7. fejezet
2009.11.14. 16:18
Miután túltettem magam lányos zavaromon és egy segítőkész biztonságis a helyemre kísért, megkezdődhetett a parti. Próbáltam a játékra koncentrálni, ez az első két órában ment is. Nem voltak valami jó lapjaim, ezért kénytelen voltam blöffölni. Ez persze tökéletesen ment, én vezettem végig, bár a feszültség kis szikrái áradtak mindenhonnan. El voltam kenődve a lapjaim miatt, de az összes érzelmet letöröltem az arcomról. Közben a többiek arcát fürkésztem, szerencsére sok mindent le tudtam olvasni róluk illetve más, apró gesztusokból is sokat lehetett következtetni.
Texas Holdemet játszottunk, vagyis minden játékos kap 2 lapot, az asztalon pedig először 3 lapot ütnek fel, majd még 1-et-1et. Összesen 5 lap játszik a neked legkedvezőbb felállásban. Hiába volt rossz lapom, a többieknek sem volt valami jó, ezt láttam rajtuk: Tom dobolt az ujjaival, Rob egy csöppet izzadt a homlokán, Phillip és Jose Antonio rágták a szájuk szélét. Egyedül Jean-Jaques látszott rendíthetetlennek és túlságosan magabiztos volt.
A 2. óra végére már csak JJ, Tom és én voltunk játékban. Tomnak sem sok kellett már hozzá, hogy kiessen, gondoltam megadom neki az utolsó lökést. 50 ezer fontnyi zsetonnal emeltem. Neki már csak ennyi volt az összes zsetonja. Tartotta, JJ bedobta a lapokat és érdeklődve figyelt minket. A krupié felcsapta az utolsó lapot. A flop egy bubi ászból, pik 10-ből, pik dámából, treff 9-ből és 8-ból állt.
Emeltem 200 ezerrel. Tom kérhetett volna még zsetont, de azt saját kontóra kellett volna állnia. Bedobta!!!!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Azért megnézném, hogy milyen lapjaid voltak!- vágta oda epésen és felcsapta a saját lapjait. /tudni kell, hogy a bedobott lapokat, nem mutatják meg./ Neki egy Ász és egy 9-es volt a kezében. 2 párja volt!!! Én is felfordítottam a lapjaimat. Nem hitt a szemének.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Szóval kíváncsi voltál a lapjaimra. Tessék: egy bubi 3-as és 4-es. Nem volt semmim. Blöfföltem.- mondtam neki nyugodtan, mire a teremben többen felhorkantak és kis sustorgás támadt.
Ekkor elkövettem azt a hibát, hogy Nandora néztem. Azt hittem menten leolvadok a székről. Nehezen szakítottam el tőle a pillantásom.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hölgyeim és Uraim! 30 perc szünet kezdődik a végső összecsapás előtt.- jelentette be Albert herceg.
JJ a bár felé vette az irányt- ez jó jel, kezd fogyatkozni a magabiztossága. Sebi, Mark, Rob, Kimi és Nando pedig elindult felém. Intettem a fejemmel Bettinek, hogy tartsa vissza őket. Sosem szerettem, ha a döntő pillanatokban megzavarnak, így a szünetekben is ott maradtam az asztalnál egymagamban. Szerettem nézegetni a többi embert, gyakoroltam, hogy lehet a gesztusaikból olvasni.
Most például feltűnt, hogy Betti és Kimi milyen jól elvannak egymással. Beszélgettek, nevetgéltek a többiekkel együtt, de le sem vették egymásról a szemüket. Hirtelen szerettem volna ott lenni velük, látszott, hogy jó a hangulat, bár féltem a Ferrel való találkozástól. Nem tudom miért, de ha komolyra fordulna a dolog egy fiúval, mindig begörcsölök, lefagyok. Most ráadásul nem is egy egyszerű srácról van szó, hanem egy 28 éves FÉRFIRÓL, akiért 6 éve rajongok. Nekem ez még mindig felfoghatatlan!
A gondolataimat JJ zavarta meg:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Elárulod kit ejtettél még ki blöffel?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hülyének nézel?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Már nem. – mosolyodott el.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Köszi. – fanyalogtam.- Mi lenne, ha ezt mielőbb lerendeznénk? Kezdek unatkozni.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Te is? – mosolygott tovább.- Akkor szólok a felséges úrnak, hogy mi inkább folytatnánk a játékot.- és ment is tovább, megkeresni a herceget.
Akit nem lehetett nehéz meggyőzni a folytatásról, mert az alig 15 perces pihenő után bejelentette:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->A parti a 2 versenyben maradt játékos türelmetlensége miatt azonnal folytatódik.- ezen JJ-vel elröhögtük magunkat.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Győzzön a jobbik!- mondtam neki.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Kösz a bókot!- felelte. Hmmm.
A krupié szép sorjában felcsapta a lapokat, JJ-nek egyre jobban virult a feje. Nem akarta mutatni, de azért észre lehetett venni. Nekem rezzenéstelen volt az arcom, tudtam, hogy nem mutathatom, mennyire jók a lapjaim, így ahogy JJ emelte a téteket, én csak tartottam, nem hívtam vissza.
Ezt ő jó jelnek vette, ezért az utolsó leosztás után így szólt:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->All in!- a teremben hirtelen síri csend lett, mindenki tudta, hogy ez a döntő pillanat, a légy zümmögését meg lehetett volna hallani.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Rendben.- feleltem.
Felcsapat a lapjait, megnéztem mije lehet neki a floppal együtt: Ász drill és Dáma pár, vagyis Full House. Nem rossz, egyáltalán nem rossz. Magabiztosan mosolygott, gondolom azt hitte, hogy megint blöfföltem. Én is felcsaptam a lapjaim:
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Royal Flush.- mondtam, majd hozzátettem- Nyertem.
|