Nick szemszöge

-Oh, bocsi fiuk, de ezt most mindenféleképpen ki kell nyitnom. – szabadkozott Alice, miközben az ajtó felé vette az irányt. Mi pedig csak remélni mertük, hogy olyan ember jön, aki messziről sem ismer minket.

Kint halk beszélgetést hallottam, ezért kihasználtam az időt, és a fiúk felé fordultam.

-Fiúk, kérlek, ne áruljunk el neki semmit se magunkról? – néztem rájuk könyörgően. Nem akarom, hogy Alice csak a hírességet lássa bennem. Azt akarom, hogy csak magamért szeresen, azért amilyen valójában vagyok.

-Nick, ha nem vetted volna észre, az előbb mi is itt ültünk, és ugyanúgy hazudtunk neki, mint te. - mondta dühösen Kevin. Egyértelműen látszott rajta, hogy nincs ínyére a hazudozás. – És csak, hogy tudd, nekem igenis lelkiismeret furdalásom van. – kösz, hogy bennem is erősíted ezt az érzést.

-Joe, te mit mondasz? – néztem végül rá, mint egyedüli szövetségesre.

-Nézd Nick, az elején még a te pártodon álltam a hazugságban, de mióta megismerkedtünk Alicel, azóta már nem. Én is, csak úgy, mint Kevin, sajnálom  hogy hazudtunk neki. – Na tessék, így számítson az ember a testvéreire.

-Fiúk, én se szeretek neki hazudni- szögeztem le gyorsan, mielőtt még félreértenék a dolgokat - de kérlek, értsetek meg engem is. – kezdtem bele a védőbeszédembe - Ő az egyedüli lány, aki eddig többet látott bennem, mint mások. Az ő szemében én nem a legújabb pop csillag vagyok, hanem csak egy fiú a szomszédból. – láttam a fiúkon, hogy kezd nekik leesni, a dolgok állása, ezért tovább ütöttem a vasat - Tudod Kevin, te el se tudod képzelni, hogy milyen érzés volt nekem, amikor te, és Danielle egymásra találtatok.

-Miért, milyen volt? – Vágot közbe étetetlenül.

-Szerinted? Irigy voltam, azt éreztem, hogy én sose találok olyan lányt, mint te. – mondtam ki az igazságot, amire mindketten döbbenten néztek. Bizonyára fogalmuk sem volt róla, hogy is érzek valójában. Most pedig, hogy színt vallottam nekik, nem is tudnak, mit mondani. 

Kevin szemszöge

Ezt nevezem. Nick jól meglepet minket. Sose hittem volna ezt róla. Azt ugyan észrevettem, hogy kicsit búval bélelt, mióta Danielle a családunk része, de hogy ez miatt rosszul is érezze magát, azt nem.

Igazából csak most vettem észre, hogy az öcsikénkből igazi férfi lett, aki igenis igényli a törődést.  Ha pedig az ő boldogságához az kell, hogy egy kicsit füllentsek, akkor meg teszem. Nagyon sajnálom Alicet, de a testvérem mindennél fontosabb.

Joe szemszöge

Hihetetlen. Nickkel egy házban élünk, egy szobányira, és még se ismerjük egymást. Ez kellett ahhoz, hogy rádöbbenjek, milyen is ő valójában. Egy lány kellett ahhoz, hogy ne csak a felszínt lássuk, hanem a belsőt is. Azt a belsőt, amit mindig is ügyesen takargatót, azt a törékeny érzőlelket, ami még számunkra is idegen, és amit most képes megnyitni egy vadidegen lány előtt.

Sajnálom Alicet, mert tényleg egy különleges személy, de ha választanom kellene közte, és a testvérem között, akkor minden kertelés nélkül Nicket választanám.

Nick szemszöge

-Tehát mit válaszoltok. Képesek vagytok értem hazudni? – kérlek, mondjátok azt, hogy igen.

-Igen, de a balhét te viszed el. – szögezték le egyből, igen, ennyit a férfi szolidaritásról.

-Kösz, fiúk tartozok nektek.

-Egy jó naggyal. – mosolyogtak rám egyszerre – Aztán ne baltázd el. – vágja hozzám Kevin, mintha ő olyan profin hódította volna meg Danillet.

-Hát biztos jobb udvarló leszek, mint te. – vágtam vissza.

-Hiszem, ha látom. – nevetett rajtam Kevin.

-Alice nekem nem tűnt egy könnyű esetnek, szóval tiplizhetsz, míg lesz valami. – na most meg Joe kezd szemétkedni. Pont ő, akinek még egy normális barátnője se volt.

