Reggel mosolyogva ébredtem. Lustálkodtam még egy kicsit, majd egy nagy nyújtózkodás után a fürdőszobába indultam. Ahogy beléptem, a földbe gyökerezett a lábam: Betti és Kimi a zuhany alatt álltak és nem éppen egymás hátát mosták.

Szerencsére nem vettek észre, úgyhogy gyorsan kihátráltam. Mondjuk nem olyan gyorsan ahogy nekik sikerült összegabalyodniuk, de azért megtette.

Bevallom kicsit elképedtem a történteken, abban reménykedtem, hogy Kimi nem csak egy éjszakára „használta” a barátnőmet, mert akkor esküszöm lányt csinálok belőle!!

Mivel kb. 1 óra múlva a pályán kellene lennünk, ha látni akarjuk a szabadedzést, készülni kéne. És fürödni. Úgyhogy bekapcsoltam max hangerőn a hifit, hogy észrevegyék: felébredtem. Ekkor csattanást hallottam. Na melyikük lépett rá a szappanra? :D

Kb negyed óra múlva tiszta volt a levegő, úgyhogy lefürödtem, majd felöltöztem. Egy rövid farmerszoknyát választottam, hozzá egy virágos tunikát és szandit. Épp végeztem, amikor Betti átjött:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jó reggelt! Hallom felébredtél… - mondta mosolyogva és fürkészte az arcomat, hogy mennyit tudhatok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szijja, igen felkeltem. Nagyon hangos volt a zene?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem már fent voltam. - /na persze :D/, viszont téged nem hallottalak énekelni…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ja, igen, a tegnap estén gondolkodtam… - feleltem ártatlanul. – Indulunk?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igazából Kimi felajánlotta, hogy kivisz minket a pályára. Lent vár.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tényleg?- ámuldoztam.- És ezt mikor beszéltétek meg?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tegnap este.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Aha. Akkor mehetünk.

Szótlanul mentünk a lifthez, majd le a hallba. Kimi odajött puszit adni nekem is.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nahát, nálad is olyan illatú szappan van, mint nálunk?- kérdeztem kicsit gonoszan.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Öööö. – ennyit tudott mondani, Betti pedig elpirult.

Én pedig elnevettem magam, majd kicsit félszegen de ők is csatlakoztak hozzám. Útban a kocsi felé, pedig megfogták egymás kezét. J

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Egész gyorsan kiértünk a pályára. Hiába volt már elég pénzem egy ideje, időm nem volt elmenni egy F1-es versenyre. Az biztos, hogy amit a tv-ben látunk az egész rendezvényből, a paddock-ból, a motorhome-ból, az semmi ahhoz a sürgés-forgáshoz képest amit itt tapasztaltunk.

Betti elkísérte Kimit a Ferrari motorhomejába, én pedig sétára indultam. Egyszer csak odaértem a Red Bull hazájához. Azt hallottam róluk, hogy bárki bemehet hozzájuk, úgyhogy bepróbálkoztam. Sikerült! :D

Bent megláttam Sebit, ő is engem, odaintett magához:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szijja!- köszöntem neki- Mi újság?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szia Kislány! Hallottál a tegnapi biliárdpartiról?- nemet intettem a fejemmel, úgyhogy tovább folytatta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Betti lenyomott minket! Először el sem akartam hinni, de sorra verte Robot és Kimit, pedig ők aztán igazán tudnak játszani. Tényleg nagyon jól bánik a dákóval!- ez volt az a pont, ahol felvinnyogtam. :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi az?- kérdezte.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Semmi.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ugyan már! Tudsz valamit, amit én nem! – szegezte rám játékosan a mutatóujját.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Az lehet, viszont egy szót sem fogsz kihúzni belőlem. – nyújtottam rá a nyelvem.- Jóban vagy Kimivel, érdeklődj tőle.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Okés, de jobb szerettem volna tőled hallani. Sok vodka fog lecsúszni Kimi torkán, amíg megtudok valamit. – sóhajtott. Majdnem megsajnáltam. J

