- Alig várom a holnapi napot! Te nem? - kérdezte Danica miközben vacsorájukat fogyasztották a hotel éttermében.
- Hát hogy őszinte legyek én nem. - mondta lehangoltan Alejandra - Szörnyen érzem magam.  Hogy szörnyen? Nem bocs borzalmasan. - forgatta a szemét. 
- Na most szerepet cseréltünk! Eddig én voltam a pesszimista most te vagy az! Hé Alejandra Cravanosa nem ilyen? Vagy de? - ráncolta a szemöldökét Danica - Ennyitől megtorpansz te pont te? Nem ismerek rád.
- Két napja ismersz! - mondta cinikusan Alejandra. Ekkor megcsörrent Danica mobilja, a lány sietve előhalászta a zsebéből hirtelen riadalom tükröződött Danica arcán. 
- Ez Flavio! - nézett Alejandrára parázsló szemekkel.
- Hát akkor vedd fel! - sürgette Alejandra.
- Ne én! Te! - nyújtotta oda Alejandrának a mobilját. - Kérlek!
- Na hova lett a nagy bátor Danica. - vigyorodott el és elvette a telefont. - Alejandra Cravanosa. - mondta nyugodtan.
- Cravanosa? Ez nem Danica száma? - kérdezte Flavio a maga mély hangján.
- De az övé csak most nálam van Danica táskája mert... elment WC-re..! - linkelt Alejandra de legszívesebben azt mondta volna: De ez Danicáé csak most félt felvenni és az én kezembe nyomta. Végül nem mondta ezt mert egyrészt nem akarta Danicát kellemetlen helyzetbe hozni új főnöke előtt. Másrészt pedig Danica hevesen kalimpált a kezeivel hogy ne mondja hogy ne mondjon róla semmit.
- Na már itt is van Danica! - kamuzott tovább Alejandra. - Flavio szeretne vele beszélni?
- Hogyha együtt vagytok akkor nem fontos. Csak annyit szeretnék hogy ráértek ma este?
- Természetesen nem terveztünk semmit.  - mondta nyugodtan és befogta a telefon alját. - Beszélni akar velünk! - súgta Danicának.
- Beszélni szereték veletek. Most! Gyertek a Calle di Orgullo 281. Eltaláltok oda?
- Igen Flavio sietünk. - szólt bele újra a telefonba majd letette.
- Na mit akart!? - kérdezte mohón Danica.
- Nyugi, nyugi, meg akar beszélni velünk valamit sürgősen.
- Most?
- Igen most. - mondta Alejandra. - Pedig aludni akartam ez biztos valami rossz vicc.
- Hát akkor asszem annyi a szunyókálásnak! - mondta Danica majd fellökte Alejandrát
- De legalább holnap nem én tesztelek hanem te! Háhá! - nyomott le egy idióta nevetést.
- Na ne is juttatsd eszembe! Inkább menjünk öltözzünk át!
- MInek? - kérdezte Alejandra majd végig nézett magán.
- Hát nem is tudom ha "I love Ferrari" pólóban akarsz jönni hát legyen! - mondta Danica majd meghúzogatta Alejandra piros pólóját.
- Oké! - adta meg magát Alejandra majd a lépcsőn felmászott Danica után az emeletre
Negyed óra múlva már indulásra készen álltak Danica hófehér kosztümöt és vörös blúzt viselt, Alejandra pedig szintén vörös selyemblúzt és hófehér nadrágot. Hosszú haját laza kontyba tűzte, és ki is volt sminkelve.
- Na Alejandra hát így sem láttalak még. - ámuldozott Danica.
- Akkor jól nézd meg mert egyhamar nem is fogsz így látni. - húzogatta szemöldökét Alejandra
- Taxival megyünk? - kérdezte Danica mikor kiléptek a szálloda kapuján.
- Dehogy is csak két sarok innen az az utca. - mondta Alejandra és elindult előre.
- Te hogyhogy ennyire ismered Jerezt? Ennyit tesz az hogy spanyol vagy? - kérdezősködött.
- Hát őszintén szólva két évvel ezelőtt itt nyaraltam a családommal. - mondta Alejandra
- Még mindig anyukádékkal nyaralsz? - kérdezte Danica majd mosolyra húzódott a szája.
- Nekem nincs anyukám, sem apukám. Vagyis anyukám van csak árvaházba adott engem mikor apu meghalt és a húgomat nevelte tovább egyedül. A család nekem a barátnőim és az ismerőseim. Mindenki akit szeretek. - fejezte be Alejandra. arca rendüléstelen maradt miközben Danicának mesélt mintha nem is rázta meg volna ez az eset.
- Sajnálom. - fogta meg a vállát biztatóan Danica.
- Semmi hagyjuk. Ez már tizenkét éve volt. - nevetett Alejandra - Már feldolgoztam hogy anyám elhagyott.
- Csodállak. Én biztos azonnal össze roppantam volna. Te olyan magabiztos vagy és nem félsz kiállni magadért és másokért is.
- Megtanított az élet küzdeni. Mindaz amit elértem egyedül az én érdemem és ez az egy dolog mi boldogít. És persze a vezetés öröme.  - tette hozzá majd elmosolyodott.
- Hát igen ha nem vezethetnék akkor nem is csinálnám. - felelte Danica és elsétált Alejandra mellet aki időközben megállt és nyugodtan nézte hogy Danica még meddig megy el magában.
- Hé 281. - mondta hangosan Alejandra hogy Danica végre vissza forduljon. - Ez már az! - mutatott a fehér kövekből kirakott házszámra.
