- De ez nem megoldás! – Simogatta meg szelíden a srác arcát.

- Á, ezt is tudom, de ő sem akart idejönni, hogy tisztázzuk a dolgokat, az apja valami partija jobban izgatja.

- Neki is vannak dolgai és családja is, de szeret biztosan.

- Te aztán tudod. – Húzta fel szemöldökét gúnyosan Heikki.

- Na, most már elég Heikki Kovalainen! Önző vagy! Te soha nem voltál ilyen! Értem, hogy szereted, és megbántott, de jó lenne, ha nem önsajnálattal töltenéd a napod! Nem buta bosszúk tervezgetésével foglalatoskodnál, ha tényleg úgy szereted, ahogy mondtad, mert ellenkező esetben egyetértenék veled.

- Igazad van.

- Legalább a józan eszed megmaradt. Tudod, hogy szeretlek de nem hagyhatlak nyávogni állandóan.

- Tudom, én is téged. Amúgy köszönöm a „helyreutasítást”. – Ölelte át a lányt.

- Nincs mit, te is megtennéd értem. Most pedig – bontakozott ki az ölelésből- szerintem tegyük el magunkat holnapra, rendben?

- Rendben. – El is mentek zuhanyozni, majd ezt követően aludni.

***

Másnap végig a tengerparton tengették idejüket, estére ennek az eredménye meg is mutatkozott abban, hogy mind a ketten rákvörösre égtek a napon, napolajhasználat ide, vagy oda. Este még tusolni is nehezükre esett, de a jutalom a napozás utáni hűsítő krém volt számukra. A hálószobáikig elmászni azonban már nem volt erejük, mert a televízió előtt elaludtak. Heikki hamarosan felkelt, s látta Laurát, amint mellette, a kanapén aludt. Nem akarta őt ott hagyni, félő volt, hogy a kényelmetlen kanapén nem tudja kellőképpen kipihenni magát. Így hát az ölébe vette, majd elvitte a hálószobájába, s az ágyára fektette. De a lány eközben rémálmot látott, így mikor újra az ágyába fektették, azonnal felriadt.

- Nyugi, ne ijedj meg, csak ide hoztalak a kanapéról, hogy el ne feküdd a nyakad.

- Köszönöm, de nem tőled ijedtem meg, csak felijedtem egy rémálomból.

- Akarsz róla beszélni?

- Nem, de ne hagyj itt légy szíves, mert nem tudnék visszaaludni.

- Nem foglak, ha ez segít, veled alszom el. – Feküdt be az ágyba Laura mellé.

- Köszönöm, örülök, hogy ilyen barátom van, mint te. – Mondta, az őt átölelő srácnak.

***

A két fiatal számára szinte pillanatként repült el a hét, nagyon élvezték a fürdést, a szálláson tengetett és együtt eltöltött időt. Hazaérkezésük után ismét olyan elfoglaltak voltak, mint eddig: A finn fiú a barátnőjével hozta rendbe kapcsolatát, míg honfitársa lélekben készült fel az edzőtáborra. Ő már csak arra tudott gondolni, mekkora balhét fognak csapni Iceman- nel. Az egy hetes elmélkedése azonban iszonyúan kevésnek tűnt. Még észbe sem kapott és máris a Milánóba tartó gépen ült. Nem tudta, hogy fogja kibírni az elkövetkező egy hetet idegesítő csapattársa mellett, valamint barátai nélkül. Abban viszont ezzel ellentétben biztos volt, hogy nem fogják megúszni veszekedések nélkül. Az út végéig merengvén arra az elhatározásra jutott, hogy meg fog beszélni Kimivel egy ideiglenes fegyverszünetet, persze kizárólag a többiek nyugalma érdekében. Miután elmentek a csapattal a reptérről a szállásra, kicsomagolása után rögtön át is ballagott hozzá, megbeszélni ezt.