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egyébként honnan jöttetek?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Magyarországról, Budapestről.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szép ország, tetszik. Bár a pálya vonalvezetése kicsit unalmas.- nézett rám bocsánatkérőn.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem sem tartozik a legizgalmasabb pályák közé. De nekünk Bettivel mindig az volt a lényeg, hogy ott vagytok és nem csak tv-n keresztül látunk benneteket- ha esetleg sikerült elkapni titeket. Rengeteget jártunk szállodázni, akár láttunk valakit közületek, akár nem, már a hangulat miatt is megérte. Éppen ezért nagyon új ez az egész forgatag itt nekem… Álmomban sem gondoltam volna, hogy összeismerkedem veletek. De tudod, hogy ez az első nagydíj, amin kinn vagyunk?- kérdeztem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem, még nem mondtátok.- esett le az álla.- Akkor tényleg minden nagyon új lehet.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha tudnád mennyire…. De most már megyek, megkeresem Bettit, mert a végén még elveszítem. Később találkozunk. Szia.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát még egy puszit sem kapok?- érdeklődött tettetett felháborodással.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha már ilyen szépen kéred.- nyomtam az arcára egy cuppanósat és elindultam.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Sejtettem, hogy Benét merre találom, de a szívem másfelé húzott. Kitaláljátok, hogy hova? J Bár nem direkt, de a Renault boxánál kötöttem ki. Kukucskáltam befelé, nagyon szerettem volna Nandora egy pillantást. Nem sokat beszéltünk még egymással, de azok a szemezések, az a két puszi este… Közel hozta őt hozzám. Hiányzott.

Hirtelen egy kéz érintését éreztem a vállamon. Reménykedve fordultam meg. Csalódnom kellett. Az ifjabbik Piquet állt ott mustrálgatva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hello Cica! Nincs kedved játszani egy kicsit? – és egy nagyképű mosolyra húzta a száját.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Neked nem a szabadedzéssel kellene inkább foglalkoznod? – érdeklődtem nem túl barátságosan.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De addig még van egy fél óra…. Igazán megtölthetnénk egy kis tartalommal, nem gondolod? – vastag bőr van a képén, az biztos.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Bocs, de nem vagy az esetem! Inkább hagyj békén! – ezzel ott akartam hagyni a fenébe, de elkapta a karomat, magához húzott és meg akarta csókolni.

Lekevertem neki egy hatalmas pofont, de még mindig nem engedett el.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->NELSON PIQUET JR!- kiáltotta egy dühös hang, amire egyből elengedett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Flavio! Mi csak szórakoztunk egy kicsit!- magyarázkodott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kurvára nem csak szórakoztunk!- csattantam fel.- Ha még egyszer hozzám érsz, tökön rúglak!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Azért tudd már, hogy kivel beszélsz!- ordított vissza.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egy végtelenül egoista, de marhára tehetségtelen pilótával, aki csak apuci pénze miatt került be a Forma1-be!!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Teee!! – majdnem nekem jött, de Flavio megállította.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nelson, azonnal takarodj a szobádba! Még egy ilyen és kiteszlek innen! – mondta Briatore és nekem leesett az állam.

Nelson vetett rám egy gyűlölködő pillantást, majd elvonult. Ekkor Flav felém fordult, azt hittem engem is le fog cseszni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ne haragudj! Esetleg bejössz a boxba kicsit összeszedni magad? – ajánlotta fel.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Te most nem vagy mérges rám? – érdeklődtem bambán.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem, dehogy. Láttam az egész jelenetet. Egyszerűen nem tudja elviselni, ha egy nő, ha egy gyönyörű nő nemet mond neki. Nem ez az első eset. Egyébként Flavio vagyok- és kezet nyújtott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én pedig Noémi Kovács, de a Noncsit jobban szeretem. – mosolyogtam rá és viszonoztam a kézfogást, majd elindultunk befelé. A szívem a torkomban dobogott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, tudom ki vagy. Ott voltam tegnap este a pókerpartin. Nagyszerű voltál! Leesett az állam, ahogy néztem a játékod. Egyszer leülhetnénk páran játszani. – tette hozzá mosolyogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ohh, köszönöm, azt hiszem kicsit elpirultam. – feleltem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igazad van, de jól áll. Nos, hogy tetszik itt nálunk? – kérdezte, ahogy beértünk.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Lenyűgöző. Látszik, hogy profik vagytok. Nagyon összehangolt a munka. És milyen lesz a kocsi?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Maradjon köztünk, de nem a legjobb. Mindent megteszünk, de ezt a kocsit alaposan elterveztük.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor Nando idén nem lesz bajnok? – kérdeztem szomorúan.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Attól tartok nem. De ne kenődje el ennyire! Fernandonak drukkolsz?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen. De ez is maradjon köztünk. – kértem mosolyogva. – Meglepetés, ő még nem tud róla..

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ismeritek már egymást?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Aha, tegnap délelőtt összefutottunk a liftnél.

