Alice szemsz�ge (el�g gyakran v�ltogatni fogom a szemsz�geket)

Miut�n mindenki elhelyezkedett a kanap�n, k�rd� szemekkel tal�ltam szemben magam.

-Ki vele, mit akartok? – ha j�tszunk, legal�bb j�tszunk ny�lt lapokkal. – Mire vagytok k�v�ncsiak? ” Mert ezt az ismerj�k meg a szomsz�dunk” sz�veget, m�g Angli�ban sem hittem el, nem hogy itt. – A fi�k bamb�n egym�sra n�ztek, mintha csak most esett volna le nekik, hogy bizony engem se ejtettek a fejem l�gy�ra.

-Sz�val? – k�rdeztem �jra, mert m�g mindig n�m�n �ltek.

-J�, lebuktunk. – nevette el mag�t a fiatalabbik – Igaz�b�l az�rt j�tt�nk, hogy megtudjuk mi�rt vetted meg a h�zat?- Meg �ll az eszem, ezeket t�nyleg a h�z �rdekli?!

-A h�zat?  - n�ztem r�juk �rtetlen�l.

-Igen. – v�laszolt�k egyszerre komolyan.

-Mi�rt olyan fontos ez nektek? – n�ztem r�juk sunyin. Ezek itt titkolnak valamit.

-H�t … csak …mert – vakart�k egyszerre a fej�ket a fiuk , mintha �k se tudn�nak egy �sszer� magyar�zattal el� �llni.

-H�t… csak …mertre nem mondok semmit. Ezek nekem nem indokok. Ha akartok valamit, akkor �lljatok el� valamivel, vagy k�l�nben �n se mondok semmit. – tettem keresztbe a kezem a mellem alatt.

-Nem szeretj�k a szomsz�dokat. – hangzott el v�g�l a leggyerekesebb kifog�s, amit valaha is �letemben hallottam. �s szerintem ezzel Kevin �s Nick is egyet �rthetetek, mert az egyik a kez�be temette az arc�t, m�g a m�sik csak a fej�t r�zta, hogy te j� isten, hogy lehetsz ennyire h�lye.

-T�nyleg? – n�ztem r�juk szinte m�r nevetve. Hihetetlenek, de t�nyleg j�l �rzem magam a t�rsas�gukban.

-Igen. – v�laszolt megint csak Joe. Szerintem a m�sik kett� m�r meg, se mert sz�lalni.

-J�, v�laszolok, v�g�l is, ti teljes�tett�tek a r�tok es� r�szt, m�g akkor is, ha nem az igazat mondt�tok.  – erre mindannyian r�m n�ztek, mintha nem akarn�nak hinni a szem�knek.

-A h�zat nem �n vettem. – v�laszoltam kit�r�en. Ha �k h�zz�k az �n agyamat, akkor �n is megtehetem ezt az �v�kkel.

-Nem? – k�rdezte az id�sebbik.

-Nem. A h�zat a testv�rem vette, de az �n tulajdonomban �ll. Elhihetitek, ha rajtam m�lott volna, nemhogy ide, de m�g Amerik�ba se tettem volna be a l�bamat. – v�gtam egy f�jdalmas grimaszt.

-Mi�rt? –k�rdezt�k �szint�n.

-Csak n�zetek r�m, �s megtudj�tok a v�laszt. – v�laszoltam fejemet lehajtva. Igen, ez az az a t�ma, ami f�jdalmat �breszt bennem, olyan ez, mint egy t�ske, amit sz�ges dr�ttal er�s�tettek a sz�vem k�r�, hogy m�g jobban f�jjon.

-�n … nem l�tok semmit. – v�laszolt a legkisebb, percekkel k�s�bb. A hangja egyenes volt, t�nyleg nem lehetet benne �rezni semmilyen sajn�latot vagy hazugs�got. A szeme pedig megbabon�zott, mert t�nyleg csak az igazs�got lehetet bel�l�k ki olvasni. A rem�nyt, hogy nem �t�l el, mert az vagyok, aki vagyok.

-J� neked, mert a vakok k�zt te vagy, az egyed�li l�t�.  – �szint�n sz�lva, fogalmam sincs honnan jutott eszembe ez a mondat, de �gy �reztem ezzel tudom csak egyed�l kifejezni a bennem d�l� �rz�seket.

-Fura, �gy besz�lsz, mint az �desap�nk. - jelentette ki a k�z�ps�. – na ez j�, �gy besz�lek mint az �desapjuk aki val�sz�n� m�r bet�lt�tte az �tvenet is.

-„Magunkon �t�lkezni sokkal nehezebb, mint m�son. Ha siker�l helyesen �t�lkezned saj�t magad f�l�tt, az annak a jele, hogy val�di b�lcs vagy.”  - gondolom, nem tudj�k honnan ered ez a mondat, pedig a vil�g egyik legnagyobb k�nyv�b�l id�ztem, amelynek minden mondat�ban benne rejlik az emberi l�t kisz�m�thatatlans�ga.
 
