Hannes-t! Utol kell érnem!
Megérkeztem a reptérre, és megtaláltam a Németországba tartó gépet. Hannes ott volt!
- Hannes! Ne menj el!- kiáltottam. Ő hozzám jött, majd megfogta a kezem.
- Nem akarom, hogy miattam az apáddal…
- Apa nem tud semmit. Nincs joga beleszólni.
- De nem akarom, hogy miattam haragudjatok egymásra.
- De, hisz tudod jól, hogy nem így van. Apa senkit nem lát szívesen mellettem, de ez nem az ő döntése.
- Apád engem nem akar melletted.
- De, ez… Butaság. Ne figyelj rá. Külön élek. Menjünk hozzám. Jó? Gyere.- nyújtottam a kezem. Egy ideig nézte, majd nyújtotta a kezét, de hirtelen visszahúzta.
- Sajnálom. Bocsáss meg… Át kell gondolnom…
- Mit?
- Hát…
- Tudod mit! Gondolkozz! Adok időt! De csak úgy tudd, nem kell többet hozzám szólnod!
- Én…
- Semmi én! Viszlát Malajziában…
|