Nick szemsz�ge

Alice m�g mindig nem hozt�k ki a m�t�b�l. Egyre ink�bb kezdek f�lni. A t�bbiek is agg�dnak, de nem annyira, mint �n. Annyira f�lek az elveszt�s�t�l, szinte beleremegek. M�g csak most ismertem meg, nem lehet senki se annyira kegyetlen, hogy elvegye t�lem.
Hiszen j�l �rezte mag�t, v�gig mosolyg�t, nem l�tsz�dott rajta semmi. Az orvosok is azzal nyugtattak, hogy ezut�n m�r nem lehet semmi baja.
Akkor m�g is mi t�rt�nt? Tettem fel magamnak a k�rd�st.
M�g k�t �r�val k�s�bb is ezen a t�rtem a fejem, amikor kih�zt�k Alicet a m�t�b�l. Szeg�ny borzalmasan n�zett ki. A b�re kr�tafeh�r� v�ltozott, a szemi alatt is m�ly �rkot v�jt a kimer�lts�g, a test�b�l pedig meghat�rozatlan zsin�r log�t ki, amelyek mind egy-egy hangosan csipog� g�phez kapcsol�dtak. 

-Dr. n� – sz�l�tottam meg mikor megl�ttam – hogy van Alice? Mi t�rt�n vele?- k�rdeztem meg mire a t�bbiek is oda j�ttek, id�k�zben Alicet visszavitt�k a szob�j�ba.

-Alicnek m�g egy �vvel ezel�tt az el�z� baleset�n�l k�pz�d�tt az agy�ban egy r�g, ami egy �vig csak sz�p lassan n�t �s nem mozdult el a hely�r�l, ez�rt nem is okozott eddig neki semmilyen probl�m�t, most viszont az �t�s hat�s�ra ez a r�g elindult Alice fej�ben, �s ennek k�sz�nhet�en nem vett�k �szre, mert egyfolyt�ban mozgott.  Alice ennek ellen�re m�g szerencs�snek mondhatja mag�t, mert a r�g ak�r a l�b�ban is ker�lhetett volna, ott pedig nem tudtuk volna �szlelni a bajt. – Atya �r Isten! Vagyis Alice tulajdonk�ppen b�rmelyik pillanatban meghalhatott volna? Ez hihetetlen.

-De most m�r j�l van? Nincs semmilyen vesz�lyben? – �rdekl�d�tt Brad.

-Nem …de – ez a hallgat�s mindig valami rosszat �g�r. Vajon ezek ut�n m�g mi j�het?

-De – s�rgett�k egyszerre Braddel.

-De mesters�ges kom�ban van. Az oper�ci� miatt, k�nytelenek voltunk megtenni. –  T�vedtem, lehet ezt m�g sokkalta rosszabb is. – Term�szetesen ebb�l azonnal fel tudjuk �breszteni, nem ez az igazi probl�ma – akkor vajon mi – hanem a mem�ri�ja.

-Hogy �rti ezt pontosan? - most m�r jobb, ha kib�ki az igazs�got.

-Alicnek s�r�ltek a r�vidt�v� eml�kei. A r�g�t pont a mem�ri��rt felel�s lebenyn�l tal�ltuk meg. – Nem, ezt nem hiszem el, ez csak valami rossz vicc lehet.

-Ezek szerint, r�nk, nem fog eml�kezni?- mutattam elgy�t�rten, magamra �s Joera.

-Sajn�lom, de nem. – sajn�lja(?), itt ez a sz� m�r r�g nem �r semmit, �pp most k�z�lt�k velem, hogy �letem szerelme semmire sem eml�kszik bel�lem, �s erre � csak annyit tud mondani, hogy sajn�lja - ezek az eml�kek id�vel visszat�rnek, de er�ltetni semmik�ppen sem lehet �ket, mert akkor t�bb k�rt okozunk vele, mint hasznot.

-Ezzel most mire akar utalni? – mondja m�r ki v�gre a l�nyeget.

-Jobb lenne, ha egy ideig nem tal�lkozna magukkal.

