Sajnos rosszul reméltem. Az első, amit megláttam, miután kiléptünk a terminálra, egy újságos volt, és mivel elég nagy hír, hogy Finnország egyik leghíresebb autóversenyzőjének nem lehet utóda, persze, hogy hatalmas plakát hirdette. Mit ne mondjak, eléggé megalázó. És akármennyire próbáltuk elrejteni az arcunkat napszemüveggel, baseballsapkával, felismertek, és előszeretettel akartak volna leszólítani, vagy csak távolról bámultak meg maguknak az emberek. Kimivel megkerestük a pakolóban az Alfa romeoját, és be is pattantunk. Itt legalább nem legeltetik a szemeiket rajtunk a járó-kelők. Valahogy úgy látom, Kimit is eléggé megviseli ez az egész. Pedig ő már megszokhatta, hogy úton útfélen leszólítják, de mivel a magánéletéről van szó, most mégjobban zavarhatja.

De legalább most pár napig elbújhatunk, és talán addig lemegy ez a hullám.

- Laura.

- Tessék? - fordultam felé. Eléggé lekötöttek a gondolataim.

- Nem akarnál nálam aludni? - kérdezte félénken. - Ajax már hiányol. - hát, ha így akar meggyőzni…

- Tényleg aludni akarsz? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Igen, kimerített ez a repülőút. - nézett rám hót komoly arccal.

- Hát, ez esetben elfogadom a meghívást. - ja, méghogy aludni, jó vicc. - Csak akkor anyut megkérdezem, hogy adott-e Sininek enni, mert ha nem, akkor fel kell szaladnunk.  - és már kapartam is elő a táskámból a telefonom. - Szia, anyu.

- Szia. Pont most akartalak hívni. Hogy vagy?

- Hát eléggé kivagyunk, de elviselhető. De nekem meg lenne egy kérdésem. Adtál ma Sininek enni?

- Igen. De miért?

- Mert Kiminél alszom, és ha nem adtál volna neki, megetettük volna.

- Nem, megcsináltam. Ezek szerint akkor minden rendben köztetek.

- Igen, csak az a cikk ne jelent volna meg.

- Igen, minket is hívogatnak, de nem csak rokonok, újságírók is, hogy nyilatkozzunk az ügyben. Már kihúztam a telefont.

- Én is ezt csináltam.

- Jól tetted. De most ha nem haragszol, még vacsorát kell csinálnom apádnak.

- Nem, menj csak. Jó éjt nektek, és aput is puszilom.

- Te meg vigyázz magadra, és kitartást, hamar elfelejtik.

- Remélem. Szia. - csuktam be a telóm. - Már evett a cicus, úgyhogy mehetünk rögtön hozzád.

Így, mivel nem kellett kitérőt tennünk hozzám, egész „hamar” megérkeztünk Kimihez. Az az egész hamar, éjfél előtt volt nem sokkal. Leállt a garázsba, kiszedtük a bőröndjeinket, és már fent is voltunk. Beléptem az ajtón, és máris Ajax rohamozott meg.

- Mondtam, hogy hiányolt már. - dögönyözte meg a kutyát. Amíg Kimi Ajaxal bíbelődött, levettem a cipőm és a kabátom. - Éhes? Szomjas?

- Egyik se, de le tudok valahol zuhanyozni?  - kérdeztem, mikor már a nappali felé tartottunk.

- Az emeleten. A legutolsó ajtó jobbra.

- Köszi. - és már fel is kaptam a táskám.

- A cuccokat pedig vidd be a hálóba nyugodtan. A fürdővel szemben van. - majd hallottam, hogy a kutyának ad tiszta vizet. Ahogy Kimi mondta, először bevittem a hálóba a táskám, kikerestem belőle minden szükséges dolgot, tusfürdőt, fogkefét, pizsamát, majd bementem a fürdőbe. Hát ez se volt kicsi. Volt benne kád is, zuhanyzó is, de most csak egy gyors tusolásra volt energiám, úgyhogy megnyitottam a csapot, vártam, hogy egy picit megmelegedjen a víz, és aláálltam. Ugyan nem vagyok fázós, de néha jól esik csak a forró víz alatt állni, és ázni. Becsuktam a szemem, és csak átadtam magam az érzésnek, folytak végig a vízcseppek a testemen, és átmelegítettek. De pár perccel később, mintha már nem csak a víz simogatott volna.

- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan, de továbbra sem mozdultam meg, és hagytam, hogy Kimi oldalra fésülje a hajam, és puszikat adjon a nyakamra, tarkómra.

- Csak törölközőt hoztam be.

- Látom. - mosolyodtam el a kifogásán.

- Nem tetszik?

- Dehogynem, csak fél órával ezelőtt azt mondtad, hogy álmos vagy.

- Igen, de le kell zuhanyoznom előtte.

- És nem tűnt fel, hogy itt vagyok?

- De, és ez a bónusz. - de már én sem bírtam magammal, megfordultam, és megcsókoltam. Mondanom sem kell, így persze semmi nem maradt a fürdésből, de erről Kimi tehet. Legközelebb tuti, hogy kulcsra fogom zárni az ajtót. De nagyon jó volt újra vele lenni. Újra érezni, hogy csak engem szeret, csak én létezem neki, érezni a nem olyan tömény, de finom illatát, simogatni az izmos hátát. Most, így döbbenek rá, hogy mennyire is hiányzott. Sokkal jobban, mint azt gondoltam. Másnap reggel a besütő nap fényére ébredtem Kimi mellett. Soha ne legyen ennél rosszabb reggelem. Kimi még nagyban az igazak álmát aludta, de nem akartam így sem itt hagyni, ezért egy picit közelebb bújtam hozzá, de néhány pillanat múlva ő is ébredezni kezdett.

