Alice szemsz�ge

M�snapra se lett j�kedvem. Hab�r most fel�tl�t bennem a k�rd�s, hogy vajon mit�l is kellene nekem j� kedvemben lennem?
V�g�l is csak itt dekkolok egy feh�r k�rh�zszag� szob�ban. T�k egyed�l, mik�zben mindenf�le cs�vek l�gnak ki bel�lem, a g�pek hangos csipog�s�r�l nem is besz�lve. Egyszer�en mindent �sszevetve ut�lom ezt a helyet, minden csak arra a napra eml�keztet, ami miatt megv�ltozott az eg�sz �letem.

/visszaeml�kez�s/

Annyira boldog voltam. V�ge az id�nynek, �s a mi csapatunk nyerte az iskol�k k�z�tti fociversenyt. A v�gs� mindent eld�nt� g�lt �n r�gtam be. Azt hittem a menyekbe j�rok mikor meghallottam az emberek tapsol�s�t, �s egyb�l a lel�t�kra pillantottam, h�tha megl�tom azt a k�t szem�lyt, akik sz�momra a legfontosabbak, �s akiknek a szav�ra a legt�bbet adok.
�m mint mindig, most is csal�dnom kellett. �k most se j�ttek el, ahogy eddig, egyik meccsemre se. Azt hittem tal�n v�gre r�m is szak�tanak egy kis id�t, �s be tudom nekik bizony�tani, hogy �n is vagyok olyan j�, mint a fiuk. Azt akartam, hogy b�szk�k legyenek r�m.  
Azonban ahogy tudatosult bennem a hi�nyuk, �gy lopakod�t fel a sz�vembe a harag �rzete is. Hi�ba pr�b�ltam elfojtani a bennem lakoz� d�h�t, az mindig csak egyre nagyobb l�ngra kap�t, mint amikor az ember v�zzel pr�b�lja eloltani a k�tm�teres l�ngot.
A l�ngok m�r szinte teljesen elbor�tott�k elm�met, amikor kint v�rtam a csarnok el�tt a szakad� es�ben. V�rtam, m�g mindig csak arra v�rtam, hogy meg�rkezzenek. K�zben az es� m�g mindig meg�ll�thatatlanul szakadt, mintha csak a bennem d�l� l�ngokat akarn� v�g�rv�nyesen megsz�ntetni.
K�t �r�val k�s�bb, m�r nem �reztem semmit. Se d�h�t, se haragot, egyszer�en csak semlegesen el�re h�tra d�ltem a vizes l�pcs�k�v�n, mint egy kivert kiskutya. A ruh�im teljesen �t�zva cs�ngtek rajtam, a fogaim �lesen �sszekoccantak, ami szinte �temet adott a ringat�z�somnak, mintha csak a tengeren h�nykol�dn�k. Vajon Robinson Crusoe is ezt a mag�nyt �rezte, mint �n most? Vagy tal�n az � sz�v�ben m�g volt egy kis rem�ny? Nem tudom. Azt se tudom melyik�nk helyzete volt jobb. �, akinek volt legal�bb egy olyan ember az �let�ben, akire sz�m�thatott (P�ter) vagy �n, aki menthetetlen�l b�ztam abban, hogy nem felejtettetek el.
Az id� csak szaladt, �s �n m�g mindig csak vizes l�pcs�k�n �ltem. Az es� id�k�zben el�llt, ahogy a nap hely�t is �tvette a hold ez�st�s ragyog�sa, mag�val hozva a lepelszer� s�t�ts�get. Az �jszaka s�t�ts�ge fedet el mindent, az �rz�seimet �s a rem�nyt is arra, hogy egy�ltal�n valaha is �rtem j�nnek. 
F�l�r�val k�s�bb, m�r f�l�lomban voltam, az eg�sz napos f�radts�gt�l, de nem adtam fel, csak az�rt is lek�zd�ttem az alv�si k�nyszeremet. �bren akartam lenni, amikor a sz�leim meg�rkeznek. Meg akartam nekik mondani, mennyire megvettem �ket, hogy mennyire nem sz�m�tanak nekem, ahogy �n se sz�m�tok nekik. F�jdalmat akartam nekik okozni. Tombolni akartam, ki akartam adni mindazt az �rz�st, ami felgy�lemlett bennem az �vek alatt. 
Azt akartam , hogy r�j�jjenek �n is a gyerek�k vagyok.  Az, akit soha sem l�tnak, mert nem foglakoznak vele, aki mint egy pitis kutya lesi minden �hajukat, csak az�rt a kedv�kre tegyen, �s akin �k �gy n�znek �t, mint ha ott se lenne. �s aki, ennek ellen�re m�g mindig nagyon szereti �ket.
Hihetetlen, de nem t�d�m �ket gy�l�lni, ak�rmennyi is szeretn�m, nem megy. A f�jdalom, ahogy j�n, �gy is megy el, csak a t�ske marad meg, amit minden egyes alkalommal bel�m sz�rnak, de a f�jdalom �rzet nem.
Mik�zben �n elmer�ltem az �rz�seim tanulm�nyoz�s�ban, befutott egy �js�t�t sz�n� BMW is.
Meg�rkeztek a sz�leim. R�n�ztem sport�r�mra, melynek vil�g�t� mutat�i a tizenkettes fel� mutattak, ezek szerint ”csak” tizenegy �r�t k�stek. Ezt nevezem, ezzel be�ll�tott�k az idei rekordjukat, legut�bb �t �r�t v�rtam r�juk a bar�tn�m h�za el�tt, m�g v�g�l a bar�tn�m �desanyja vitt haza.
Csak apa rohant ki�rtem, anya m�r kise sz�llt a kocsib�l, � csak k�nyelmesen �ld�g�lt a b�r�l�sen, mintha mi se t�rt�nt volna. Elv�gre neki nem is t�rt�nt semmi, csak sz�momra �mlik �ssze, �jra �s �jra a r�luk kialakult k�p. Amely olyan t�r�keny, hogy a legapr�bb szell� is elf�jhatja.

