12. rész
2009.11.16. 20:09
Másnap reggel 5-kor keltem, mert a gépem fél 8-kor indult. Felöltöztem, elkészültem, összeszedtem a cuccaimat, majd hívtam egy taxit. Raquel és María is felkelt, így még el tudtam búcsúzni tőlük.
A taxi már várt rám a ház előtt. A sofőr segített bepakolni a bőröndjeimet a kocsiba, majd elindultunk a reptér felé. Kb. 15 perc múlva meg is érkeztünk. Becsekkóltam, feladtam a csomagjaimat, majd az útlevél ellenőrzése után a váróterembe mentem. Ittam egy kávét, és vártam a gépre. Szerencsére nem kellett sokat várni, és hamar felmehettünk a gépre, majd nem sokkal később felszálltunk. Az út nagy részét végigaludtam, és csak arra keltem fel, hogy a pilóta bemondja, hogy megkezdjük a leszállást. Szinte elsőként szálltam le a gépről, majd a szokásos ellenőrzések, és a csomagok átvétele után kisiettem a váróterembe, ahol hamar megláttam Nicot. Örömömben sikítottam egyet, ami miatt a mellettem állok valószínűleg hülyének néztek, de nem igazán érdekelt. XD
- Szia szívem! – ugrottam Nico nyakába.
- Szia! Már annyira hiányoztál. – mondta Nico mosolyogva. – Mindened megvan? Indulhatunk a házba?
- Persze, mehetünk. - válaszoltam, majd elindultunk a kocsi felé. Nico bepakolta a csomagjaimat, majd elindultunk a háza felé.
- Milyen volt az út? – kérdezte útközben.
- Nem történt semmi különös, minden rendben volt. Bár végigaludtam az utat.
- Az jó. És amúgy hogy vagy?
- Jól, mert végre megint látatlak. – adtam egy puszit az arcára.
- Én is alig vártam már, hogy elszabaduljak a gyárból és, hogy láthassalak.
Pár perc múlva megérkeztünk Nico házához, kipakoltunk, és Nico megmutatta a házat.
- …és ez lesz a hálószobánk. – mutatott az egyik szoba felé, majd kinyitotta az ajtót. A szoba gyönyörű volt.
- Ez nagyon szép. – mondtam mosolyogva, majd belevetettem magam az ágyba.
- Tudom, és jó nagy. – válaszolta, majd közelebb jött és gyengéden rám feküdt. A csókja még mindig olyan szenvedélyes volt, mint pár nappal ezelőtt. Ki tudja, mi lett volna a dolog vége, ha nem csörren meg Nico telefonja.
- A fenébe! – mondta, majd kiment, és felvette a telefont.
Én addig kipakoltam a szobában. Nico pár perc múlva visszajött.
- Olyan rossz, hogy még a szabadságom alatt is zavarnak. – mondta szomorúan, majd leült az ágyra.
- Hát, ez van, ha Forma-1-es versenyző vagy. – mondtam, és az ölébe ültem.
- De ez alatt a pár nap alatt semmi nem fog érdekelni, és csak veled fogok törődni. – átkarolt, és mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt – Nem vagy éhes?
Ezen elröhögtem magam, de Nico csak értetlenül nézett rám.
- Tipikus pasi. – mondtam nevetve.
- De tudod, hogy a pasikat nem csak a gyomrukon keresztül lehet megfogni. – mondta vigyorogva, majd ismét megcsókolt.
- Tudom, de én most mégis megpróbálom azon keresztül.
- Naaa…- háborodott fel viccből.
Ezen egy jót nevettük, majd lementünk a konyhába, és összeütöttünk valami ebéd félét.
Kaja után Nico kitalálta, hogy menjünk le a strandra. Gyorsan átöltöztünk, összepakoltuk a legfontosabb dolgokat, majd elindultunk a part felé kéz a kézben. Ott gyorsan lepakoltunk, majd bementünk a vízbe. Boldogan úszkáltunk, ölelgettük egymást, és csókolóztunk.
Pár óra múlva, mikor már majdnem teljesen besötétedett, felmentünk a házba. Úgy döntöttünk, hogy túl fáradtak vagyunk ahhoz, hogy étterembe menjünk, ezért inkább rendeltünk kaját. Miután végeztünk, közösen elpakoltunk, majd felmentünk szobába. Először én mentem el fürdeni. Éjszakára egy vékony, rövid, csipkés hálóinget vettem fel. Mikor kijöttem, Niconak leesett az álla.
- Mi az szívem? – kérdeztem tőle.
- Azt hiszem ilyen ruhában lesz mit bepótolnunk. – mondta vigyorogva.
- Te kis perverz! – válaszoltam nevetve.
- Bocsi, de te hozod ki belőlem.
Pár perc múlva Nico is elment fürdeni. Amíg készülődött, bekapcsoltam a TV-t. Kb. negyed óra múlva megjelent az én szőke hercegem, befeküdt mellém az ágyba, majd kikapcsolta a TV-t.
- Mi van? – kérdeztem meglepődve.
- Idejöttem a világ legszebb nőjével, és szerinted majd tévézni fogok?
- Mondtam, hogy perverz vagy.
- Én meg, hogy miattad van.
Odabújtam hozzá, majd megcsókoltam. Az biztos, hogy ami ezután következett, elfeledtette velem az elmúlt pár nap nyomorát.
Reggel mikor felébredtem éreztem, hogy az ablakon beszűrődik a fény.
- Felébresztettelek szívem? – kérdezte kétségbeesve Nico egy tálcával a kezében.
- Nem. – válaszoltam.
- Akkor jó. Hoztam neked reggelit. – mondta majd odaadta a tálcát, ami tele volt étellel és itallal, és volt rajta egy szál rózsa is.
- Köszönöm szívem! – válaszoltam, majd adtam egy puszit a szájára.
Pár héttel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ilyen boldog leszek.
|