Abban a pillanatban felébredtem. Crish a menedzserem ébresztett fel.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hannes.- mondta, miközben leült mellém.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hol vagyok? Nem a hotelben voltam? És Vanessa…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Már stabil az állapota és kijött az életveszélyből. Az előbb beszéltünk az orvossal.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->És az étterem, meg a…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Étterem?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, és… Várjunk csak. Miért vagyok overallban? Én már átöltöztem, nem?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem. Tegnap nem mentél el.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor… csak álom volt?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Lehetséges.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hál’ istennek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Az orvosok szerint pár napon belül felébred.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Remélem hamar.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi is.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

2 nap telt el azóta, és végre az orvosok kimondták azt a kedvelt szót:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Felébredt.- mosolygott a doktor.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Bemehetünk hozzá?- kérdezte Daniela és Fernando.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Persze, de ne fárasszák túlságosan ki. És sokan egyszerre ne menjenek be.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Értjük. Köszönjük.

Mindenki elindult közelebb az ajtóhoz, de én megálltam.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem jössz?- kérdezte tőlem Fer.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De, de előtte van még egy elintéznivalóm. Sietek vissza!- mentem el…

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

(Vanessa)

Belépett anya és apa a szobába. Rájuk mosolyogtam halványan. Hoztak közelebb széket és leültek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hogy vagy?- kérdezte apa és a kezem fogta meg.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jobban. Igaz, fáj minden tagom, de jól vagyok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ennek igazán örülünk. Nagyon aggódtunk mindannyian érted.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Lábad tudod mozgatni?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tudom.- mozdítottam meg.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor megnyugodtunk.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Fernando és Beto is itt vannak?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, csak az orvos azt mondta, ne legyünk bent egyszerre sokan.- mondta anya.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Család vagyunk. Bejöhetnek nyugodtan.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Az orvosra viszont hallgatnunk kell.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Oké.- közben elkalandoztam egy percre.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A barátod is itt van.- mondta apa.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Barátom?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hannes.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hannes itt van?- kérdeztem mosolyogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Itt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Majd ő is bejöhet? Kérlek apa.- bólintott erre. Ekkor kopogást hallottunk, és Hannes lépett be.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Magatokra hagyjunk?- kérdezett apa.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ha lehet…

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ne.- mondta Hannes.- Ez, magukra is tartozik. Vanessa. Amíg nem voltál ébren, féltem nagyon, hogy elveszítelek. Rettegtem.- lépett közelebb.- Szeretném, ha mindig velem lehetnél. Vanessa.- térdelt le.- Hozzám jönnél feleségül?- és kinyitott egy kis fekete dobozt, amiben egy gyűrű csillogott. Döbbenten néztem rá, majd fél szemmel apára pillantottam, hogy vajon mit gondolhat. Apa is rám sandított, majd jelezvén, hogy nincs ellenvetése bólintott.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen!- mosolyogtam. Erre megkönnyebbült, majd jött, felhúzta az ujjamra a gyűrűt és megcsókolt gyengéden…