Másnap reggel korán keltünk, mert szombat lévén jött a 3. szabadedzés és az időmérő. Egy sebtében bekapott reggeli után elindultunk a pályára. Hogy  a firkászoknak és a paparazziknak is legyen egy jó napjuk, Kimi Bettivel, Nando pedig velem ment ki a pályára, világossá téve mindenki számára, hogy egy párt alkotunk.

Fer a kocsiban még mindig azon a gyerekkori történetemen nevetett, hogy akármikor mentünk valahová víz közelbe, a megérkezésünktől számított 5. perc végére én már mindig csurom víz voltam. Valahogy mindig sikerült belepottyani a vízbe, legyen az egy tó, folyó vagy patak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szóval mindig is vonzottak a mélység titkai. – kuncogott rajtam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Így is mondhatjuk. Bár ez 12 évesen még vicces, reméltem, hogy a későbbiekben sikerül kinőni. – vágtam egy fancsali képet.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De akkor min nevetnének az unokák? – kérdezte egy forró pillantással.

Unokák?? Ezzel belém fojtotta a szót. Elgondolkodtam ezen és meglepődtem az érzéseimen: egy részt volt bennem egy nagy adag egészséges félelem a gyerekvállalással kapcsolatban, másrészt ennek a férfinak úgy éreztem, szívesen szülnék gyereket. De csak kicsit később. Na ezen igazodjon ki valaki.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Megérkeztünk. – mondta csendesen és megfogta a kezem. – Ne félj, nem siettetek semmit. Érted? Semmit. Fiatal vagy még és ki kell élvezned az életet. – kitől is hallottam már ezt? – Természetesen velem. – vigyorodott el egy pillanatra majd folytatta. – Viszont azt nem tagadhatom, boldog lennék, ha egyszer te lennél majd a gyerekeim anyja.

Még mindig nem tudtam mit mondani. Nagyon örültem ennek a vallomásnak, de egyáltalán nem gondoltam volna, hogy 3 nap után már felvetődik a gyerek-téma. Azt hiszem ez érthető, kicsit bepánikoltam. Azért hagytam, hogy átöleljen, így sétáltunk be a paddockba. Ahol nem mással találkoztunk össze, mint Bernie Ecclestonenal.  Volt hozzánk pár szava:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Fernando lennél kedves bemutatni a hölgynek? – kérdezte egy ellenállhatatlannak szánt mosoly kíséretében. Hát nem volt valami lehengerlő.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A hölgy Noémi Kovács, és a barátnőm. – mutatott be önelégülten.- Noncsi, az úr Mr Bernie Ecclestone.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Csak Bernie. – mosolyodott el újra, immár minden sallang nélkül. – Jó, hogy látlak titeket, ugyanis lenne egy üzleti ajánlatom Noémi számára. Esetleg az időmérő után tudnánk váltani néhány szót?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze. – feleltem nem túl éleselméjűen.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben, akkor 5-kor találkozzunk az irodámban. Fernando, természetesen téged is elvárlak.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ott leszünk. – válaszoltuk egyszerre, majd mindannyian mentünk tovább.

