-          Jelenleg visszahoztuk, de életveszélyben van. Súlyos az állapota. Az elkövetkezendő 24 óra nagyon nehéz lesz.

-          De, túléli… Igaz?

-          Mindent megteszünk. Elnézést, vissza kell mennem.

-          Természetesen.

Leültünk, és némán néztük a padlót. A következő 1-2 órában hol ültünk, hol pedig fel alá járkáltunk.

-          Hogy van Vanessa?- jöttek a szüleik, és Beto.

-          Életveszélyben van. Azt mondta az orvos, hogy a következő 24 óra kritikus.- mondta Fernando.

-          Istenem. Miért? Miért pont ő?- ült le Daniela, Vanessa anyukája. Az apukája, Fernando elindult, valószínű orvost keresni. Nem sokkal később visszatért egy dokival.

-          Változott valami?- kérdeztem azonnal.- Jobban van?

-          Sajnos még nem. Nagyon gyenge. Ha túléli a holnap reggelt, akkor már többet tudunk mondani.

-          Ha túléli. Jaj.- és egy mási széksorhoz mentem, és leroskadtam a székre…

(Daniela)

Ültem a székben. Fernando is leült mellém. A két fiatalúr, Nando és Beto odamentek Hannes-hez.

-          Mi lesz most?- néztem rá kétségbeesetten.- Nem bírok addig várni. Félek.

-          Én is. De, tudod, hogy Vanessa milyen erős. Neki nem lehet baja. Nem eshet baja. És, tudja, biztos érzi, hogy itt vagyunk, és mind érte szorítunk.

-          Igazad van.- bújtam oda hozzá. Egy puszit nyomott a fejemre.- Nem beszélsz Hannes-el?

-          Miért? Kéne vele beszélnem?

-          Tudod, hogy szeretik egymást. Legalább most ne légy olyan makacs. Most az egyszer ne. Szüksége lesz rá Vanessa-nak, ha felépül…- sírtam el magam.

-          Kicsim. Gyere ide. Minden rendben lesz…

(Hannes)

Csak ültem, én gondolkodtam. Egyszercsak Vanessa apukája ült le mellém. Egy kávét nyújtott nekem.

-          Köszönöm.

-          Gondoltam jól fog jönni.

-          Most semmi nem esne jobban, minthogy azt mondanák, hogy jól van.

-          Ez bennem is így van. Tudom, hogy, nem vagyok, voltam eddig túl korrekt Vanessa udvarlóival. Veled sem voltam túl elnéző.

-          Megértem. A maga helyében én is így vigyáznék rá.

-          Azt javaslom, kössünk békét. Össze kell tartania a családnak.

-          Köszönöm.

Egy orvos lépett ki. Felálltunk.

-          Stabilizálódott az állapota. Még életveszélyben van, de már stabil. A következő 48 óra döntő lesz az állapotában.

-          Köszönjük.