-Mi?- n�zek r� meg�tk�zve. Egy�ltal�n honnan vette a b�tors�got, hogy ilyet mondjon?!- Nem, ezt nem k�rheti t�lem. – r�zk�dott meg az eg�sz mellkasom, m�r szinte leveg�t is alig b�rtam venni, annyira megr�m�tett a doktorn� tan�csa. Alice n�lk�l egy senki vagyok! � az, akit eddig eg�sz �letemben kerestem, �s most, hogy megtal�ltam, csak �gy engedjem el? – r�ztam meg er�sen a fejemet, hogy m�g a gondolatot is el�ld�zzem onnan- Nem, ez nekem nem fog menni!  Alice m�r annyira belopta mag�t a sz�vembe, hogyha akarn�m, se tudn�m �t elfelejteni.

-Musz�j lesz. – gy�zk�d�tt csak az�rt is. Mi ez a n�? Orvos egy�ltal�n, hogy ennyire szereti k�nozni az embert. - Alice ideg�sszeroppan�st is kaphat, ha egyszerre t�l sok eml�k �ri. – ideg�sszeroppan�st? H�t lassan m�r engem is az ker�lget – Ami a mostani �llapot�t tekintve, ak�r az �let�be is ker�lhet. – csak ezt ne tette volna hozz�. Ez az egyetlen ok, ami miatt k�pes vagyok magam t�vol tartani t�le. Az � �ps�g�rt k�pes vagyok t�nkre tenni, m�g a saj�t boldogs�gomat is.

-J� megteszem… nem tal�lkozzunk vele t�bbet. – el se hiszem, de kimondtam. �letemben nem hoztam m�g ekkora horderej� d�nt�st, �s most amikor megtettem, majdnem a sz�vem szakadt meg.

-De Nick?- n�zett r�m Joe – A szomsz�djai vagyunk, ha elfelejtetted volna. – Joe legal�bb szolidarit�sb�l, most befoghatta volna.

-K�pzeld, tudom. – v�gtam r� d�h�sen.

-�s akkor most mi lesz? – �rtetlenkedett tov�bb.

-Jaj, k�ny�rg�k, Joe fogd be. – m�g sose besz�ltem vele �gy, de most Isten a tan�m r�, hogy meg�rdemelte.

-J�, j�, bocsi. – �llt mell�m.

-Azt hiszem az lesz a legjobb megold�s, ha mi elk�lt�z�nk, van m�g egy h�zunk New Jersey-ben. – Igen ez a v�gs� megold�s. Mi nem maradhatunk a k�zel�be se � a mienkbe. Nek�nk teljesen mindegy hol lakunk, de neki nem. Az � h�za pont neki lett kialak�tva, �s egy�bk�nt is csak most k�lt�z�tt oda.

-Nick biztos, hogy ezt akarod? Mi van, ha Alice eml�kezni fog r�nk, de te nem leszel ott? – k�rdezte megsemmis�lve Joe. Igaz�b�l nem tudom mi f�jt neki jobban, az �n tragikus helyzetem, vagy az, hogy el kell k�lt�zn�nk a kedvenc h�zunkb�l.

-Akkor majd Brad�k sz�lnak. Ugye?- n�ztem r�juk szinte esdekl�en.

-Igen, meg�g�rem.

-Akkor �n m�g szeretn�k t�le elb�cs�zni, ha lehet.

-Lehet. – v�laszolta sz�kszav�an a doktor n�, majd � is elment.

Most itt �llok Alice �gya mellett, �s �ppen elv�lni k�sz�l�k t�le, amikor m�g d�lel�tt azon t�rtem a fejem, hogyan tudn�m r�venni a testv�reit arra, hogy k�lt�zz�n �t hozz�nk. Ez a sors ir�ni�ja. Az�rt ismertem �s szerettem meg Alicet, hogy egy napnyi boldogs�g jusson nekem, egyetlen egy nap. M�snak ez rengeteg id� lehet, de nekem nagyon kev�s. Lehet telhetetlen vagyok, m�snak m�g ennyi boldogs�g sem jut, de akkor is irigylem azokat az embereket, akik egy eg�sz ember�lt�t is le�lhetnek a p�rjuk mellett.

K�nnycseppek sz�nk�znak v�gig az arcomon, melyek Alice kicserepesedett ajkain �llapodnak meg. A cs�k k�zben �rzem a s� keser� �z�t, melyet a k�nnyeim �s az elv�ll�s okoztak.
 
V�g�l elhajolok t�le, pont annyira, hogy a f�l�be suttogjam:
 „Oly szomor� egyed�l lenni,
valakit minden�tt hi�ba keresni.
Valakit v�rni,
ki nem j�n t�bb� soha,
feledni valakit,
lehetetlen csoda.
Mert akit szeret�nk,
nem feledj�k soha.”