Abban a pillanatban úgy éreztem, minden erőm elhagyott. A tagjaimban szétáradt a hideg és másra sem tudtam gondolni, csak arra, hogy mindennek vége. A zokogás megállíthatatlanul tört elő belőlem. Fer nem foglalkozott velem többet, Nelsont méregette gyilkosan.

Nem bírtam ezt elviselni, zokogva rohantam a lifthez, aki az utamba került, fellöktem. Hallottam, hogy többen kiáltanak utánam, pl.: Betti, Kimi, Sebi, de a számomra oly vágyott hangot nem hallottam közöttük. Nem voltam tisztába vele, hogy Nando 2 nap alatt ennyire fontos lett nekem. Hogy az elvesztése olyan, mintha egy darabot kivágtak volna belőlem.

Mikor végre beértem a szobámba, egyből a fürdőbe rontottam. A Bene felőli bejáratot bezártam. Beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a vizet. Azzal nem törődtem, hogy hideg vagy meleg legyen, nem is érzékeltem. Megint leereszkedett rám a csönd, de ez most nem burkolt be melegen, ez kínzott. A lelkembe hasított ez a csend, ez a fájdalom. Veszettül szappanoztam magamat, mintha valamilyen mocskot mosnék le magamról. A könnyeim pedig csak peregtek tovább.

Egyszercsak a lábaim felmondták a szolgálatot, a fal mentén lecsúsztam a zuhanytálcára. Csak folyt rám a víz, hosszú-hosszú perceken át. Nem volt erőm felállni. Nem volt erőm elzárni a vizet. Nem volt erőm semmihez. Üres és érzéketlen voltam mindenre.

Hirtelen mintha távolabbról dobszót hallottam volna valahonnan: BAM-BAM-BAM. Majd beszakadt a fürdőszobaajtó. Nem dobszót hallottam, hanem dörömbölést. Ott állt az ajtóban Betti, Fer és Kimi. De ott volt Benééknél még Robert, Sebi és Mark is, hallottam ahogy érdeklődnek felőlem. De ők hárman csak álltak és csöndben nézték, ahogy magamba zuhanva ülök a zuhanyzóban és folyatom magamra a vizet.

Nano törte meg a csendet:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Menjetek ki. – ennyit mondott nekik. A többiek szó nélkül tették amit mondott, majd megpróbálták becsukni az ajtót.

Fernando nem szólt többet. Kibújt a cipőjéből, és a többi ruhájára fittyet hányva beszállt mellém. Próbálta felemelni az arcom, de nem hagytam neki.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Koszos vagyok. – suttogtam kiszáradt szájjal.

Erre szépen lassan, nehogy egy mozdulatával is megijesszen, elkezdett levetkőzni. Láttam, hogy véres a pólója és a nadrágja is, a keze pedig tele van horzsolásokkal. De nem tudtam megkérdezni, hogy mi történt. Mikor már csak egy boxer volt rajta, adott egy kis meleg vizet a hideghez, ez jól esett, észre sem vettem, hogy vacogok. Majd visszajött mellém.

Felállított, mint egy babát, majd gyöngéden elkezdett szappanozni. Mindenhol megmosott, majd a hajamat vette kezelésbe. Gyengéden mosta és vigyázott, hogy ne menjen a szemembe a hab.

Végül leöblítette rólam a szappanhabot, a sampont. Elzárta a vizet. Magára kapott egy fürdőköpenyt, hozzám pedig egy hatalmas törölközővel és egy fésűvel tért vissza. A törölközőt körém tekerte, majd ölbe kapott és kisétált velem a szobába. A szobánkba. Leült velem az ágyra és gyengéden törölgetni kezdett, minden porcikámat végigdörzsölte, hogy biztosan száraz legyek. Megtörölte a hajamat is, majd elkezdte óvatosan kifésülni. Ha egy kisebb gubancot talált benne, vigyázott, hogy óvatosan bontsa ki. Hogy ne okozzon fájdalmat.