-Sajn�lom kicsim. – �lel meg szorosan apa, mintha ezzel b�rmin is v�ltoztatna - A t�rgyal�s elh�z�dott, �s tudod milyenek ezek az emberek? – T�rgyal�s, na persze? �n meg most j�ttem le a falv�d�r�l. Ap�m, m�r enyh�n ittas lehetet, mert csak �gy �radt bel�le a wisky szag. Gondolom megint egy �jabb partin lehettek, ahol a gazdag sznobokkal m�latt�k az id�t.

-Nem apa nem tudom. – n�ztem r� v�dl�n, mint aki igenis tudja, hogy most v�gt�k �t a fej�t.

-H�t akkor jobb is neked. – mondja viccesen,de �n tudom, hogy csak a pia besz�l bel�le – Na gyere kicsim, megy�nk haza. – azzal felnyal�bol, �s be�ltet h�tra mintha �n valami p�ly�s kisbaba lenn�k.

-Szia dr�g�m. – k�sz�nt nekem any�m, mik�zben a sminkj�t igazgatta. - Mond csak nem tudt�l volna buszozni? – Buszozni? H�t ezt nem hiszem el. Soha nem buszoztam. F�leg az�rt nem, mert messze lakunk Londont�l, �s k�nyelmetlen lett volna, nap, mint nap ide-oda ing�zni. Ma egy�bk�nt sem �gy k�sz�ltem.

-Nem, k�pzeld, nem. – most kezdett bennem �jra �ledni a harag, �s m�r ha akartam se tudtam volna lakatot tenni a sz�mra – �s anya, csak hogy tud, t�bb mint t�z �r�ja v�rtam r�tok a szakad� es�ben. Mi k�zben ti valami flancos partin vettetek r�szt. – fakadtam ki ellens�gesen – Egy�ltal�n gondoltatok ma r�m? Eszetekbe jutott mit �g�rtettek nekem? Azt mondt�tok, most biztosan itt lesztek. �n hittem nektek! – s�rtam el magam ma m�r nem is tudom h�nyadj�ra.

-Jaj, k�st�nk egy kicsit, sajn�ljuk. – nem sajn�lnak �k semmit, egyszer�en csak be vannak cs�pve �s f�j a fej�k.

-Tudom, hogy nem mondotok igazat, �s azt �s tudom, hogy nem szeretek. – ezzel a mai viselked�s�kkel mindent bebizony�tottak.

- Kicsim mi igenis szeret�nk, - csuklik, el a hangja ap�mnak- csak n�ha nehezen tudjuk ezt kifejezni. – a nehezen �s a sehogy k�zt, nagy k�l�nbs�g van.

-M�r nem hiszek nektek, m�r nem tudok! �vek �ta csak �g�rgettek, de semmi se v�ltozott. Ti sz�l�k�nt m�g mindig semmibe vesztek. Soha nem t�r�dtettek velem, amikor meg�g�rtettek valamit, azt �ltal�ban nem tartott�tok be. Ezek ut�n szerintettek m�g tudod nektek hinni? – csak azt kapj�k vissza t�lem, amit �k adtak nekem.

