Alice szemszöge

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ- üvöltöttem fel, mert egy szadista szőke nő, hat méteres árkot ásott a műkörmeivel a lábamba. Ez a nő egyszerűen nem százas! Reggel hétkor már itt dekkolt, és a csengőmön tehénkedet, majd közölte velem, hogy be kell hoznunk a tegnapi napot, ezért intenzív egy napunk lesz. Na igen, de ki mit ért intenzív szó alatt ? Én azt hittem szépen elcseverészünk, és mindketten megyünk a magunk útján, nekem már ez is intenzív lenne, ehhez képest Sarah teljesen másképp vélekedet.
Reggel az első megpróbáltatásom az öltözködéssel kezdődött, mert természetesen Sharácskának nem felelt meg az ruha, ami rajtam volt. Nem, neki nem jó egy egyszerű fekete joging összeállítás tornacipővel.  Nem, mert neki más kellett! A baj csak ott kezdődött, hogy nekem meg az ő ruhái nem tetszettek. Mert a szőke szentem, volt olyan előre látó, hogy egy konténer ruhát hozott magával, persze a saját ízlés világából.
Majd végül, hatszáz ruha felpróbálása után, és háromnegyedórával később, fegyverszünetet kötöttünk és közösen megállapodtunk egy fekete rövidnadrágban és egy fehér ujjatlan pólóban, aminek középen mindenféle strasszok voltak.  Mondhatom ekkora felhajtást csinálni egy nyamvadt edzőruháért, hátha még valami puccos helyre mennénk, megérteném, de így! Persze amikor ezt szóvá is tettem, megint ki lett a hülye? Na persze, hogy én! Mivel Shara szerint, egy lánynak, főleg egy olyan korú lánynak, mint amilyen én is vagyok, minden pillanatban tökéletesnek kell lennie, mert sose tudhatja, mikor talál rá a nagy ő.
Nem akartam szegényt kiábrándítani, de a saját statisztikámat tekintve, erre nagyon csekély a lehetőség. Mármint a pasi fogásra. Persze ő ezt teljesen más szemmel látta, mivel saját magából indult ki.
Ez után a borzalmaz kezdés után, áttértünk a reggelire, ahol jött a következő csapás, és ahol nekem erősen kezdett viszketni a tenyerem.
Ugyanis Sarah, se szó se beszéd, bejelentette, hogy ezután én vega leszek. VEGETÁRIÁNUS , hát normális ez a nő ?! Mi vagyok én, kecske, hogy füveken, meg magokon, éljek?  Nem, szó sem lehet róla!
Az meg, hogy kövér leszek, nem az ő baja, hanem az enyém, és ha nem tud ezzel a komoly döntéssel mit kezdeni, akkor neki is csak annyit tudok mondani, mint a többiek, hogy ellehet menni. Nem kötelező velem lenni! Mindenki tudja, merre van az ajtó, és nyugodtan távozhat.
Ezután megint hoztunk egy kompromisszumos döntést. (Ma már nem is tudom hányadikat ,) mi szerint a húsételek mellett, táplálék kiegészítőnek eszek, mondjuk az ő kedvéért salátákat.
Jó, itt már éreztem, hogy nem bírom tovább, és ha még egyszer valami hülyeséget csinál, én menten felüvöltök. Hát mit ne mondjak, nem kellett sokáig várnom.
Sharával kint az udvaron elkezdtünk tornázni, már ha azt annak lehet nevezni, mert az minden volt csak az nem. Azután minden féle nyakatekert mozdulatsort mutatott be, amit leginkább egy fogyókúrázásról szóló dvd filmből vehetett.
De ami végkép kiverte nálam a biztosítékot, az a tapizása volt. Egyszerűen utálom, ha fogdosnak! Azt meg még jobban, ha illetéktelenek teszik. Ő csak ne fogdosón engem.
-Most hasra kellene fordulnod, mert ezzel a gyakorlattal hasizmunkat erősítjük. – nézett rám ártatlanul, majd úgy megragadta a lábaimat, hogy azt hittem leszakadnak a helyükről. Igaz, hogy béna vagyok, de a fájdalmat még valamilyen szinten én is érzem.

