18. rész
2009.11.14. 19:03
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Tárgy: Kukkoló
Nem győzök bocsánatot kérni, amiért elhanyagoltalak. Téged nem lett volna szabad. Hogy van a baba? Dustin bekaphatja, hogy nincs melletted! Majd én leszek a szülőtársad. Persze csak, ha megkérsz rá. Ugye megkérsz? A keresztanyai státuszt kisajátítom. Ha még nem foglalta el valaki az elhanyagolt idő alatt…
Kimi meglepően rendes volt. Seb rávette, hogy jöjjön át hozzám. Persze azt nem kérte, hogy törje be az ablaküvegem!!! De ő mégis megtette. Aztán másra fogta. De a konyhaasztalon találtam pénzt. Szóval gondolom ő hagyta ott, nem a Jézuska hozta karácsonyra. Teljesen elhagytam magam, hagytam, hogy megöleljen, persze pont akkor jön be Axel, nekimegy Kiminek, aki meglepően gyorsan elkapja a fejét, és kitér az ütés elől. Aztán én meg bőgök, hogy ne menjen el (Axel, és nem Kimi), és, hogy bocsásson meg, meg ilyenek. Teljesen megaláztam magam. Pedig nem vagyok benne biztos, hogy ÚGY szeretem. Lehet már csak megszokásból… és a legrosszabb az egészben, hogy Kimi végig nézte. Utána meg gondoskodott rólam. Bedugott az ágyba, és teát is csinált nekem! Ami természetesen íztelen, ihatatlan lötty volt, de akkor is, maga a gesztus!
És most itt vagyok Seb-nél, és látom, hogy ég a lámpa. Talán ébren van. Egy részem bánja, hogy nem használta ki a délutánt. Tényleg ennyire hülye vagyok??? A válasz: IGEN!
A.
Ui.: Megbocsátasz????
________________________________________
Feladó: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com>
Tárgy: Megbocsátok…
Megbocsátok, te! Lehetsz a keresztanyja is, illetve örömmel venném, ha a szülőtársam lennél. Majd mehetünk együtt a szülőtornára, ahol azt hiszik, hogy egy párt alkotunk. Hihi.
Te beleszerettél Kimi Räikkönenbe????!!!!????!!!!
A.
________________________________________
Jelenleg nem vagyok elérhető. Hagyj üzenetet a sípszó után! Bííp.
„Szia Kimi, Abby vagyok. Sebastian nővére. Bár gondolom, hogy tudod. Ő… csak meg szerettem volna köszönni, amit értem tettél. Ma. És sajnálom, azt, ahogy viselkedtem. Alapból nem ilyen vagyok, csak kicsit megviselt ez az idő. Ő… remélem nem esett bajod. Mármint, hogy ég a lámpa nálad, és nem veszed fel. Lehet, hogy van valaki nálad. Valószínű. Csak nem vagy olyan béna, hogy elessél, és beverd a fejed. Legalábbis gondolom. Ő… én itt vagyok Seb-nél, ahogy azt megígértem neked. Megtaláltam a számodat egy fecnin, gondoltam így személyesebb a köszönetnyilvánítás, mint e-mailen keresztül. Egyszóval köszönöm. Ha te nem lennél, még mindig otthon lennék. És az ablakom is ép lenne. Megtaláltam a pénzt az asztalon… kösz. Nos, hát ideje lenne leraknom, nem? Nos, hát… szia. És köszönöm.
________________________________________
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Tárgy: Asszem igazad van….
Azt hiszem igazad van. Lehetséges, hogy beleszerettem. De hogy? Mikor? Hol??
Az előbb hagytam neki üzenetet a rögzítőjén. Nem vette fel, de ég a lámpa nála…
El kell intéznem valamit, azt hiszem… remélem, nem csinálok magamból hülyét…
A.
________________________________________
Feladó: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Címzett: <abigail.vettel@hotmail.com>
Tárgy: MIT?
Egy terhes nőt nem lehet kételyek között hagyni, világos??? Mit kell elintézned? És miért gyanítom, hogy köze van Kimihez?????
A.
________________________________________
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Tárgy: Elintéztem…
Kezdetnek annyi, hogy nem Seb-nél vagyok, hanem….
Oké, mesélem előröl. Tényleg aggódni kezdtem miatta. Nem válaszolt, pedig illendő lett volna. Így teljes kétségbeesésemben leszaladtam az emeletről. Gondolom mondanom sem kell, de sikerült elesnem, és majdnem kitörtem a lábamat. Szitkozódtam egy sort, amíg elértem az ajtóhoz. Mérgesen felrántottam, és elindultam Kimi felé. Magamba puffogok, hogy, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, stb. Már a félúton lehettem, mikor véletlenül beleütköztem valakibe. Hogy pontosítsak: Kimibe. Mindketten meglepődtünk. A haja még vizes volt. Ezt állapítottam meg elsőként. Fura.
Én: Ő… szia!
Ő: Helló! – és rám mosolygott. Én nem mosolyogtam, zavarban voltam. Számítottam még arra a plusz pár másodpercre, amíg ajtót nem nyit. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék.
Én: Hagytam üzenetet, nem vetted fel, azt hittem, hogy bajod esett.
Ő: Megkaptam. Csak zuhanyoztam. –tehát innen a vizes haj.
Én: Ja, értem. Én… ő… köszi még egyszer.
Ő: Visszahívtalak, de nem vette fel senki sem. Aggódtam. – túrt bele zavartan a hajába. Majd megkérem, hogy előtted is csinálja ezt a mozdulatot, és ezáltal megértheted, hogy miért húztam közelebb magamhoz őt, és miért csókoltam meg. Meglepődött. Akárcsak én. De mit tehetnék? Hisz te segítettél nekem felismerni, hogy kit szeretek igazán…
Nos, legyen annyi elég, hogy az előbb hívtam fel Seb-et, hogy nem alszok nála…
Igen, még mielőtt megkérdeznéd, Kimi itt fekszik mellettem, és az ő gépéről írok neked. Kicsit még horkol is… eddig ezt nem fedeztem fel. De nagyon aranyosan, azt hozzá kell tennem. És még csak annyi, hogy boldog vagyok. Nagyon boldog!
Abby, a te boldog legjobb barátnőd
Ui: Mondtam már, hogy boldog vagyok? Annyira, hogy még fel is nevettem. Csak úgy bele a semmibe. Amire Kimi felébredt egy pár pillanatra, és mormogott valami olyasmit, hogy én egy internetfüggő vagyok, és, hogy feküdjek már le mellé, és hagyjam abba az írást. Szóval most abbahagyom, és megyek aludni. (Természetesen nagyon boldogan…) Puszi!
|