A teremben kitört az üdvrivalgás, nekem is hatalmas mosolyra húzódott a szám. Fél órával később már túl voltam a „díjátadón” /ünnepélyes keretek között elutalták a számlámra a pénzt/, az összes beszéden és 1-2 interjút is adtam.

Végre-valahára odaértem Bettiékhez, aki átölelt és ezt kiabálta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én mondtam, hogy győzni fogsz! Nem megmondtam? Tudtam! TUDTAM!!- asszem jobban örült a sikeremnek, mint én.

Hirtelen vagy 50 cm-el a föld felett találtam magam. Nem, nem szálltam el, épp csak Rob kapott a nyakába:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Gratulálok Kislány! Szép volt! De ugye tudod, hogy holnap már nem lesz ilyen könnyű dolgod? – tett le nevetve, mert Nando gyilkos pillantással méregette. Egyre jobb kedvem lett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerinted ha az 5 legjobbat legyőztem, pont tőletek fogok megijedni?- szemtelenkedtem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezt még megbánod!- Kubin látszott, hogy már nagyon várja a holnap estét.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->OK, de a megbánás előtt nem ehetnénk valamit?- most tudatosult bennem, hogy milyen éhes vagyok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tudok szuper helyet a közelben, menjünk oda!- javasolta Kimi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De ugye nem egy olyan puccos étterembe cipelsz minket, ahol alig fűszerezik meg az ételt és olyan pici adagokat adnak, hogy az 5 fogás után sem lakom jól?- érdeklődtem kajánul.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem. – röhögte el magát. Na igen, ez Kimi, nem egy bőbeszédű srác, bár tényleg minden buliban benne van.

Észrevettem, hogy Mark és Sebi valamiben fondorlatoskodik. Fel akartak venni a vállukra és úgy vinni, de leállítottam őket:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Fiúk, ez már délelőtt sem ment- röhögtem. – Ahányszor megpróbáltatok felemelni, annyiszor kötöttünk ki a földön. Most inkább ne próbálkozzatok, ma este már egyedül is sikerült egyet zakóznom- gyakoroltam egy kis önkritikát. De ideges is voltam, mert Fer még egy szót sem szólt hozzám. Ez elszomorított, nem tudtam mi baja lehet. De ekkor:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Itt megint a profikra van szükség- kacsintott össze Kimivel. Erre ölbe kapott és elindult velem, Kimi pedig ugyanígy tett Bettivel. Rob, Sebi és Mark pedig felsorakoztak mögöttünk.

Csodás volt Fer karjában lenni, közel hozzá, érezni az illatát, az izmos, feszes testét, ami épp a megfelelő helyeken kemény. :D

Sajnos elég hamar odaértünk a kiszemelt helyre. Egy pizzéria volt, ISTENI! :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Imádom a pizzát!- villantottam Kimire egy hálás mosolyt, aki visszamosolygott. Tényleg nem a szavak embere.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval bemehetünk?- kérdezte Nando.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Természetesen!- válaszoltuk egyszerre Bettivel, mire a lovagjaink letettek minket.

Elindultunk befelé, amikor több dolog történt egyidejűleg: letört a cipőm sarka, megbicsaklott a bokám és Fer elé pottyantam. Mindenkiből kitört a nevetés.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nos, azt hiszem a lábaid előtt heverek.- jegyeztem meg.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mindig is tudtam, hogy bomlanak utánam a nők… De hogy ennyire???- nevetett rám.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De azt el kell ismerned, hogy legalább kecsesen csináltam. – vigyorogtam vissza.