Mikor ezzel végzett, gyengéden betett a takaró alá és betakargatott. Majd gyengéden lefejtette magáról az ujjaimat, észre sem vettem, hogy ilyen görcsösen kapaszkodom belé. Visszament a fürdőszobába, de szerencsére nyitva hagyta az ajtót. Szerettem volna utána kiáltani, hogy ne hagyjon itt, de nem voltam rá képes. Még mindig kissé sokkos állapotban voltam.

Hallottam ahogy átkopog a másik szobába. A többiek még mindannyian ott voltak, egymás szavába vágva érdeklődtek felőlem. Ő mindenkit megnyugtatott, hogy ne aggódjanak, holnapra nem lesz semmi bajom. Azután kért Kimitől egy tiszta boxert, mondván, hogy ő ma velem alszik. Sejtettem, hogy ez Bettinek nem fog tetszeni. Miután Kimi odaadta neki a szükséges ruhadarabot, betuszkolta a fürdőbe. Ott néhány érzékletes szóval elmagyarázta, hogyan is állok – illetve nem állok a férfiakkal. Majd kilátásba helyezett Nandonak egy kasztrálást, ha bántani mer.

Fer néhány pillanatig hallgatott, emésztgette a hallottakat, ezután csendesen megkérte Bettit, hogy menjen ki mert fürödni szeretne. Csukódott az ajtó.

Amíg Fer fürdött, magamhoz húztam a térdeimet és átkulcsoltam őket. Úgy éreztem, kezd egy kis meleg szétáradni a tagjaimban. Mintha kezdene visszatérni belém az élet. Meghatódtam, ha arra gondoltam, hogy a srácok is mennyire aggódtak értem. Mindegyikük a szomszéd szobában dekkolt miattam. Azt hiszem gazdagabb lettem 4 új barátsággal… És talán egy szerelemmel…

Azt vettem észre, hogy újra könnyezem. Hogy a bánattól vagy az örömtől? Nem tudtam. Talán a kettőtől együtt. Fer után vágyódtam. Hol van?

Ott állt mellettem, s nézett rám a csodálatos szemeivel. Úgy láttam örült, hogy végre elkapta a tekintetem. Bebújt mellém, majd szorosan magához ölelt. A fejemet gyengéden a vállára nyomta és hagyta, hogy ott sírjam ki magamból a feszültséget. Közben simogatta a hátam, simogatta a karom, puszikkal halmozta el a fejem búbját. Egyre jobban csendesett a sírásom, végül már csak szipogtam.

Ekkor felemelte az arcomat, megcirógatta és a szemembe nézett. Elszántságot, gyengédséget és azt a szerelmet láttam a tekintetében, amit a magaméban láttam volna, ha tükörbe nézek. Szavak nélkül is rengeteget mondtunk egymásnak. Egyre közelebb hajolt hozzám és lágyan megcsókolt. Ez még nem az az igazi nyelves csók volt, hagyott nekem időt arra, hogy szokjam az érzést, hogy érezzem-ízleljem az ajkát az ajkamon és fordítva. Az igazi csók ezután következett: ahogy a nyelve a számba hatolt, leomlottak a falak, amiket az elmúlt 2 órában magam köré emeltem: visszatértem. Perzselő tűz égett tovább az ajkainkon, amikor elváltunk, de mindketten tudtuk, mára ez is elég lesz. Több, mint elég.