- Nem is emlékszem, mikor volt ilyen kellemes reggelem. Mennyi az idő?

- Mindjárt dél. - nem is tudom, mikor aludtam ilyen jól, ilyen sokáig. Lassan Ajax is csatlakozott hozzánk. Komolyan, már csak Sini hiányzik. Éppen befészkeltem magam Kimi karjai közé, mikor csörgött a telefonja.

- Szia, anya. Hogy vagytok?... Mi jól, igen… Igen, tegnap éjjel értünk haza… Nem, most ébredtünk fel, szóval nem te ébresztettél… Hát, eléggé bekavart, de át fogjuk vészelni… Itt van mellettem... Jó, átadom… Nektek is, sziasztok.

- Anyud volt?

- Igen.

- És nagyon ki voltak bukva a cikk miatt? Pontosabban a tartalma miatt? - húztam magamra a takarót, és összekuporogtam.

- Nem. Mondtam, hogy megértik. - mosolygott kedvesen, majd adott egy puszit.

De nem sokáig lustálkodhattunk, mert nekem még haza kellett mennem, Sini is hiányzik már, meg ugye holnap bulizni megyünk, úgyhogy valahogy össze kell kaparnom magam addig. Szóval, olyan 3 körül értem haza. A nap további része szokásosan telt, bevásároltam, egy picit rendbe raktam a lakást, majd csak Sinivel foglalkoztam. Levezetés képpen pedig House-t néztem az MTV3-on. Mivel Kimi csak este 7-re jön értem, nem kellett olyan korán kelnem, de persze így is ellustálkodtam az időt, és valamivel 6 előtt mentem el fürödni. Én is jó vagyok, mindig csak gratulálni tudok magamnak. Tudom, hogy lassan készülök el, de mindent az utolsó pillanatra hagyok. Szóval, éppen hogy csak elkészültem 7-re a hajmosással, hajvasalással, sminkeléssel, és öltözéssel. Egy farmerszoknyát vettem fel, és egy fehér spagettipántos, hosszú pólót. Pontban 7-kor bújtam bele a cipőmbe, és meg is csörrent a telefonom, így elindultam. Ezt beszéltük meg, hogy Kiminek ne kelljen felmásznia.

- Szia. - ültem be a kocsiba.

- Szia. - kaptam egy csókot. - Csini vagy. - mért végig.

- Köszönöm, de nem kéne menni?

- Ja, de.

Az út nagy részén vagy beszélgettünk, vagy csak zenét hallgattunk.

- Itt is vagyunk. - álltunk meg egy kietlen erdő szélén. Nehéz volt kitalálni, hogy hova is kell menni, mert csak egy hatalmas házból szűrődött ki a zene, és égtek a lámpák. Kimi nem is zavartatta magát, csak úgy simán besétált a lakásba.

- Sziasztok. - léptek ki azon nyomban Toni, Jesse és Rami a nappaliból.

- Hello. - fogott kezet mindenkivel Kimi.

- Szia, Laura. - jött oda Rami megölelni, majd a többi fiú is így tett. - Örülünk, hogy viszont láthatunk.

- Ezt nem értem.

- Hiányoztál már. Pontosabban Kimi volt totál kibukva és az elmúlt időszakban elviselhetetlen volt, így reméljük, hogy már normalizálódott, hogy újra veled van. - én meg csak kérdőn pillantottam Kimire.

- Na, jó, nem kéne nektek csajozni menni? - tuszkolta be a srácokat az említett, hogy minél hamarabb berekesszük ezt a beszélgetést. - Kerítek valamit inni. - mentünk be mi is. Emlékszem, az utolsó együtt bulizás Kimivel nem sikerült épp felhőtlenre. Remélem, hogy most nem zavarják meg holmi Riitták a hangulatot. De hála, nem történt semmi megrázó egész este. Pont olyan idióták voltak a haverjai, mint legutóbb. Néha már friss levegőért kellett kimennem a teraszra, mert úgy éreztem, meghalok. Mivel Kimi is ivott, ezért az emeleten aludtunk, ami olyan hajnali 4-or jött el.

Az elkövetkező időszak, a közel fél év, elég semlegesen, de annál jobban telt. Kimivel nagyon jól megvoltunk. Most végre nem kavartak be Riitták és Kallék, így nyugodtan élhettük a szerelmesek életét. Nem sokat veszekedtünk, mert azt mind a ketten utáljuk, bár néha volt, hogy összekaptunk dolgokon, de akkor Kimi kért mindig először bocsánatot. Úgy néz ki, ez az ő műfaja. Amikor épp nem külföldön, valamelyik verseny helyszínén vagyunk, akkor a szabadidőnket vagy Kiminél vagy nálam töltöttük. Szinte nem is volt már olyan nap, amikor külön aludtunk volna, bár az összeköltözésről még nem beszélgettünk, de lassan arra a szintre jutunk.  A világbajnokság már nem ment ennyire zökkenőmentesen. Kiminek voltak hullámvölgyei szép számmal, de úgy látszik, sikerül ebből kimásznia, de sajnos úgy látszik, későn, mert itt állunk Brazília előtt pár nappal, az év utolsó futamára készülünk, és 7 pont hátrányban van Hamiltonhoz képest. Sebaj, így legalább az esélytelenek nyugalmával készülhet.