Másnap reggel Sebastian ébredt korábban. Bár nem mondható olyan korainak, mivel már 10 óra is elmúlt. Hagyta magának, hogy visszagondoljon az előző éjszakára újra és újra. Be kellett látnia, hogy megérte várni. A nászéjszakája olyan volt, mint egy álom. És a felesége ott feküdt a mellkasán. Óvatosan átölelte a lány meztelen hátát. Minden pillanatban elkápráztatta a szépsége. Viszont nem tudott túl sokáig elcsábulni, mert ébredezni kezdtem. Ahogy kiment a szememből az álom, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy Seb arcát akarom látni. Éreztem, hogy a kezével a hátamat cirógatja. Kicsit feljebb emeltem a fejem és arra fordultam, amerre az arcát sejtettem. Lassan kinyitottam a szemem és megláttam az ő szemeit.

-Jó reggelt, Frau Vettel!- köszöntött.

-Magának is, Herr Vettel!- cirógattam meg az arcát. Kicsit feljebb csusszantam és meg is tudtam csókolni.

-Hogy telt az első éjszakád feleségként?- érdeklődött.

-Csodásan, istenien, mennyeien, elképzelhetetlenül jól.- nevettem.

-Akkor ugyanúgy, mint nekem.- játszott a hajammal.

-Valószínűleg.- ültem fel.- Közös reggeli tusolás?

-Benne vagyok.- pattant ki egyből az ágyból. Legalább fél órát álltunk a tus alatt, majd összeszedtük magunkat és felhívtuk a Sebastian kis családját, hogy melyik étteremben ebédeljünk. Oda beszéltük meg a találkozót is. Mikor beléptünk, még nem voltak ott. Leültünk a legnagyobb asztalhoz, egymás mellé. Megjelent mellettünk egy pincérnő. Amint ránéztem, azt hittem, menten leájulok a székről.

-Hanna?- kérdeztem szinte fuldokolva. Ott állt előttünk teljes életnagyságban Seb exe.

-Mi ilyen meglepő? Talán neked az ilyen munka túl megerőltető?- kérdezte hisztisen.

-Lehetne, hogy ne veszekedjünk?- szólt a férjem.

-Édesem, te juttattál ide engem. Még nem tudod, hogy ez mekkora hiba volt.- mosolygott gúnyosan.

-Jobb lenne, ha valaki más szolgálna ki. A végén még valami bajom lesz az ételtől.- mondtam a lánynak.

-Eszembe sem jut kiszolgálni titeket. Csak szólni akartam, engem nem tudtok egykönnyen lerázni.- suttogta, majd eltipegett.

-Miért kellett lesüllyedned az ő szintjére?- kérdezte Seb kissé sértve.

-Sajnálom. Nem tudom, miért tettem.- hajtottam le a fejem bánatosan.- Azt hiszem, bántotta a lelkem, hogy megint a közelünkben van.

-Kicsim, már a tiéd vagyok.- fogta meg a kezem és megforgatta a gyűrűmet.

-Tudom.- mondtam halkan és hozzábújtam, megbocsátást remélvén.

-Nem haragszom, csak nem akarom, hogy olyan szintre süllyedj, mint ő. Nem illik hozzád.- simogatta meg az arcom.

-Bátyus, az tényleg Hanna?- robbant be Fabian elsőként.

-Igen, tényleg.- fintorgott az említett.

-Megdobálhatom paradicsommal?- ült le Melanie.

-Vagy esetleg céklával? Mert azt nem lehet kimosni.- foglalt helyet Stephanie is.

-Lányok, ne legyetek ennyire gonoszak.- jött Heike is.

-De szívem,- jelent meg Norbert is- kivételesen igazuk van.

A közös ebéd igazán szórakoztatott. A lányok és Fabian szívesen ejtettek el mondatokat Hanna-val kapcsolatban, és egyik sem dicséret volt. A drágámat az elején zavarta a dolog, de szép lassan ő is feloldódott és neki is volt egy-két megjegyzése.

-Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk egy kicsit úszni.- vetette fel Sebastian.

-Úszni? Ilyen időben?- szörnyedt el Heike.

-Anya, ne aggódj! Van egy remek fedett uszoda úgy 20 percnyire. Oda akarok elmenni.- simogatta meg a szemben ülő anyukája kezét.

-Én azt hiszem, kihagyom. Inkább csinálok nektek valami finom vacsorát. Úgyis éhesek lesztek.

-Én pedig maradok anyátokkal.- mondta a papája, mikor rá tévedt a tekintetünk.

-Akkor elég egy kocsi is.- mondtam és arra gondoltam, hogy végre felavathatjuk a nemrégiben vett Cadillac Escalade-ünket. Bár… mikor elindultunk, hogy vegyünk egy kocsit, akkor Sebastian azt mondta, hogy valami egyszerűt és hétköznapit akar. Na, ezzel pont ezeket nem találta el. De legalább kényelmesen el fogunk férni, mikor megyünk az uszodába. Hazafelé az étteremből írtam sms-t Anabell-nek, Jane-nek és Brunonak, hogy ha van idejük, meg kedvük, 3 körül megyünk úszni. Szinte biztos voltam benne, hogy mindenki jönni fog majd. Otthon pedig elkezdtük összeszedni a dolgainkat.- Édesem, nem tudod, merre tettük a fürdőruhámat?- kérdeztem Sebastiant, aki közben bele volt merülve valami videójátékba. Persze az öccse is ott ücsörgött mellette.

-Melyiket is?- állította meg a játékot és rám nézett. Odaléptem mellé és a fülébe súgtam.

-Azt, amelyikre azt mondtad, hogy ha még egyszer rajtam lesz, nehezen fogod kibírni, hogy ne szabadíts meg tőle azonnal.

Mialatt beszéltem, az ajkaim érintették a fülét. Mélyen a szemembe nézett és tudtam, hogy sikeresen eltereltem a figyelmét minden másról.

-Azt hiszem, azt úgy tettem el, hogy csak nehezen találjuk meg.- mosolyodott el.- De a többi ott van, a második fiókban.

-Köszönöm, édesem.- adtam neki egy csókot. Még összedobáltam, amire nagy szükségünk volt, majd mindenki átöltözött fürdőruhába és fél 3-kor elindultunk úszni.