Kényelmesen elhelyezkedtünk egymáshoz bújva, majd hallgattam, ahogy a lélegzete egyre egyenletesebbé válik, s lassan elalszik. Úgy fordultam, hogy a mellkasára tudjam hajtani a buksim, hogy halljam a szívdobogását. Hogy tudjam minden rendben van. S az első csókom emlékével a számon, én is boldog álomba merültem.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Reggel viszonylag korán ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem az első amit megláttam, Nano volt. Ott feküdt mellettem s mosolyogva nézett. Az arca végtelenül békés volt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jó reggelt kicsim!- mondta mosolyogva s a lehorzsolt kezével végigsimított az arcomon. Beleborzongtam az érintésébe és elpirultam a becézés hallatán.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jó reggelt! – válaszoltam és hozzábújtam. Magamhoz vontam a sebhelyes kezét. – Mi történt este miután én el… Elfutottam?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Muszáj elrontani ezt a szép reggelt? – komorult el egy pillanatra. – Bár lehet, jobb ha tőlem tudod meg, hogy mi történt. – mélázott el. Pár percig csöndben volt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval? – sürgettem kicsit.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Először is, tudnod kell, hogy Rád egy pillanatig sem voltam mérges! Ezt egy másodpercig se hidd!! Szóval, ahogy beléptél bikiniben, halálra vált arccal, rögtön tudtam, hogy valami baj van. Az első gondolatom az volt, hogy megerőszakoltak. Tudtam, hogy magadtól nem járnál így, nem vagy az a magamutogató fajta, se az a botrányhősnő típus. Ezt már megállapítottam az alatt a két nap alatt, mióta ismerlek. – mosolygott rám. – Aztán bejött Nelson, kezében a ruháddal.- itt megint hideg lett a tekintete, szinte kegyetlen. – Ott helyben meg tudtam volna ölni! – minden ízében remegett. – Olyan gyilkos düh kerített a hatalmába, hogy magam is megrémültem tőle. Aztán már csak azt láttam, hogy zokogva elrohansz,  Nelson meg elhord mindennek és gúnyolódik a maga stílusában. Rögtön utánad akartam jönni, de ekkor Betti nekiesett annak a kis… Próbáltuk leszedni róla, de nem sikerült. Nagyon harcias ám a barátnőd! – vigyorgott rám, mire én is elnevettem magam. Elképzeltem, ahogy Betti gyepálja Nelsont, határozottan tetszett a jelenet. Nando folytatta. – Egyszercsak ez a kis féreg lekevert neki egy pofont, a srácok lefogták Kimit, aki neki akart menni. Velem szerencsére nem törődtek, így legalább be tudtam verni a képét!!!! Utána rögtön rohantam hozzád, tudtam, hogy rossz állapotban vagy. Betti, Kimi, Sebi, Rob és Mark pedig jöttek utánam, ők is nagyon szeretnek ám téged! Próbálkoztunk bejutni a szobád ajtaján, dörömböltünk, de nem reagáltál! Ilyet még egyszer ne csinálj!! – kiáltott, mire kicsit megijedtem.- A frászt hoztad rám! Mikor ott nem sikerült bejutnunk, próbálkoztunk a fürdőajtóval. Szerencsére azt be tudtuk törni. Innen már tudod mi történt. – mondta egyszerűen és kaptam egy puszit. J

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszönöm. – feleltem meghatottan.- Köszönöm, hogy mellettem maradtál. Nem tudod, mit jelent ez nekem. Eddig csak Betti volt az, aki nem hagyott magamra a bajban és most itt vagy nekem Te is.. – néztem rá kicsit félve.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ez csak természetes. Szeretlek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De hisz nem is ismersz… - ellenkeztem, de belém fojtotta a szót:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Majd megismerjük egymást, lesz rá jó pár évünk, mert úgy készülj, hogy nem eresztelek! – fenyegetett meg tréfásan. – És a szerelem különben sem a megismerésen múlik, – folytatta az arcomat simogatva- hanem az érzelmeken. Tegnapelőttig nem hittem, hogy lehet bármi igazság a „szerelem első látásra” dologban, de ahogy megláttalak a hotel padlóján, csurom vizesen, Sebivel a nyakadban…. Tudtam, hogy elvesztem. – vigyorogtunk az emlékeket felidézve.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én is Szeretlek. – mondtam neki halkan, majd életemben először én csókoltam meg egy férfit. Őt. Akiért már 6 éve rajongok.

Ekkor kivágódott a fürdőszobaajtó és Bene esett be. Nyomában Kimivel, aki úgy látom próbálta visszatartani őt, de nem jött össze. Így inkább vele tartott. :D