21. rsz - Nem csoda...
2009.11.15. 19:40
ltem a szkben, s csak agyaltam. Ha Svjcba meg, nekem is oda kne mennem. Viszont ez hossz id lesz…
- Szereted?- hallottam apa hangjt. Rnztem.
- Igen. Taln az letemnl is jobban. Ha vele vagyok, ha lthatom, egy msik vilgban rzem magam.
- A szerelem. Csods rzs. Ha ennyire szereted, akkor menj velk Svjcba.
- Ezen gondolkodtam.
- Ne gondolkodj. Menj velk.
- Nem tudom, hogy az apja hogy fogadn.
- Fernando-nak nagyon fontos a lnya, s kicsit taln tl szigor a bartaival, de gy ltom, veled mr taln kezd megbklni.
- Gondolod?
- Ismerem Fernando-t. s rendes nagyon, de ha megismer, biztos nem is fog ms srcot kvnni a lnya mell.
- Ksz.- leltem meg. Most toltk kzben ki Vanessa-t olyan gyon, s viszik vizsglatra.
- Egy pillanatra lljunk meg.- krte ket. Odamentnk hozz.
- Jl nzel ki Vanessa. Pr ht mlva megint msz az rltebbnl rltebb bulikba.
- Ne tlozz csi. Aztn te meg verd m le az csm a plyrl, mert mg a vgn elszll az egjtl.- mutatott rm.
- Meglesz.
- Most gondolom ez a vizsglat el fog tartani egy ideig. Biztos van a kzelben egy kisebb tterem. Menjetek, egyetek valamit.
- Nem hagyunk itt egyedl.- mondtam neki.
- Ennetek kell. Mr minden rendben van velem. Induljatok mr enni. Apa, ne nzz gy rm. Gyernk, gyernk. Kzben indulhatunk a vizsglatra.
- Nem vagyunk hesek.- mondta Beto.
- Akkor sem, ha pl egy j nagy tl milnit emltek.- Beto, s Fer gyomra elkezdett korogni.- Ltjtok? n addig jl elleszek. Utna majd visszajttk.
- Legyen. Menjnk.- mondta Fernando.
Volt a kzelben egy kellemes kis tterem. Beltnk. Mindenki rendelt egy kis telt.
- Vgre tel. Mr gy hinyzott.- mondta Beto. Kapott rte egy pr gyilkos pillantst.- Nem gy rtettem…
- J, tudjuk hogy rtetted. Mindenki mr kicsit taln hes volt, csak nagy volt az aggodalom.- mondta Fernando.
- Igaz, de mr Vanessa is jobban van. Mr kicsit lenyugodhatunk.
- gy van.
Elkezdtnk enni. Apa s Fernando a „rgi szp idkrl” kezdtek el beszlgetni… Amikor apa a Red Bull-ban, Fernando a Ferrari-ban s Kimi a Merciben vezettek. Igazn rdekfeszt volt. s amikor elkezdtek nagyokat nevetni, n s Fer egymsra nztnk, s szerintem mindketten egyetrtettnk abban, hogy az apink megrltek.
- Egyedl jttl Seb?
- Nem. Iza is eljtt.
- Iza? De mirt jtt el?- krdeztem.
- Nem akart otthon maradni.
- Ki az az Iza?- krdezte Fer.
- A hgocskm.- s ekkor lttuk meg, hogy belpett az tterembe. Lttam, hogy Fer s Beto lla leesett. Nem csodlkozok rajta…
|