Épphogy beértünk a Renault boxba, amikor valaki megragadta a karomat és elrántott Nano mellől. Olyan hirtelen történt, hogy a döbbenettől nem tudtunk mit reagálni. De felment bennem a pumpa, az egyszer biztos. Majdnem leesett az állam, amikor megláttam, hogy ki volt a „ráncigáló”. Idősebb Nelson Piquet.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mondd csak te kis lotyó, hogy mered lepattintani a fiamat? És meg ne halljam még egyszer, hogy bevásároltam az F1-be, mert ez nem igaz! A tehetsége révén került be!- ordította magából kikelve, a fia meg sunyin mosolygott a háttérben.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Először is uram,- kezdtem normál hangerővel, nyugodtan, Nandonak meg intettem, hogy ezt inkább én intézném el.- kérem ne tegezzen, mert én sem teszem ezt magával. Ugyanis hülyéket nem szoktam tegezni. – ekkor körülöttünk megfagyott a levegő, egyedül Fer kezdett el vigyorogni. – Másodszor miért kellene az első füttyszóra ugornom a kicsike Nelson ágyába? Az ilyen piperkőc barmok nem az eseteim. Aszexuális leszek tőlük. És már itt tart, hogy apuci szedi fel neki a lányokat? Csak nem megkopott az állítólagos vonzereje? Harmadszor pedig: miért ne mondanám tehetségtelennek, ha egyszer annak tartom? Hány versenyt sikerült eddig befejeznie? Hányszor pörgött meg vagy csúszott ki? Idén eddig hány pontot szerzett? Úgyhogy minden okom megvan arra, hogy tehetségtelennek tartsam. Most pedig, ha megbocsát, bemennénk a PÁROM szobájába, maguk pedig bújjanak egymás seggébe. – ajánlottam egy angyali mosoly kíséretében. Azzal megfogtam Fer kezét és elhúztam arra, amerre a szobáját sejtettem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tetszik, hogy ilyen szenvedélyes is tudsz lenni! Jól megmondtad nekik a magadét. – súgta a fülembe vigyorogva Fer. – És végre kiálltál magadért! Büszke vagyok rád!- kaptam egy puszit.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszi! Azt hiszem megtaláltam a rég elveszettnek hitt „hangomat”. – súgtam vissza. – De tudod mi tetszett a legjobban?- rázta a fejét, mire én kuncogva folytattam. _ Nelsi monoklija! Az a lilás-zöldes árnyalat eszméletlenül kihangsúlyozza a szemét! :D

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

A harmadik szabadedzést és az időmérőt is a Renault boxból néztem végig. Érdekes volt látni, hogy Alo mennyire tudja motiválni a szerelőgárdáját, a mérnökeit, a csapatát. Akárki volt is az illető, „rangra’ való tekintet nélkül mindenkihez volt egy kedves szava. Sokuknak még a gyerekeik nevét is tudta és érdeklődött felőlük. Nem hittem volna, hogy így tud bánni az embereivel. Bevallom, azt hittem, hogy ő ennél azért rátartibb, büszkébb. De ahogy elnézem, a büszkesége a pályán elért eredményeire irányul, nem pedig az emberekhez való hozzáállásában és bánásmódjában.

Jó volt látni, hogy mennyire örült mindenki, amikor megnyerte a harmadik szabadedzést. Tudták, hogy az időmérő és a futam nem lesz ennyire „egyszerű”, de motivációnak nagyon jó volt. Sajnos a többiek nem voltak ilyen szerencsések: Kimi hatodik lett, Sebi nyolcadik, Mark tizedik, Kubi pedig csak tizennyolcadik. Fer duzzogó csapattársa pedig csak a tizenötödik pozíciót foglalta el.

Sajnos az időmérő már nem alakult ilyen jól a számunkra: Fer csak a 9-ik lett, Nelson a 12-ik. Kis csapatunkból a legjobban Kimi szerepelt, a 2. rajtkockát kaparintotta meg, Sebi 4-ik, Mark 8-ik lett, Kubi pedig maradt a 18-ik helyen.

A kötelező interjúk után Fer elment gyorsan fürödni egyet, majd a nyakunkba kaptuk a lábunkat és elindultunk Bernie irodájába. Egész úton azon tanakodtunk, hogy mit akarhat az öreg, de egyik ötletünk hajmeresztőbb volt a másiknál. /Pl. mindketten elvetettük azt az ötletet, hogy a fiatalság forrását kívánja velünk felkutattatni, vagy hogy egy esetleges ránckisimító arcfelvarrás részleteit akarja velünk megvitatni. / Igen jó hangulatban érkeztünk meg az öreg irodája elé, kopogtunk, majd beléptünk. Meglepetésünkre egész sok pilótát láttunk még odabent, olyat is, akit szívesen nélkülöztem volna.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Áh, a Forma1 új álompárja is megérkezett! – na kitaláljátok ki volt az?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nelson drága, az a lila folt a bal szemed körül olyan szépen kiemeli a szemedet! Kérsz esetleg egyet a másikra is?- érdeklődtem a tőlem telhető legbűbájosabban. Többen felnevettek körülöttünk.

