Sajtó folyton rólunk írt. Török és Francia nagydíj után megérkeztünk Amerikába, az USA Nagydíjra. Idén New York rendezi.

A menedzseremmel sétáltunk egy üzletekkel teli részén, mikor egy jósnőt láttunk meg. A néni aranyosan próbált meg embereknek jósolni, de senki nem állt le. Odamentem.

-          Tessék.- adtam a kezébe egy kis pénz, majd indultunk volna tovább, de a néni utánunk jött.

-          Jár a jóslás.

-          Köszönjük, de mi nem hiszünk…- a kezem megfogta, és a tenyeremből jósolt.

-          Veszély… Veszély közeleg. Ezen a hétvégén meglátja az előjelét.

-          Ugyan…

-          Látok egy egyenest, és maga nagyon gyors, majd bumm. Veszélyben van.

-          Köszönjük a jóslást. Elnézést. Mennünk kell.- adott a kezébe még pénzt a menedzserem, majd elindultunk.

-          Veszély.- néztem a tenyerem.

-          Ne törődj vele. Csak mindenfélét kitalálnak.

-          Jó, igaz. Figyi. Menjünk vissza a hotelba. Én elfáradtam.

-          Oké. Menjünk.

Visszaértünk a hotelbe hamar. Én a szobámban pihengettem, mikor kopogtak. Hannes volt az.

-          Mit akarsz?

-          Beszélni.

-          Miről?- forgattam a szemem. Ő belépett, és becsukta az ajtót.

-          Szeretlek.

-          Ahha. El is hiszem. Menj el, jó?

-          Vanessa. Én tudom, hogy te is szeretsz. Nem értem miért…

-          Mert akkor, láttalak egy csajjal csókolózni, meg…

-          Hülye voltam akkor! Részegre ittam magam, és a csaj gondolom hazahozott…

-          És te részegen csókoltad úgy? Ne nézz már hülyének engem! És a részegségre kenni nem jobb!- akartam kitessékelni, de ő hirtelen megcsókolt. Először tiltakoztam, majd nem tudom miért, de nem bírtam… Behátráltunk a hálóba…

Felébredtem, és azt vettem észre, hogy valaki átölel. Megfordultam, és Hannes volt az. Ő is felébredt. Megcsókolt.

-          Akkor szent a béke?- kérdezte egy idő után.

-          Szent a béke.

-          Köszönöm. Én tényleg CSAK téged szeretlek.

-          Én pedig téged.

-          Jó ezt hallani.

-          Van egy rossz hírem.

-          Mi az?- kérdezte szomorúan.

-          Indulni kell a pályára.

-          Igen. Ez igaz.

-          Akkor menjünk.

-          Legyen. De csak egy feltétellel.

-          Mi az?- kérdeztem mosolyogva.

-          Este, zuhany…

-          Hát, meggondolom.

-          Ne már. Mondj igent!

-          Talán.- álltam fel, és hamar felöltöztem.