Visszamentünk a korházba. Csak Beto állt a székeknél.

-          Hol van anya és apa?- kérdezte Fer tőle.

-          Bementek Vanessa-hoz. Az orvos megengedte. Felébredt.

-          Felébredt?- kérdeztem én.- Hogy van? Nem tudod?

-          Nem. Az orvos nem mondott túl sokat. Legalábbis előttem nem.

-          Rendben. Akkor várunk.- mondta Fer. Leültem egy székbe. Nem sokkal később jött Daniela és Fernando. Felálltunk.

-          Hogy van?- támadtuk le őket egyszerre.

-          Magánál van, és mindenre emlékszik, kivétel a baleset.

-          Téged akar látni.- mondta nekem Fernando.

-          Bemehetek?

-          Látni akar, és én ezt nem tiltom meg.- mondta Fernando.

-          Köszönöm.- és kezet fogtunk. Elsiettem, hogy végre láthassam…

(Vanessa)

Feküdtem az ágyban, és vártam. Nagyon fáradtnak, és gyengének éreztem magam. A szemem becsuktam. Nem sokkal később éreztem, hogy valaki megfogja a kezem. Lassan kinyitottam a szemem.

-          Vanessa. Úgy aggódtam érted.

-          Hannes…

-          Ne beszélj. Fáradt és gyenge vagy még. Pihenj. Én itt maradok veled.

-          Nem emlékszem a balesetre.

-          Ez természetes.

-          Hannes. Nem akartam apáéknak mondani.

-          Mit?- megfogta a kezem.

-          Nem tudom a lábam mozgatni. Lebénultam?

-          Nem! Nem. Az orvos mondta, hogy előfordulhat, de nem végleges.

-          És…

-          Nyugalom. Pihenj. Az orvosok majd mindent elmondanak. Most kicsit hadd örüljek annak, hogy látlak. Sajnálok mindent. Bocsáss meg.

-          Szeretlek.

-          Én is téged. Mindent le fogunk együtt győzni. Ígérem.

Amikor a szemébe néztem, teljesen megnyugodtam. Adott egy kis csókot. Sajnos jött egy nővér, és kiküldte, mert vizsgálatokra kell mennem…

(Hannes)

Visszamentem. Fernando és Daniela épp apámmal beszélgettek. Odamentem.

-          Apa.- öleltem meg.

-          Minden rendben.

-          Beszéltél vele?- kérdezte Fernando.

-          Igen. A lábát nem tudja mozgatni.

-          Ezt nekünk miért nem mondta?- néztek értetlenül egymásra.

-          Nem akarta, hogy aggódjatok. Megnyugtattam, hogy ne aggódjon, ez nem végleges.

-          Rendben. Most az a lényeg, hogy felébredt. Majd megkeresem a legjobb szakértőket, ebben a gyógytornában, és akkor reméljük hamar felépül. Átszállítjuk Svájcba, amint lehet, és az máris otthon van.

-          Ez lesz a legjobb neki.- mondtam. Fernando megveregette a vállam, majd leültek Daniela-val. Én apával leültem a szokásos kis székembe…