-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ-  itt telt be az a bizonyos pohár. Nem érdekel kihallja, de én teli torokból elüvöltöttem magam. Ez a Shara egy kontár! Ennek szerintem még érettségije sincs, nemhogy diplomája.

-Takarodj innen! – keltem ki magamból- Azonnal hagyd el a házamat!- üvöltöttem rá megállás nélkül.

-De miért?- kezdett el rémüldözni.

-Még kérded? – kezdtem rajta nevetni – Most kezdjem el sorolni? – nézett rám a nagy bamba szemeivel. – Jó, te akartad. Itt vagy, nekem már ez is felér egy katasztrófával, a képtelen ötleteidről nem is beszélve.

-De ezért nem küldhetsz el. –csillant fel a szeme. – Engem a testvéred fizet. – nézd már miből lesz a cserebogár. 

-Na és vajon miért? Mert az eszedért biztosan nem! Most pedig nem mondom el még egyszer, HAGYD  EL A HÁZAMAT! – tagoltam neki az utolsó négy szót, hátha így jobban felfogja.

-Nem, nem megyek el. – jelentette ki kategorikusan.

-Jó, te akartad, akkor kihívom a rendőrséget. – nem tudja ez még, kivel kezdett ki - Feljelentelek zaklatásért. – itt már kezdett pánikolni  - Szerinted kinek hisznek majd? – néztem rá önelégülten - Nekem, a védtelen szerencsétlen nyomoréknak, - mutattam magamra - vagy neked, aki úgy néz ki, mint az útszéli közmunkás? – nem akartam már a kurva szót használni, de ahogy elnézem így is vette az adást, és végtelen ordításba kezdett, de ami ezután jött, az még én képzeletemet és felülmúlta. Úgy bepöccent, hogy rám ugrót, és ott kezdet el ütni, verni, ahol csak ért. 

Nick  szemszöge

Vajon mi lehet Alicel? Ötlött fel bennem a nap első kérdése, ébredés után. Biztos nagyon egyedül lehet, mert amikor mi ott voltunk nála, senkit se láttunk. De nem baj, mire való egy jó szomszéd, ha nem arra, hogy meglátogassa az egy szem szomszédját. – mosolyodtam el a saját ötletemen. – Miután felöltöztem, fogat mostam és megkajáltam, készen is éreztem magam a szomszéd látogatásra.
Azonban, amint leértem a földszintre a fiuk megállítottak.

-Nick, hova mész így kiöltözve? – néztek rám gyanúsan.

-Csak nem a szomszédba? – nevetett fel Joe, a mondat kérdezése közben.

-És ha igen, akkor mi van? Csak nem megtiltjátok? – vágtam vissza kicsit dühösen.

-Nem. Csak nem lesz ez még korai? Fél kilenc van, még az is lehet, hogy alszik. – na igen, ebben lehet valami.

-Lehet, de ha nem megyek át, akkor sose tudom meg. – fogalakozzanak inkább a saját barátnőjükkel, az enyémet meg hagyják békén.

-Jó, te tudod. – hagyta végül rám Kevin. Joe meg egyszerűen csak vigyorgott tovább, úgy ahogy szokta.

-Akkor én mentem is, ha meg van valami, akkor mobilon úgy is el tudtok érni. – néztem végül vissza a bejárati ajtóból.

-Oké. Szia.

Alice háza elé érve még is megtorpantam. Mi van, ha még is csak Kevinnek van igaza, és alszik. Akkor nagyon mérges lesz, rám.
 Jaj Nick, ne legyél már ilyen pipogya alak, régebben nem voltak ilyen problémáid, bemész és beszélsz vele. – biztattam magam. – Na ja, csak régebben a csajaim is tudták, hogy ki vagyok. – gondolat menetemet végül egy éles sikoly szakította félbe, ami a megszólalásig hasonlított Alicére.
Alice!!!
Ezután már nem érdekelt semmi, olyan gyorsan kinyitottam az ajtót, ahogy csak tudtam, és a hangok irányába futottam, ahol elég érdekes látványban lett részem.