|
16. rész
2009.11.22. 22:46
- Miről baby? – kérdezte Nelson.
- Semmi olyanról.
- De sejtem miről.
- Csak hogy tudd, hülyeség volt az a csók. Nem is értem, hogy mertél megcsókolni.
- Azért csókoltalak meg, mert…
- Mert…?
- Szeretlek.
- Hogy mi van?? – ordítottam a telefonba. Teljesen ledöbbentem. Azt hittem, hogy csak bejövök neki, most meg szerelmet vall. Úristen!
- Az, hogy szeretlek, mióta megláttalak Monacoban.
- Figyelj, azért hívtalak fel, mert nem akarom, hogy Nico megtudja, hogy megcsókoltál. Ez neked jobb lenne.
- Most komolyan azért hívtál fel, hogy megkérj, hogy tartsam a számat?
- Öhm…igen.
- Nyugi, Nico nem fogja megtudni. – mondta kedvesen Nelson. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyedén belemegy.
- Köszönöm.
- Szívesen.
- Akkor én megyek is.
- Jössz Törökországba?
- Nem tudom, nem biztos. – nem akartam, hogy engem keressen az egész versenyhétvége alatt, ezért hazudtam neki.
- Ha igen, akkor remélem találkozunk.
- Persze. – mondtam halkan – Szia!
- Szia!
Néhány percig csak gondolkodva bámultam magam elé, majd Nico ült le mellém.
- Mit csináljunk ma? – kérdezte.
Tudtam, hogy egyszer el kell mondanom majd neki a dolgot, de most nem akartam.
- Nem tudom. Mihez lenne kedved? Végülis te vagy a vendég. – válaszoltam, majd átöleltem.
- Hogy mihez van kedvem? – nézett rám vigyorogva.
- Mondtam, hogy perverz vagy! – nevettem.
- Tudom. Megmutatnád a várost?
- Persze. Ibizán te voltál az idegenvezető, most én vagyok.
- De azért nem jár valami, hogy lefeküdtél az idegenvezetővel? – kérdezte vigyorogva.
- De! Per a nyakamba! – nevettem.
- Azért azt nem szeretném. – nyugtatott meg.
- Remélem is. Különben ki kényeztetne téged, ha én börtönben lennék…
- Abba bele se merek gondolni.
Nico megcsókolt, majd annyira egymásra hangolódtunk, hogy csak a nővérem köhögése zavart meg minket.
- Bocsi, csak egy pohárért jöttem. – mondta María zavartan.
- Semmi baj. – mondtam – Nekem úgyis mennem kell készülődni.
Míg én az emeleten próbáltam rendbe szedni magam, María Nicot kezdte el faggatni.
- És…mi a szándékod a húgommal? – kérdezte María.
- Ne gondolj semmi rosszra! Én tényleg szeretem, és vele akarom leélni az életemet.
- Az jó. Amúgy Ashley mesélt egy szőke lányról.
- Igen, ő Vivian, a volt barátnőm. De már megbeszéltük a dolgot, amin összevesztünk. Egy egyszerű félreértés volt, és Nelson is jócskán bekavart.
- De ugye nem történt közted és ez a Vivian közt semmi, mióta Ashley-vel vagy?
- Nem, dehogyis!
- Akkor jó. Mikor mész a következő versenyre?
- Kedden.
- Ashley is megy.
- Igen. Megkértem rá.
- Az jó. Hol is lesz?
- Törökországban.
- Igen, tényleg. Bocs, én nem vagyok annyira képben a Forma-1-gyel kapcsolatban, mint a húgom.
- Tényleg olyan nagy rajongó?
- Nagyon. Szerintem az elmúlt pár év alatt az F1 lett a mániája.
- Ez aranyos.
- Kész vagyok! – jöttem le az emeletről – Szívem, te is készülj el!
- Már megyek is. – mondta, majd felsietett a szobánkba.
- Miről beszélgetettek, amíg nem voltam itt? – kérdeztem Maríát.
- Honnan veszed, hogy beszélgettünk?
- Onnan, hogy minden pasimat kifaggattad eddig. Ez Niconál sem lehetett másképp. Na, miket kérdeztél tőle?
- Csak hogy mikor és hol lesz a következő verseny, meg mondtam neki, hogy nagyon szereted az F1-et.
- Na, ne már! Most komolyan!
- Megkérdeztem tőle, hogy mi a szándéka veled.
- Na, tudtam én. És mit válaszolt?
- Hogy veled akarja leírni az életét.
- Jaj, de aranyos! Úgy imádom!
- Észrevettem. Mi a programotok mára?
- Megmutatom Niconak Los Angelest.
- Az jó.
- Aha.
Nico már kész is volt, így elindultunk felfedezni a várost. Kéz a kézben sétáltunk. Mindenki látta rajtunk, hogy mennyire boldogok vagyunk.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
