|
14. rész
2009.11.16. 20:13
Másnap délelőtt összepakoltunk, mert a gépünk délután indult. Nicoval megbeszéltük, hogy a hétvégét még együtt töltjük Los Angelesben. Niconak ezután ugyanis PR-rendezvényekre kellett utaznia, utána pedig már Törökországba, a versenyre.
- Ugye eljössz velem Törökországba is? – kérdezte Nico nem sokkal az indulás előtt.
- Hát, ha szeretnéd. – válaszoltam.
- Persze, hogy szeretném! Monacoban is szerencsét hozott a jelenléted.
- Tényleg?
- Igen. A verseny alatt végig rád gondoltam.
- Jaj, ez nagyon aranyos. Miattam tudtad megelőzni Vettelt és Massát is?
- Persze. Odaképzeltelek a két kocsi elé.
- De édi vagy. – mondtam, majd megcsókoltam.
Nico hívott egy taxit, és kicsivel később már a reptéren is voltunk. Elintézük a szokásos dolgokat, és bementünk a váróterembe.
- Alig várom már, hogy bemutathassalak a nővéremnek.
- Én pedig, hogy megismerhessem a családodat. Amúgy a szüleid is Los Angelesben laknak?
- Nem, ők visszaköltöztek Spanyolországba pár évvel ezelőtt.
- Tényleg? Miért?
- Nem tudom. Talán nem tetszett nekik Amerika.
- Hát, Spanyolország tényleg szebb.
- Tudom. De engem már annyi minden köt Amerikához, hogy egy darabig biztos nem fogok visszaköltözni Spanyolországba.
- De nem hiányoznak a szüleid?
- Persze, hogy hiányoznak. De meg szoktam látogatni őket, és néha ők is jönnek hozzám Los Angelesbe.
- Mikor találkoztál velük utoljára?
- Uh, hát nem tegnap az biztos. Kb. 4-5 hónapja.
- Akkor az lesz a programunk a Török Nagydíj után, hogy meglátogatjuk őket.
- Ezt most komolyan mondod? – kérdeztem értetlenül.
- Igen. Aztán én is bemutatlak a szüleimnek. Anya alig várja, hogy megismerhesse a lányt, aki elrabolta a kisfia szívét.
- Ez aranyos. De nem túl korai ez egy kicsit?
- Ha nem szeretnéd, akkor még várhatunk.
- Majd még meggondolom. – mondtam, majd megöleltük egymást.
Hamarosan felszálltunk a gépre, majd elindultunk Los Angeles felé. Az út alatt zenét hallgattunk, beszélgettünk és nevetgéltünk. Egyszer csak odajött hozzánk egy kb. 12 éves lány. Valószínűleg Nico rajongója volt...kiderült, hogy igazam volt.
- Sziasztok! – köszönt.
- Szia! – köszöntünk neki Nicoval.
- Te Nico Rosberg, a Forma-1-es versenyző vagy ugye? – kérdezte a lány. Láthatóan elég zavarban volt.
- Igen. – válaszolta Nico kedvesen.
- Nagy rajongód vagyok. Kaphatnék egy autogramot? – kérdezte a lány, és átadott egy papírt és egy tollat Niconak.
- Persze. – válaszolta Nico – Hogy hívnak?
- Julynak.
- Tessék July. – firkantotta alá a papírt Nico, majd a tollal együtt visszaadta a lánynak.
- Köszönöm. – a lány hirtelen felém fordult- Te ki vagy?
- Öhm… - nem tudtam, mit mondjak. Még szinte senki nem tudja a családunkon és a barátainkon kívül, hogy Nicoval járunk – Ashleynek hívnak.
- És honnan ismered Nicot? – faggatott tovább July.
- A barátnőm. – szólalt meg Nico. Hirtelen ránéztem. Még senki előtt nem nevezett a barátnőjének.
- Ja, jó. – mondta July, majd elköszönt, és elment.
- Szóval a barátnőd vagyok. – bújtam Nicohoz.
- Az elmúlt egy hét alatt még nem fel?- nevetett Nico.
- Persze, hogy feltűnt, ne nézz hülyének! De még senki előtt nem mondtam rám, hogy a barátnőd vagyok.
- Hát, mindent el kell kezdeni egyszer. – mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
Később, amikor kimentem a mosdóba, July úgy nézett rám, mint aki legszívesebben megfojtana egy kanál vízben. Valószínűleg nem csak úgy szereti Nicot, mint egy F1-es versenyzőt, hanem bele van zúgva.
Pár óra múlva megérkeztünk Los Angelesbe. A reptéren már María várt minket. Mikor meglátta Nicot, láthatóan elcsodálkozott, de boldogan köszöntött minket.
- Sziasztok! – jött oda hozzánk.
- Szia! – köszöntünk neki Nicoval.
- Bemutatom a barátomat, Nicot. – mondtam Maríanak.
- Nagyon örvendek Nico. – mondta a nővérem.
- Én is örvendek. – válaszolta Nico.
María hazavitt minket a házamba, ahol már Raquel várt ránk. Ő is meglepődött kicsit, mikor meglátta Nicot, de örömmel fogadott minket.
Az este hátralevő részében beszélgettünk. Kb. 11 órakor úgy döntöttünk Nicoval, hogy elmegyünk aludni, mert elég fárasztó napunk volt. Boldogan bújtam hozzá, és ölelkezve aludtunk el.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
