21. rész
2009.11.18. 17:32
Feladó: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Címzett: <kimi.räikkönen@hotmail.com >
Tárgy: Te
Te idióta vadbarom! Mégis mi a francot csináltál Abbyvel? Úgy bőg, hogy még Katie is megirigyelhetné! Épp csak befutottam a virágboltba, erre azt látom, hogy valaki vigasztalja. Tudod, hogy kicsoda? Az a perverz bácsika a túl oldalról! (Akiről azt hittük már hat évvel ezelőtt, hogy nem éli meg a következő évet… nos, hát jelentem: megélte!!!)
Abbytől nem jutottam semmire, így tőled várom a választ. Mit csináltál vele?
________________________________________
Feladó: <sebastian.vettel@redbull.com>
Címzett: <kimi.räikkönen@ferrari.it>
Tárgy: Nem hiszem el, hogy…
Nem hiszem el, hogy ÍGY kérted meg a nővérem kezét!!!!!!!! Neked elment az eszed??? Szegény nagyon ki van bukva… Anabelle értesített engem, hogy végre rászántad magad. De egy Tessék: Hozzám jössz feleségül? nem valami szép lánykérés…
Muszáj valahogy kiengesztelned!!!!!
Seb
________________________________________
Feladó: <abigail.vettel@hotmail.com>
Címzett: <anabelle.klum@thepanoramajournal.ch>
Tárgy: Tegnap este…
Nos, amikor haza értem csak remélni tudtam, hogy nem lesz otthon Kimi. Nem akartam vele találkozni. Mégis mit mondhattam volna neki? A lényeg, hogy nem volt otthon. A konyhában tevékenykedtem, mikor megláttam őt az ajtóban. Mondanom sem kell, hogy a hagymaszeletelés közben a kés félre csúszott a meglepettségemtől (megijedtem tőle) elvágta az ujjamat, egy hagyma darab a szemembe ugrott. Kimi azonnal hozzám rohant, és beállította, hogy ez egy súlyos sérülés, és rögvest a kórházba kell menni. Meg kell hagyni, tényleg eléggé vérzett. Én meg könnyeztem attól az idióta hagymától. A kocsiban minden másodpercben megkérdezte, hogy mit gondolok a túlélési esélyeimről? Nem-e fogok belehalni. Az e-mailről nem beszéltünk. Az orvos elnézte Kimi túlreagálását, és egy sebtapasszal hazaküldött. Ez persze azután történt, hogy végigálltuk azt a hatalmas sort. Be is sötétedett már kint. Visszafelé már sokkal kínosabb volt a helyzet. Csak a rádió szólt… Egyszóval tiszta ciki. Még ki se szálltam az autóból, ő már vette is elő a motorját. Gondoltam Sebastiant akarja meglátogatni. Oda szinte mindig motorral megy… nem tudom milyen okból kifolyólag.
De most a kezembe nyomta a másik sisakot, és a motor felé lökdösött. Nem tudom miért, de hagytam neki. Fura volt. Aztán megállt egy pizzázónál, mondta, hogy várjak kint. Hát vártam. Nem telt bele 2 perc és már ismét velem volt. Odaadta a pizzát, hogy fogjam meg. Megfogtam. A tó felé tartottunk. Itt már eszembe jutott, amit régen írtam arról, amikor Axel megkérte a kezemet. Kimi tudott arról, hogy számomra mi az ideális lánykérés, és most minden bizonnyal arra készül. Izgatottság lett rajtam úrrá. Aztán tudod mi történt? SEMMI! Pontosan, semmi sem. Legszívesebben belöktem volna a tóba, és hagytam volna, hogy összeszedjen egy jó kis tüdőgyulladást! Igaz, bocsánatot kért az e-mail miatt, mivel, hogy nem lett volna szabad ezt tennie, mivel lehet, hogy még nem vagyunk rá készek. Volt képe ezt mondani! 6 év után, akkor mire vagyunk készen? Hogy fogjuk egymás kezét? De nem mondtam semmit sem, mert reméltem, hogy megkéri a kezem. De miután már hazafelé tartottunk, ez reménytelennek tűnt. Mérges voltam, és feldúlt. Ráadásul még meg is gondolta magát. Alig állt meg a motorral a garázs előtt, én már berohantam a házba. Erre nem elment a villany? Hát de! Mérgesen kapcsolgattam fel-le a lámpát. Egyik se működött. Felmentem az emeletre. Utolsó reményemet fektettem be a hálószobába, hogy ott talán lesz villany. Némely csoda folytán. Benyitottam, és elnémultam. Elakadt a lélegzetem. Minden tele volt liliommal. Semmi rózsa, liliom. És gyertyák! Volt vagy ötven, és esküszöm, hogy nem túlzok! Óvatosan beljebb mentem, és háromszor megkerültem az ágyat. Halk kuncogásra kaptam fel a fejem. Kimi az ajtófélfának dőlve vigyorgott rám. Nagyon szexi volt. Dadogtam valami olyasmit, hogy de mégis, hogy és mikor, de ő nem válaszolt. Közelebb jött hozzám, és letérdelt, és MEGKÉRTE A KEZEM!!!!!! Először egy gyors gondolatként átfutott az agyamon, hogy jól felpofozzam, de mivel nem jutottam szóhoz, így csak nagy bőszen bólogattam. Megrándult a nyakam is, olyan lelkes voltam… a folytatást már képzelheted. Nos, nem hiszem, hogy ma elmennék dolgozni. Egész napot a vőlegényemmel fogom tölteni!:P
Puszi Katienek!
A mennyasszony…
Ui.: Kimi kérdezi, hogy Katie tarthat-e kutyát… Mondja, hogy győzzelek meg róla, mert azt akarunk adni neki a születésnapjára. Tehát légyszíííí! Had tarthasson!!!!! :)
________________________________________
Helló! Ez itt Abby és Kimi üzenetrögzítője. Jelenleg sajnos nem vagyunk elérhetőek. Hogy miért? Azt a fantáziádra bízzuk. Ha van számunkra valami mondanivalód, kérlek a sípszó után hagyj üzenetet. Bíííp.
„GRATULÁÁÁLUNK!!!!!
- Anabelle elmondta, nem akarunk zavarni, így hát most csak telefonálunk. Seb voltam.
- Miért zavarnánk őket? Anya! Miért mondjam bele a telefonba, hogy Katie vagyok, ha úgyis hallják a hangomon? Vagy van más Katie ismerősük??
- Remélem nem haragszotok rám, hogy elmondtam. De nem tudtam magamba tartani. Gratulálok, tényleg!
- Sziasztok gyerekek! Nagyon sok boldogságot kívánunk nektek Norberttel! Éppen csak beugrottunk, hogy lássuk a mi Katienket,
- Anya, ő nem a ti Katietek! Még csak rokonságban sem álltok vele!
- Jaj Sebastian! Ahelyett, hogy a kapcsolatainkat elemeznéd, inkább találnál egy rendes, helyes kislányt, akivel meglepnétek engem és apádat egy kis unokával! Apropó unoka. Nálatok, hogy áll a helyzet?
- Anya, tedd már le!!!!
- Sebastian kikelt magából. Mennem kell. Még egyszer gratulálunk! Puszi!”
|