Ekkor Flav hatalmasat nevetett. Mindenki odafordult felénk, de Alot sajnos nem láttam közöttük.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval Te voltál az aki a tócsákat hagyta odalent. – nevetett tovább, mire bólintottam.- És a barátnődet hol hagytad? Úgy tudtam, hogy ketten voltatok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Betti a Ferrarinál van Kimivel.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor neki meg Kimi a kedvence.- állapította meg.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Így igaz.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nézd csak, ott jön Nando. Gondolom rá vártál ott kint… - somolygott Flav.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, jó lett volna egy pillantást vetni rá a szabadedzés előtt. – ismételten elpirultam. Ekkor ért oda Fer.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Noncsi! – kiáltott fel örömmel, majd egyből megpuszilt s közben megölelt egy pillanatra. Szerintem ez az ölelés tarthatott volna tovább is.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szijja! Gondoltam megleplek és Neked is szerencsét kívánok!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ez kedves, jól esik. – mosolygott a szemeivel. – De hogy sikerült bejutnod hozzánk?,

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én hoztam be, hogy egy kicsit összeszedje magát. – magyarázta Flav.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rosszul lettél? – kérdezte ijedten, meg kell zabálni olyan aranyos volt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem. – de nem akartam újra átélni a történteket, úgyhogy Flav kezdett el mesélni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nelsi letámadta őt, meg akarta csókolni. – itt Fer teljesen megmerevedett, a tekintete elsötétült. – Nyugi, nem történt semmi, Noncsi lekevert neki egy hatalmas pofont és egy tökön rúgást is kilátásba helyezett neki. Viszont ismered Jr-t, nem tudja elfogadni, ha egy nő nemet mond neki, úgyhogy közbeléptem. Nelsont elküldtem, Noncsit pedig behoztam. – intett egyet felém, majd magunkra hagyott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszönöm. – kiáltott utána Fer, szerintem az idegtől mást nem is tudott mondani, de a tettei beszéltek helyette.

Magához húzott és szorosan ölelt. Elengedtem magam és hozzá bújtam, a fejemet a vállára hajtottam pár pillanatig. Erre a néhány másodpercre megszűnt számunkra a külvilág. Csend vett körül minket, mintha egy légüres térbe kerültünk volna, ahol nem létezett más csak mi. Felnéztem az arcára. Elmerültem a szemeiben s apró mosolyra húztam a szám. Fer vissza mosolygott, majd egyre közelebb hajolt. Már a számon éreztem a leheletét, amikor….

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval Fernando miatt utasítottál vissza. – szólt egy gúnyos hang. – Pedig velem jobban jártál volna. Bennem több a fiatalos tűz. De még nem késő…. – tette hozzá egyértelműen Nandot provokálva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Fer! Ne! – alig tudtam visszatartani, hogy be ne mosson egyet a kis brazilnak. Minden ízében remegett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tűnj innen! – sziszegtem oda Nelsonnak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Még látjuk egymást, majd peckesen távozott.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Nemsokára elkezdődtek a szabadedzések, amik kinek jobban, kinek rosszabbul alakult. A srácaink közül Sebi szerezte meg a legjobb helyezést, a 6-ikat, Kimi nyolcadik lett, Fer és Mark 11-12-ik, míg Kubi sajnos az utolsó.