Lássuk csak, ki volt még itt: Rob, Sebi, Mark, Schumi, Fisico és Nico. Hamarosan Bernie is megérkezett.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Sziasztok! Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy miért hívtalak ide titeket. Arról lenne szó, hogy egy új PR- akcióban való részvételre próbáljalak meg rávenni titeket! – itt asszem mindenkinek elment a kedve az egésztől. De nem értettem, hogy mit keresek én itt?- Hééé, legaláb hallgassatok végig, ne vágjatok egyből ilyen fancsali képet! A monacoi pókerverseny sikerét látva úgy gondoltam, hogy létrehozhatnánk egy pókerbajnokságot mi is, amit a futamok helyszínén- hétvégéjén rendeznénk meg, egy nagyobb nézőközönség előtt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát ez már mindjárt nem hangzik olyan borzasztóan. – mormogtam és kezdtem kapisgálni, hogy  Bernie engem miért hívott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Csak nem valami rosszabbra számítottál? – kérdezte az öregúr.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De igen. – feleltem mosolyogva, körülöttem meg meghökkentek az emberek. Úgy látom Bernienek nem sokan merik megmondani a véleményüket.- Viszont kellemesen csalódtam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ennek örülök, mert te lennél az egyik kulcsszereplő: mindenképp szeretnélek a játékosok között tudni, hogy a „szakmai” vonalat is erősítsük kicsit.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én benne vagyok, de lenne egy-két javaslatom. – mondtam kicsit félénken.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen? Hallgatlak. – felelte Bernie és a többiekkel együtt figyelmesen nézett rám.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem jobb lenne a dolog reklámértéke, ha ezt a pókerpartit nem csak az „elit” számára lenne elérhető. Mi lenne ha számukra csak 50 helyet biztosítanánk, a többit pedig kisorsolnánk a futamra kilátogatók között?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tetszik az ötlet, úgyhogy megfontolom. Sőt! Az 50 VIP jegyre pedig licitálni lehet majd és az így befolyt összeget a helyi alapítványok között fogjuk szétosztani! – na, az öreg is belelendült.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ez SZUPER! – lelkesedtem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem is! – mondta Robert. – Rám számíthatsz! – majd felém fordult. – Neked még úgyis jövök eggyel!- kacsintott rám.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Félek Rob, hogy csalódást kell okoznom. Nem fogsz legyőzni!- nyújtottam rá a nyelvem, mire majdnem mindenkiből kitört a nevetés.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én is benne vagyok! – jelentkezett Nano, amikor egy kicsit csitult a hangzavar.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->És én is!- ez Schumi volt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát ti srácok? – fordult Berni Sebi és Mark felé.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi épp azt beszéltük Markkal – kezdte Sebi- hogy ebben sajnos nem tudunk részt venni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Na de miért? – értetlenkedett Mr E.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mert nem tudunk pókerezni. – felelte Mark szemlesütve.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->És Noncsival amúgy sem szabad ujjat húzni. Mindig ő győz. – tette hozzá Sebi vigyorogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->OK, értettem. – felelte a Forma1 impresszáriója, majd a maradék három pilótához fordult.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szívesen részt veszek a versenyen. – mondta Fisico.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi is. – nyilatkozott Nico a maga és Nelson nevében.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Oké, akkor ezt megbeszéltük. – zárta le a beszélgetést a felséges nagypapi. – Elkezdem a szervezést, hogy a Török Nagydíjon már elindulhasson a verseny. A részletekről emailben küldök majd tájékoztatást. Noncsi, neked még annyit mondanék, hogy a fáradozásaidért cserébe a szállás, utazás költségeit én állom, valamint kapsz 2 olyan VIP belépőt, amivel az összes motorhomeba, boxba, bárhova minden további nélkül bemehetsz és az összes futamra érvényes.

Öhm, köszönöm. – ennek a belépőnek nagyon örültem. Előre láttam magamat, ahogy bemegyek a Mclearen boxába és kicsit megbütykölöm Lewis autóját… Azt viszont nem tudtam eldönteni, hogy egyáltalán ne működjön a kocsi, vagy hátrafelé guruljon? Hiába, ez az örök dilemma! :D