(Fernando, ifjabb)

Ahogy megláttam, hogy Iza, Hannes húga belibbent az étterembe melegség öntötte el a szívem. Haja gyönyörű szőke és barna átmenet, kisebb hullámokban volt. Fején egy fehér baseball sapka díszelgett. A szeme világoskék volt, és egy gyönyörű mosoly volt arcán. Egy laza világos rózsaszín pólóban és egy térdig érő farmer szoknyában volt. Meg még volt egy rózsaszín szandál rajta. Egyszerűen nem bírtam levenni róla a szemem. És leült Hannes mellé. Mindenki bemutatkozott.

-          Fernando Alonso. Örvendek a találkozásnak.- mondtam.

-          Iza Vettel vagyok.- mosolygott rám. Közben láttam, hogy Hannes elkomorul.

-          Mikor indulunk vissza a korházba?- kérdezte.

-          Megeszi mindenki, aztán mehetünk.- válaszolt apa.

-          Mihamarabb induljunk. Rossz előérzetem van.

-          Oké.

Közben én egész idő alatt Iza-val szemeztem. Lassan visszaindultunk. Hannes nagyon siettettet minket. Beértünk a korházba, és…

(Hannes)

Végre beértünk a korházba, és azonnal mentünk a székeinkhez. Nem bírtam leülni. Indultam volna épp orvosért, mikor néhány épp rohant be az intenzívre, Vanessa-hoz.

-          Mi történhetett?- kérdeztem apát.

-          Nem tudom. Reméljük semmi rossz.

Fél óra múlva kijött egy orvos.

-          Mi történt doktor?

-          Csak gyorsan mondom el. Romlott az állapota. Az egyik vizsgálat közben hirtelen rosszul lett. Ismét életveszélyben van.

-          Neee...- ültem le nagy neheze a székre.

-          De, hogyan, és…

-          Erre most nincs időnk. Csak egy gyors tájékoztatás miatt jöttem. Vissza kell mennem. Elnézést.- és már el is tűnt.

-          Ezt nem hiszem el. Hisz már jól volt!- mondta Daniela sírva. Fernando ölelgette, de rajta is láttam, hogy rosszul viseli.

-          Rendben lesz minden. Vanessa-nak nem eshet baja. Hisz ő erős!- mondta Fer.

A földet néztem, és közben kezdtem szédülni… Rosszul vagyok, ha arra gondolok, vele bármi is történhet! Megígértem neki, hogy mindent legyőzünk együtt! Megígértem neki! Órák telhettek el. Minden perc maga a végtelenség volt. Végre feltűnt egy orvos.

-          Doktor. Mondjon valami bíztatót.- álltunk fel.

-          Bárcsak tudnék. Üljenek le. Hozok egy széket.

Leült velünk szemben, és elkezdte magyarázni, hogy ütközés közben, ez, meg az sérülhetett, meg hogy nem tudom még miket mondott, mivel teljesen elvesztettem a fonalat. Csak arra gondoltam, hogy Vanessa most biztos ismét azokon a gépeken van. Visszament az orvos a tájékoztató után. Mindannyian idegesek voltunk. Este 7 körül ismét jött az orvos.

-          Javult?- kérdeztem meg.

-          Sajnáljuk. Mindent megtettünk, de ez nem volt elég. Vanessa…