A kötelező interjúk után Fer elment fürödni, én meg Betti keresésére indultam. Megálltam a Ferrari kuckója előtt és vártam, hátha felbukkan. Sikerrel jártam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát te jól eltűntél!- mondtuk egyszerre.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egész nap itt voltál?- kérdeztem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, el sem hiszed mennyi mindent láttam! Még most sem térek magamhoz! Persze a szabadedzés nem alakult valami jól, de remélem a futam már jobb lesz. Egyébként hallottam az afférodról Nelsonnal! Én a helyedben adtam volna még neki!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Honnan tudsz Te erről?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Az egész boxutca ezt a pofont emlegeti. És mielőtt ezen kezdenél el rágódni: eddig mindenki akivel beszéltem róla a pártodat fogta. – mosolygott rám.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jujj. Itt aztán gyorsan terjednek a hírek.- sóhajtottam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Azért ne tereld ennyire a témát. Mit kerestél a Renault boxnál?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem nagyon jól tudod. Nandot szerettem volna látni. – mosolyogtam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->És ahogy látom sikerült…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, de kérhetek valamit?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Este a pókerverseny után menjünk le a strandra egy kis éjszakai fürdésre. De csak te meg én, muszáj valamit megbeszélnem veled.- mélyedtem el a gondolataimban.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben, ott leszek. – ígérte.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Mint kiderült, Kiminek és Fernek még csapatmegbeszélése volt, Seb és Mark már visszamentek a szállodába, úgyhogy mi Roberttel tartottunk vissza a hotelbe.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hallom összefutottál Nelsonnal. – kezdte Rob, miközben kihajtottunk a pályáról.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tényleg felpofoztad? – nem akarta elhinni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem vagy valami bőbeszédű. – jegyezte meg, Betti pedig felkuncogott:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mindig is jó volt a kellemetlen dolgok elfojtásában. – hiába, mind a ketten kinevettek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Este már nem lesz ilyen jó a kedved!- fenyegettem meg Robot.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Gondolod, hogy le tudsz győzni? -  kérdezte csúfondárosan.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Biztos vagyok benne. – vetettem rá egy megvető pillantást, majd elmosolyodtam. – Mit gondolsz a többiekről? Hogy megy nekik a játék?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hááát… Velem csak Fernando ér fel…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kicsit sem vagy egoista. – jegyezte meg Bene.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Folytathatom?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze. – adtam meg az engedélyt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Utánunk talán Nicot mondanám, majd Fisit, végül Michaelt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval a hétszeres világbajnok a leggyengébb láncszem. Érdekes. – ez egy kicsit elgondolkodtatott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, figyeld csak meg, ha rossz lapja van, megfeszül az állkapcsa. – tanácsolta lengyel barátunk.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kössz a tippet. – vigyorogtam rá.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nincs mit. – mosolygott vissza. – Megérkeztünk.

Épp ki akartam csatolni magam és kiszállni a kocsiból, de a biztonsági öv nem engedett. Újra próbálkoztam. Nem sikerült. Rángattam jobbra, rángattam balra, fel-le, előre-hátra, de az istenért sem akart moccani. Beragadt.

Betti és Rob már kint álltak mellettem, fuldokoltak a nevetéstől.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Robert, azt hiszem a kocsidhoz láncolva fogok megöregedni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Arra szeretnél célozni, hogy segítsek? – kérdezte kajánul.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem tudom miért ilyen lassú a felfogásod. – mondtam egy mártír arcával.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Egy kicsit több kedvességet, ha kérhetném! – erre bociszemekkel néztem rá. – Így már jobb lesz.!- biccentett szenteskedőn.

Előhalászott a zsebéből egy svájci bicskát és azt felemelve közeledett felém. Kicsit megrettentem, hogy vajon az én nyakamat akarja elvágni vagy a biztonsági övet? Szerencsére az utóbbit választotta, úgyhogy kiszabadultam. Azt sem tudtam, hogy köszönjem meg, végül csak ennyit mondtam:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rob, ha egyszer befejezed az F1-es pályafutásod, igazán elmehetnél pár horrorfilmbe baltás gyilkosnak. Nagy sikered lenne.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezt most vedd „köszönömnek”. – magyarázta vigyorogva a Sötét Lyuk.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem, a köszönöm az ez lesz. – s egy puszit nyomtam Kubi arcára. Aki erre egy kicsit elvörösödött. Nocsak, őt is zavarba lehet hozni! :D

A délutáni menetrend a szokásos volt: ahogy felértünk, pancsiztunk, utána pedig rendeltünk egy kis elemózsiát. Miután jóllaktunk, elkezdtünk készülődni. Szerencsére erre a partira már nem kellett estélyit húzni. Ennek ellenére egy picit mélyebben dekoltált, térdig érő piros ruha mellett döntöttem, alá pedig bikinit húztam az esti fürdőzésre gondolva. A hosszú, hullámos barna hajamat pedig csak leengedtem. Reméltem, hogy tetszeni fog Fernek.

Végül Bettivel átsétáltunk a tegnapi este helyszínére, ott már gyülekezett a nép. Viszont az, akit igazán hiányoltam, még nem érkezett meg.

Sebi füttyentett egyet, mikor meglátott minket.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nahát csajok, nem mondhatom, hogy kellemetlen a látványotok. – mondta Mark minket nézve. Erre Kimi odament Benéhez, határozottan a derekára tette a kezét- esküszöm, mintha megjelölte volna a területét.- és megcsókolta :D

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval ezt nem akartad elmondani- súgta nekem Sebi. Bólintottam neki mosolyogva.

Végre Fer is megérkezett, leesett állal mondta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Csodaszép vagy.