Segített felkelni és karonfogva kísért az asztalunkhoz. Szerintem nem mert elengedni, nehogy újra a földön kössek ki. A pincér hozta az étlapokat. Válogattam a válogatott finomságok közül. Farkaséhes voltam! Természetesen én voltam az utolsó aki rendelt, mert egyszerűen döntésképtelen voltam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kérnék egy adag, 4 féle sajttal töltött gombát, egy hawaii pizzát mellé egy görög salátát, desszertnek pedig egy epres parfét tejszínhabbal és egy szelet Sacher tortát.- Benén kívül mindenki megrökönyödve nézett rám. Tudtam mi piszkálja a csőrüket, de azért megkérdeztem:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Most mi van?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Semmi, csak rég láttunk olyan lányt, akinek egészséges az étvágya /méghogy egészséges, gondoltam, ez már zabálás számba megy, de most nem érdekelt/  és nem csak nyúltápon tengődik- magyarázta Rob.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Noémi kérdezhetik valamit?- érdeklődött Sebi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Először is: a Noémit nem szeretem. Maradjunk a Noncsinál vagy a Nononál. És természetesen kérdezhetsz.- válaszoltam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért úgy mutattad be magatokat délután, hogy a Sötét Lyuk és a Dalospacsirta?- kérdezte vigyorogva.

Bettivel összenéztünk és féktelen nevetésben törtünk ki. Miután kicsit lecsillapodtunk Betti kezdte a válaszadást:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Volt egy időszakom, amikor csak fekete ruhákat hordtam és egy este elindultunk bulizni. Noncsi megjegyezte, hogyha kiállnék a villamossínekre, a villamos simán átmenne rajtam, mert nem vennének észre. Elnyelném, mint egy Sötét Lyuk.- most már a srácok is dőltek a nevetéstől, bár ahogy Kimit elnéztem, ő másféle „elnyelésre” gondolt. :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Na és a Dalospacsirta?- kérdezte könnyeit törölgetve Mark.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tudjátok van egy rossz szokásom.- vettem át a szót.- Reggelente Michael Jackson számokat énekelek a zuhany alatt. – már a srácok sem bírják sokáig- De tervezem, ogy Abba és AC/DC számokat is felveszek a repertoárba.- mondtam faarccal.

A hangulat a tetőfokára hágott. Fer elkapta a tekintetem és nem eresztette, a pillantása egyszerűen fogva tartott. Bár egy idő után már nem tudtam állni a tekintetét. Túl perzselő volt. Zavarba jöttem és ez Ő is észrevette. Gyengéd mosolyra húzódott a szája.

Közben finomakat falatoztunk, mondanom sem kell mindent betermeltem. Nagggyon éhes voltam. Lassan elindultunk vissza a hotelhez. Én megint Nandoba kapaszkodva tipegtem- bódító volt az illata- a többiek valamivel előttünk jártak. Engem hátráltatott a letört cipősarok. Csendben haladtunk egymás mellett, szoktam az érzést, hogy Fer egyik karja a derekamon volt, a másikba meg én meg kapaszkodtam. Hihetetlenül kellemes volt.

Mikor beértünk a hallba, még egy kicsit megálltunk a többiekkel beszélgetni. Betti és a srácok úgy döntöttek, hogy biliárdoznak még egy kicsit, én viszont búcsút intettem a társaságnak, mert hullafáradt voltam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor jöttök a szabadedzésre holnap, ugye?- kérdezte Sebi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ki nem hagynánk.- mondtam neki mosolyogva, utána pedig egy ásítással küszködtem. – Viszont ha holnap azt szeretnétek, hogy jó formában legyek, akkor megyek aludni. Jó Éjt! És csak hogy tudjátok- fordultam vissza egy percre- Betti kitűnően bánik a dákóval. Sziasztok. – hallottam ahogy a hátam mögött felkuncognak, a Sötét Lyuk arcát is el tudtam képzelni, de a pisilős beégetésért még lógtam eggyel.

Odaértem a lifthez. Épp beszállni készültem, amikor meghallottam, hogy sietős lépteket ver vissza a padló. Megfordultam és Fert pillantottam meg, pár cm-re magamtól. Előkapartam valahonnan egy kis bátorságot és egyenesen a szemébe néztem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Valamit elfelejtettél- mondta.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen? Mit?- ha akarok nagyon frappáns tudok lenni, igaz? :P

Amit tenni készült, ahhoz már nem kellettek szavak, egyre közelebb hajolt hozzám, közben talán azon gondolkodott, hogy megcsókoljon-e vagy sem. Végül két csodálatos, gyengéd puszit kaptam az arcomra.

Aznap éjjel boldogan aludtam el.