|
11. rész
2009.11.13. 15:06
Már nagyon izgultam a másnappal kapcsolatban, ezért valószínűleg kibírhatatlan voltam.
- Nyugi, húgi! Lehet, hogy boldog vagy, de nem kell úgy viselkedned, mint aki megőrült. – mondta María.
- De nem tudok egy helyben maradni. Holnap végre látom. – mondtam vidáman.
María felment a szobájába valamiért, így pár percig kettesben maradtunk Raquel-lel, aki rögtön elkezdett faggatni:
- Megbeszélted a dolgot Nicoval? Vagy inkább személyesen akarsz beszélni vele?
- Beszéltünk róla az előbb telefonon.
- És mit mondott?
- Azt hogy a csajt Viviannek hívják, és már több, mint egy hete szaktottak.
- Jó duma.
- Én hiszek neki! Nem hiszem, hogy átverne.
- Remélem! Mert ha ártani mer a barátnőmnek, szólok Fernandonak, hogy menjem bele az egyik versenyen.
- Jaj, de aranyos vagy!
- Köszi. Tudod, hogy sokat jelentesz nekem, és szeretném, ha boldog lennél. Ráadásul együtt járhatnánk el a versenyekre. Veled biztos nem unatkoznék!
- Az biztos! De most felmegyek, és elkezdek pakolni. Már nagyon be vagyok sózva amiatt, hogy újra láthatom. Remélhetőleg a tegnap történtek feledésbe merülnek, és boldogok leszünk együtt.
- Ezt én is remélem. Amúgy tényleg nem akarod elmondani neki azt, hogy tegnap találkoztál Nelsonnal?
- Nem. Legalábbis még nem. Majd talán, egyszer.
- Oké, te tudod, de szerintem joga van tudni, ha már jártok.
- Igen, de nem akarok emiatt bonyodalmat, és újabb vitát.
- Azt tudja, hogy Nelson mondta el neked, hogy állítólag mással is jár?
- Nem. Azt se tudja, hogy egyáltalán beszéltem már Nelsonnal életemben.
- Ez így nem fog menni kislány! Ne kuszáld össze a szálakat!
- Megértettem anyuci! J
- Na jó, inkább menj pakolni!
- Oké. :P
Felmentem, és elkezdtem kiválogatni a ruháimat. Ekkor a nővérem jött be a szobámba.
- Mikor jössz haza?- kérdezte.
- Még nem tudom, erről még eddig nem beszéltünk Nicoval. Az is lehet, hogy ott maradunk egy életre. Nico felhagy a versenyzéssel, én meg remetelány leszek. – nevettem.
- Még csak az kéne! – mondta María – Leütném a pasidat, az biztos. Amúgy is, elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, nem vagy képes te a remeteéletre.
- Jól van na. Csak vicceltem. Szerintem csak pár napig leszek távol, mert Niconak is bőven akad munkája, és nem akarom hátráltatni.
- Szerintem, amit ott fogtok csinálni, csak erőt ad neki a munkához.
- Hehe, nagyon vicces. J
- Jó, csak vicc volt. Érezd jól magad!
- Köszi. – mondtam, majd megöleltem.
Ezután María magamra hagyott, így újra neki állhattam a pakolásnak. Már majdnem végeztem, mikor Rauqel kiabált fel a földszintről.
- Ashley! Téged keresnek! Gyere le!
Nem igazán volt ötletem, hogy ki lehet az. Mikor viszont megláttam az ajtóban álló személyt, legszívesebben visszaszaladtam volna az emeletre, onnan kiugrottam volna az ablakon, és elszaladtam volna.
- Szia! – szólalt meg Nelson.
- Hello! – válaszoltam.
- Magatokra hagylak titeket. Beszélgessetek csak. – mondta Raquel, majd elment.
- Hogy vagy? – törte meg a csendet Nelson.
- Jól. És te?
- Én is. Főleg a tegnap este után.
- Figyelj, nem tudom, hogy miért csókoltál meg, de ahogy észrevehetted nem viszonyoztam a csókodat. Csak hogy tudd, én még mindig Nicoval járok!
- Azok után is, amit megtudtál tegnap róla?
- Sikerült megbeszélnem vele a dolgot. Úgyhogy most már minden rendben van köztünk.
- Ja, őrülök neki. – mondta mogorván.
- Tudod, még mindig nem értem, hogy miért jöttél Los Angelesbe.
- De hát mondtam, hogy miattad.
- Nem érdekelt, hogy van barátom?
- Nagyon tetszel.
- Ez akkor sem mentség. Képes lennél tönkretenni a kapcsolatomat, csak hogy veled legyek!
- Én nem akarom senkinek tönkretenni a kapcsolatát.
- Hát nem úgy tűnik. És ha most nem haragszol, felmennék, és folytatnám a pakolást, mivel holnap találkozom a barátommal. Ismétlem, a BARÁTOMMAL!!!
- Jó, megértettem. Nem is zavarlak tovább. Jó szórakozást. Szia.
- Szia!
Amilyen gyorsan megjelent, olyan gyorsan távozott. Láttam, ahogy elhajt a kocsijával, majd visszamentem a házba, felmentem a szobába, és folytattam a pakolást. Csak az járt a fejemben, hogy holnap végre ismét láthatom álmaim pasiját. :)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