- Máskor előbb szólj. - mondta Danica majd benyitott az idős épület ajtaján ami irodáknak volt berendezve. A lépcsőházban keveredtek a modern és öreg dolgok, nagyon gazdag ügyvédek luxus irodái voltak itt de még a lépcsőházban a világítás sem volt. Némi fényt az ablakokon bejövő lámpafény nyújtott.
- És most mászunk három emeletet. - mosolyodott el Alejandra és szaporán kezdte szedni a lábait a lépcsőkön.
- Imádom a magassarkút. Fáj tőle a lábam. És mindjárt kitörik a sarkam. - morgott Danica. - És ráadásul tök sötét is van! Te cipőd hogy bírja? - lihegett Danica.
- Jól. - mondta Alejandra és Danca szeme elé lendítette a cipőt. - Levettem.
- Jó de ne verd ki a szemem - kapta az arca elé a kezét.
- Itt vagyunk  -mondta Alejandra és fellépett az utolsó lépcsőfokon a jól kivilágított folyosóra.
- Hű ott már van villany? - kérdezte Danica aki még mindig csak a lépcsősor alján tartott.
- Gyere már Danica már látod a fényt. - nevetett Alejandra barátnőjén aki még mindig a lépcsőkkel küzdött.
- Ó végre felértem, kondiznom kellene. - sóhajtott Danica majd egy ajóhoz léptek amire fekete alapon arany színű betűkkel az volt írva: Flavio Briatore. Alejandra bekopogtatott. Azjó néhány pillanat múlva kinyílt és Flavio állt előtte.
- Kérlek fáradjatok be.- mondta Falvio majd szélesre tára az ajtót. - Nagyon csinosak vagytok.
- Köszönjük. - mondták kórusban a lányok.  Majd bementek az iroda nagy termébe ahol egy széles asztal állt.  Az asztal mögött egy bőrfotel. előtte pedig két karosszék, a lányok helyet foglaltak, Flavioval szemben.
- Igazán sajnálom hogy ilyen késői órában iderendeltelek titeket. De higgyétek el nyomós okom volt rá. - mondta majd a lányokat méregette. - Nos nem húznám az időt. A mai napon megüresedett egy versenyzői ülés. Tehát valamelyikőtöknek most egy hatalmas alkalma nyílt  arra hogy karrierje kiteljesedjen. A kérdés az hogy melyikőtök lesz az? Ezt nem most fogom eldönteni, hanem a tesztek végén. - mosolyodott el Flavio úgy ahogy csak egy igazi maffia főnök tenné.
Alejandra átnézett Danicára smaragdzöld szemeiben ezúttal nem csak a szenvedély a bátorság és a testvéri szeretet ült. Ezúttal valami más is ott volt a szemében. A győzni akarás. Győzni mindenki felett. - Hát ilyen az igazi Alejandra - gondolta Danica és viszonozta a lány pillantását.
- Hát mondtam hogy nem húzom hosszúra. Mehettek lányok jó éjszakát! - mondta Falvio majd kitessékelte a lányokat a folyosóra.
- Mit is mondtál hogy hátralévő karrieredben tesztpilóta leszel? - kérdezte Danica miközben leoldalogtak a lépcsőn.
- Hát egyetértek. Azt hiszem új időszámítás kezdődik. - mondta Alejandra. - Azt hiszem most érzem itthon magam a Forma-1-ben! Ez a nyomás hiányzott, ez a plusz, hogy már van tétje mindennek. - mondta Alejandra és kedve hirtelen rózsás lett.
- Ó Alejandra abba még nekem is lesz beleszólásom. Nem is kicsi. - mosolyodott el Danica
- Lesz, de ne hidd hogy küzdés nélkül hagyni fogom magam. - mondta Alejandra és kilépett az ódon ajtón át a hűvös éjszakába.
- Hány óra van?
- Fél tizenkettő - mondta Alejandra majd kivette a csatot a hajából és a gallérjára tűzte. - Szerintem nem fogok tudni aludni. Izgatott vagyok, ráadásul az első tesztnapon leamortizáltam két autót. - mondta majd ásított.
- Én azt hiszem tudok majd aludni. - mondta Danica.
- Egy valami viszont álmomban ne jőjjön elő. - vágott fancsali képet Alejandra
- Mi? - kérdezte Danica
- Fernanado Alonso álmomba se jöjjön elő. -mondta majd megállt a szálloda kapuja előtt. Kinyitotta az ajtót. A hotelben még nagyban zajlott az élet szmokingos urak és kiöltözött hölgyek vacsoráztak az asztaloknál. Alejandra már alig bírta szemeit nyitva tartani.
- Alejandra figyelj! Nézd csak. - rángatta meg Danica Alejandra blúzának az úját és egyenesen a recepcióhoz mutatott.
- Na ne. Nem ez is valami rossz vicc. - nyafogott Alejandra.
- Látod még aludnod sem kellet. - veregette mag a hátát Danica. - Alonso és piton felesége. Egy szállodában fog lakni velünk. - tette hozzá.
- Szuper. Ennél jobb ma már nem is jöhet. - mondta Alejandra majd felment a lépcsőn. - Én inkább most elmegyek aludni. Jó éjt.
Alejandra hullafáradt volt. Átvette pizsamáját és kikészítette holnapi ruháját majd megnézte telefonját. Húsz sms, tizenegy nem fogadott hívás. - Majd holnap foglalkozom vele. - mondta és bedőlt az ágyba.