-,,J�l csak a sz�v�vel l�t az ember. Ami igaz�n l�nyeges, az a szemnek l�thatatlan.” – h�t m�g is csak r�j�ttek, mosolyogtam magamban. A legkisebb id�zte vissza az egyik kedvenc mondatomat a k�nyvb�l, de l�ttam, hogy a m�sik kett� szem�ben is felismer�s l�ngja gy�l.

-�gyes. L�tom, szeretitek Antoine de Saint-Exup�ryt. – t�nyleg elismer�sre m�lt� teljes�tm�ny. Eddigi tapasztalataim alapj�n, sokan m�g a k�nyvet se olvast�k el, az meg m�r t�nyleg szinte csodasz�mba ment, ha valaki meg is �rtette a jelent�s�t.

-Igen, b�r gyermekk�nt az ember nem igaz�n �rti meg els�re a l�nyeg�t. – v�laszolta Nick.

-Az egyszer� dolgoknak nincs semmi sz�ps�ge. A reg�nyek is ilyenek!- mosolyogtam r�juk, mert t�nyleg felkeltett�k az �rdekl�d�semet - Mi lenne sz�modra �rdekesebb, ha feket�n feh�ren le�rn�nak valamit, vagy az, amit megmagyar�zni nem tudsz, �s ez�rt �r�kig t�r�d rajta fejed?

-Azt hiszem a m�sodik. –v�laszolt ism�t leny�g�zve Nick.

-Szerintem is, n�ha t�nyleg jobb egyed�l felfedezni a dolgokat, mintha csak k�szterm�kk�nt megkapn�nk �ket.

-,,K�t-h�rom herny�t el kell t�rn�m, ha meg akarom ismerni a pillang�kat.” – id�zett Nick v�laszk�nt egy �jabb mondatot.

-L�tom, kezdesz r��rezni. – nevettem a mondat�n.

-H�, h�. Ugye a herny�k nem mi vagyunk? – sz�lt bele a besz�lget�s�nkbe Joe, mint aki t�nyleg komolyan k�rdezi.

-,,A besz�d csak f�lre�rt�sek forr�sa.” – v�laszoltuk egyszerre nevetve a fiukkal. 

-Na j�, fejezz�k ezt be , mert szeg�ny Joe m�r nem b�r minket k�vetni. – javasoltam a fiuknak.

-Ok�. – v�laszolt�k egy�ntet�en.

-�s szeretn�tek m�g valamit k�rdezni vagy esetleg, �n is k�rdezhetek? – n�ztem r�juk k�v�ncsi szemekkel.

-Persze, k�rdez nyugodtan. –mosolyogtak el egyszerre a fiuk.

-Nem tudom mi�rt, de valahogy ismer�s nekem ez a Jonas n�v. – n�ztem r�juk �rdekl�dve - Ti nem tudj�tok v�letlen�l, hogy mi�rt?

Nick szemsz�ge

Alice k�rd�se v�ratlanul �rt minket, mert egy�ltal�n nem erre k�rd�sre sz�m�tottunk. Biztosak voltunk benne, hogy valami h�tk�znapi dolog �rdekli.  Ehhez k�pest, szinte vill�mcsap�sk�nt �rt a saj�t nev�nk eml�t�se.

-A Jonas? – n�ztem h�rtelen a testv�reimre, hogy nehogy meg merjenek sz�lalni.

-Igen, nekem ez olyan ismer�sen cseng. – n�zet r�m �gy mintha mindent tudna.

-Lehet, tudod el�g gyakori vezet�kn�v a Jonas Amerik�ban. -  na erre �gy se tud semmit se mondani, mosolyogtam f�l�nyesen.

-Igazad, lehet. – n�zett r�m b�nb�n�an, mint aki t�nyleg sajn�lja, hogy h�lyes�get k�rdezet -Nem is tudom, honnan voltatok olyan ismer�s�k. Csak tudj�tok, a balestem �ta, kicsit szelekt�v a mem�ri�m. – amikor ezt mondta, kicsit elsz�gyelltem magam, mert m�g � k�r bocs�natot, amikor �ppen mi verj�k �t az � fej�t. 

-Nem t�rt�nt semmi baj. Mindenkivel megesik, hogy �sszet�veszti a m�sikat. – legyintet Joe ezzel jelezve, hogy vette a lapot – Pont m�ltkor voltunk Frenkivel a kis�cs�nkkel, vid�mparkban, �s szeg�nyt majdnem lecser�lt�k egy m�sik kisfi�ra. – nevette el mag�t a mondat v�g�re. Na igen, az t�nyleg vicces jelenet volt.

Ezut�n m�g vagy f�l�r�ig besz�lgett�nk, amikor v�ratlanul megsz�lalt a k�ls� cseng� hangja.

-Oh, bocsi fiuk, de ezt most mindenf�lek�ppen ki kell nyitnom. – szabadkozott, mik�zben az ajt� fel� vette az ir�nyt. Mi pedig csak rem�lni mert�k, hogy olyan ember j�n, aki messzir�l sem ismer minket.