1. rész
2009.11.21. 22:13
Nina Gómez, barátainak és ismerőseinek Niní egy kedves, vidám, segítőkész és kicsit zizzent lány. A nagy Parker házban gyakorlatozik, mint kertész és épp a kertészvizsgájára készül. Niní érdekessége, hogy egy sátorban lakik a Parker villa óriási kertjében, mivel klausztrofóbiás, és nem bír a 4 fal között aludni. Történetem egy gyönyörű, szikrázó napon kezdődik… Hogy kötődik ide a Formula1 és a többi? Olvassátok el, és megértitek!
Reggel van? Már süt a nap, tehát reggel van. Nézzük csak…- és felültem, majd a sátram cibzárát elhúztam. Csodásan sütött a nap. Nyújtóztam egy nagyot, majd megfogtam a naptárat. Niní szülinap! Boldog Szülinapot! – állt a naptárban. MA van a szülinapom! Kiléptem a sátorból. Leo, az én golden retriver kutyusom. Megsimítottam a fejét, majd az égre néztem.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Leo, ez egy csodás és fontos nap! Ma van a kertészvizsga és a szülinapom! Ááá! Semmi nem ronthatja el a kedvem!- ebben a pillanatban éreztem, hogy valami a fejemre pottyan… Felnéztem a fára, és egy galamb ült ott…- Neee. Áj, lehet ilyen? Huh, semmi baj. Legalább szerencsém lesz ma.- fintorogtam, majd elindultam be a villába.
A házban a fürdőben lezuhanyoztam, majd hamar a szobámban felkaptam a kertész nacit, egy lila pólót, egy kék-zöld-sárga csíkozott hosszú zoknit, meg persze a lila tornacipőt. Rohantam lefele a lépcsőn, kezemben pár papírral, könyvvel, és persze a lábamban a csodás botladozásom. Az utolsó 3 lépcsőfokról levágódtam, és hatalmas puffanással értem földet…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nina kisasszony. Jobban vigyázzon! Ez nem egy őrültek háza, hogy itt csinálja a cirkuszt.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Igenis Fred. Sajnálom.- néztem fel rá.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Felállna már?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Természetesen. Hogyne. Parancsára.- pattantam fel, és szalutáltam, minek hatására kiesett a kezemből pár papír.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nézze milyen rendetlenséget csinál itt.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Elnézést. Teli van a kezem.- hajoltam le, és felvettem.- Így jobb?- mosolyogtam rá.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Köszönöm. Engedelmével.- és elment. Kifújtam a levegőt. Marianne jött, a kedves, kicsit makacs szakácsnő.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Édes kislányom. Miért ilyen szomorkás a hangulatod?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Jaj, Marianne. Ma van a kertész vizsgám, és ez nyomaszt kicsit. És…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Menni fog a vizsga.- jött Claudio, a ház kertésze.- Sokat gyakoroltad, és megtanultad a könyvet is, igaz?- nézett rám. Bólogattam, miközben keresztbe tettem az ujjaim.- Akkor nem lesz baj.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Főleg ha rendesen felöltözöl kicsikém. Mi ez a vacak rajtad? Gyere velem. Majd én megmutatom, mit vegyél fel.- húzott magával Marianne. Egy fehér ruhát kaptam, meg egy óriási fehér kalapot…
Marianne tapsolt. Én nagy szemekkel néztem rá. Claudio pókerarccal nézett rám.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Biztos vagy benne…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Biztos.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Oké.- sóhajtottam, majd megpördültem.- Tudjátok milyen nap van?- néztem rájuk boldogan.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Kedd.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem úgy. Hanem, hogy milyen FONTOS nap van?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Fontos nap?- kérdezte Claudio.- Á, persze. Már majdnem ki is ment a fejemből…
Elmosolyodtam. Most biztos azt mondja, hogy Boldog szülinapot…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ma lesz a meccs! Jó, hogy emlékeztetsz.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Meccs?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Foci!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Á, igen. Persze. A meccs.- szomorodtam el.- Indulnom kell. Sziasztok! Leo, gyere!- kiáltottam, majd mentünk. A kocsimmal elindultam a vizsgára…
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
(Fred, Claudio, Marianne és Federico a konyhában)
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Láttad szegénykém arcocskáját? Olyan szomorú lett, hogy azt hiszi elfelejtettük a szülinapját!- nevetett Marianne.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Láttam. Kicsit megsajnáltam, de olyan boldog lesz, amint hazaér.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Igen!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Fred, gyorsabban fújd azokat a lufikat!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem Federico kérem. Ez nem helyes, hogy ünnepséget tartunk, amikor nincs itt a ház úrnője.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Fred, te mindig is ilyen voltál. Nincs itthon, már hónapok óta. Miért pont ma érkezne haza? Ugyan.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nevessen csak.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
(Niní)
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hogy felejthették el a születésnapom? Leo. Érted ezt? Hisz ma van a szülinapom! Nem lehet ilyen! Ilyen nincs! Azt hittem kapok ma egy Boldog Szülinapot éneket, meg tortát, de semmi. Semmit nem kaptam. Mi ez? Miért lassul? Ne. Még ez is?!- szálltam ki, és néztem meg a kocsit. A kerék defektet kapott. Kerékcsere, persze hogy összekoszolta a szép fehér ruhát, amit kaptam. Lehet ennél rosszabb?…
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
(Fred, Claudio, Marianne és Federico az előszobában…)
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ott jó lesz!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Biztos? Ne kelljen Marianne még több milliószor áthelyezni.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nem, nem. Ott tökéletes.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Rendben.
Az ajtót elkezdte valaki kulccsal kinyitni.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Gyorsan, gyorsan, gyertek!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Boldog szülinapot! Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Ni…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Mi folyik itt?!!!!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Hoppá.- néztek egymásra.
<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->
(Niní)
Fáradtan érkeztem vissza a házhoz. Láttam, hogy nyitva az ajtó. Beléptem. Láttam, hogy Fred, Claudio, Marianne és Federico ép söpör.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Mi történt? Lufi? Konfetti?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Visszaérkezett Veronica Parker, és a barátja.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Barátja?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Igen.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ki?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Valami…
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Nina Gómez! Ez az egész a te hibád! Látom megérkeztél!
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Megérkeztem Veronica.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Veronica kisasszony! Kezd el felmosni a padlót! És készítsd elő a szobám! Két személyre.
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Ki az újabb áldozat?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Mit motyogsz?
<!--[if !supportLists]-->- <!--[endif]-->Semmit. Megyek a felmosóért.- mentem el.- Moss fel, Veronica kisasszony. Törne le a sarkad.- vettem elő a felmosót, és amint megfordultam egy srác állt előttem. Barna hosszú haja, gyönyörű szeme, és egy kedves mosoly. Mélyen egymás szemébe néztünk, mikor…
|