-De… de ezent�l minden m�sk�pp lesz,… �g�rem. – ha az utols� sz�t nem teszi hozz� ap�m, tal�n m�g el is hiszem.

-Apa, m�r nem �rdekel, elfogadtam �s belet�r�dtem. Tudod a mai nap volt el�g id�m �tgondolni a saj�t �rz�seimet, �s tudj�tok, t�z �ra v�r�s ut�n siker�lt elk�nyvelnem magamban egy �j fogalmat. Tudj�tok mi volt ez? A gyerekek, nem hib�sak a sz�leik tetei�rt. �n nap, mint nap, magamat v�doltam az�rt, mert nem vagyok el�g j� nektek, �s igaz�n csak most d�bbentem r�, hogy ez nem igaz. - a szavaknak most volt igazi erej�k, m�g akkor is, ha tudtam m�snap elfelejtik, de legal�bb most volt b�tors�gom elmondani azt, amit eddig sose tudtam.

-Kicsim, annyira sajn�ljuk, mi nem tudtuk, hogy neked ez ennyire rossz… – de a mondatot nem tudta v�gig mondani, mivel oldalr�l egy hatalmas csattan�s hangzott fel, majd csak arra eml�kszek, hogy a szemeim el� a kapom a kezem, hogy ne l�ssam a hatalmas kamiont, ahogy bel�nk �tk�zik. M�g arra se volt id�m, hogy utolj�ra elb�cs�zzak sz�leimt�l. A f�jdalom olyan gyorsan hatolt v�gig a csontjaim ment�n, hogy �gy �reztem kett� hasadok. Az eszm�letemet v�g�l a f�jdalomnak k�sz�nhet�en vesztettem el.

/ visszaeml�kez�s v�ge/

Ami az �ta is f�j �s nyomja a lelkemet, azaz elv�l�s. Ha tudtam volna, hogy az lesz, utols� besz�lget�sem vel�k, sose mondom el nekik az igazat, ink�bb hallgatok �s szenvedek tov�bb n�m�n. Ma m�r ink�bb ezt vallom helyes �tnak, �s val�sz�n�leg Isten is, mert ha l�tezik igazi Isteni igazs�g szolg�ltat�s, akkor �n megkaptam.

A l�baim elveszt�se csek�lyke �r a sz�leim�rt �s a lelkiismeretem�rt cser�be, de sokkalta t�bb mint a semmi. Ez a kis testi hiba eml�keztet arra, hogy n�ha jobb hallgatni �s eltemetni magunkban a dolgokat, mint kimondani �s megb�ntani vel�k m�sokat. A sors kem�nyen megleck�ztetet, de �n csak tanultam bel�le.

Nick szemsz�ge

Alice m�r h�rom napja az intenz�v oszt�lyon van. Senkit nem engedtek m�g be hozz�. Pedig biztos vagyok benne, hogy fel�bredt �s egyed�l van. Nem akarom, hogy egyed�l legyen, ami�ta megismertem, az �ta �rzem ezt a k�t�d�st. Olyan ez, mint a m�gnes negat�v �s pozit�v oldala, nincsenek is egym�s mellett, de akkor is �rzik az er�t, ami vonzza �ket egym�shoz, de ha k�t centi t�vols�gba rakjuk �ket, akkor szinte elv�laszthatatlanok. 
Ilyenek vagyunk mi is, a m�gnes k�t oldala. �n vagyok a p�ros, a t�z �s a szenved�ly, Alice meg a k�k, r� am�gy is jobban illik ez a sz�n. � a megfontolts�g, a j�zans�g, maga a megtestes�lt hidegv�r�s�g. M�gis valami megmagyar�zhatatlan okn�l fogva, az ellent�tjeink ellen�re is vonzzuk egym�st. Tal�n t�nyleg igaz a mond�s, hogy az ellent�tek vonzz�k egym�st.
Ahogy ezen t�rtem a fejem, egy l�gy k�z �rintette meg a v�llamat, mikor feln�ztem egy �pol�n�vel tal�ltam szembe magam.

-J� napot. Maga Alice Shellman hozz�tartoz�ja? – na most mit mondjak? Ha azt mondom nem, tuti nem engednek be, ha viszont igen, akkor meg nyert �gyem van. Ok�, meg van a megold�s, amivel v�g�l is nem hazudok, csak el�re tervezem a j�v�t.

-Igen, a szerelme vagyok.