-Tudjátok mit, fogadjunk. – csak azért se hagyom magam. Jó én vagyok a legfiatalabb, viszont a legérettebb is hármunk közül. (itt megjegyzem, fogalmam sincs milyenek is a fiuk maguk közt)

-OKÉ, mi benne vagyunk. Lássuk a tétet és a következményeket. – néztek rám úgy, mintha mármost a zsebükben éreznék a győzelmet.

-A tét az, hogy egy hónapon belül Alice a barátnőm lesz. – mosolyogtam, mert tudtam, hogy ez így is lesz.

-Aha, ez jól hangzik. – néztek rám sunyin, mintha nem hinnének az egy személyes vonzerőmben - De mi van akkor, ha mondjuk, még se jönne össze ez a nagyszerű ötleted?

-Kösz, hogy így bíztok bennem, és a sikeremben. – jó tudni kire számíthat az ember a bajban.

-Hé, hé, ettől fogadás a fogadás. - szabadkoztak – Mindenre fel kell készülni.

-Jó legyen, ha mondjuk, nem sikerülne a tervem, amit erősen kétlek, akkor azt kérhetek tőlem, amit csak akartok. –legyen nekik egyszer gyereknap. Bár tegyük hozzá, bízok a saját sikeremben.

-Huhu. Nick te most ezt jól meggondoltad?

-Igen. Amúgy meg hülye lennék veszíteni. – mit hisznek ezek.

-Jó, jó. Mi elfogadjuk a döntésedet, csak kicsit szokatlan ez tőled. – próbáltak magyarázkodni.

-Szokatlan? Ugyan már? Ezzel is csak buzdítom magam a cél elérésére, nem mintha amúgy kellene, de így legalább ti is látjátok, hogy száz százalékosan komolyan gondolom az egészet.

-Hát jó, most már csak reménykedhetünk, hogy nem buksz le. – kösz a biztatást – Mert akkor minden borul. – igazi vészmadarak. Amúgy meg mér, buknák le? Előbb utóbb úgyis meg mondanám neki.

-De most pszt, ha jól hallom jön vissza.

      Alice szemszöge

Miután kinyitottam az ajtót, egy fiatal, de talán nálam egy két évvel idősebb lányt láttam. Igazán szép volt ápolónő létére. Nem mintha alap követelmény lenne számomra a szépség, de az ilyen lányok nem kötelezik el magukat a Hippokratészi esküre, legalábbis eddig ezt hittem.
Sarah egy aranyos fehér egybe ruhában pózolt, miközben alaposan végig mért engem. Na igen, már csak így kinézetre ég is földek vagyunk.  Kezdve azzal, hogy én sose vennék fel ilyen rövid szoknyát, mint amilyen rajta is van, még akkor, se ha kényszerítenének. Ebből is látszik, hogy nem vagyok divatfüggő se plázacica, tipikusan az az alkat vagyok, aki reggel felkel, meglátja az első útjába kerülő ruhát és azt mondja ez jó lesz. Ezzel szemben ő, a tökéletes manikűrjével és frissen göndörített szőke hajával éles ellentétben állt velem.

Majd hírtelen eszembe jutott testvérem szavai, miszerint mi amolyan barátnők is lehetnénk, VELE. Már maga a gondolatra és is végig borsódzott a hideg a hátamon.

-Szia. Én Matthew barátnője vagyok. – mutatkozott be miközben én lassan kifújtam a levegőt. Ezek szerint nincs vész, ő csak a bátyám barátnője.

-Aha, én Alice vagyok. Bár gondolom már hallottál rólam.

-Igen, amúgy engem Saráhnak hívnak. – ne könyörgöm, ne, csak ezt ne. Ezt egyszerűen nem hiszem el. Ezt most csak valamilyen rémálom lehet.

-Tehát akkor, ha jól értem, te leszel az én ápolónőm? – kérdeztem némi bizonytalansággal a hangomban.

-Igen. – ó, hogy a fene enné meg, mosolyogtam rá bájosan.

-És pontosan mit is értesz te ezen a munkán?

-Segítek neked, amiben csak tudok. – de mivel látta rajtam, hogy ez nekem nem elég, folytatta tovább – Például öltözködés – vajon miért nem lep meg, hogy pont ezzel kezdi a felsorolást - tornázás – nagyon jó, pont úgy néz ki, mint aki minden héten edzi magát – és segíthetek az utazásban is. – hát aszem, ezt a lehetőséget inkább kihagyom. Volt már egy autós balestem, és nem tervezek még egyet a közeljövőben.

-Értem, és mennyit lennél itt naponta?- kérdezősködtem tovább.

-Amennyit kell. – hát ezzel megint csak ki lettem segítve.

-Jó, és ma is itt leszel vagy csak ismerkedni jöttél? Mert- néztem közben hátra – vendégeim is vannak.

-Hát….