Elmerengve néztem az ágyon elterülve fekvő férfit. Kár, hogy nem egy oldalon állunk, sopánkodtam miközben végigsimítottam selymes arcán a kezemet. Közelebb hajoltam és apró csókot leheltem a szájára Ő ennek hatására mozgolódni kezdett, de a kötelek, amik az ágyhoz rögzítették nem sok mozgásteret hagytak neki. Vergődve vonaglott az ágyon. Én csak némán néztem a hiába való próbálkozását. Csak az ajtó csapódására kaptam fel a fejem.

Krisz állt mellettem elégedett vigyor látszódott az arcán.

-          Szia, szívem! - köszöntem neki.

-          Na, hogy van a mi kis túszunk?- kérdezte érdeklődve Krisz, majd az ágyon még mindig vergődő férfi felé fordult.

-          Ó, milyen illetlen vagyok, még be se mutatkoztam. - kezdte Krisz miközben az ágyhoz lépett és levette a kendőt a férfi szeméről. Ő csak hunyorgott és pislogott egy ideig, majd értetlenül nézett körbe.

-          Hol vagyok? Ki maga?- kérdezte rekedt hangon. - És hogy kerültem ide?

-          Mindent csak sorjában! - szólt rá Krisz és leült az ágy szélére. - Szóval Kocsis Krisztián vagyok, és azt hiszem még nem találkoztunk. - gondolta végig a dolgokat Krisz. Ő pedig a kedves barátnőm. - mutatott az ágytól kissé távolabb álló Roosa felé. Krisz a nő felé nyújtotta a kezét, Roosa pedig közelebb lépett. Elővette legszebb mosolyát és Kimire mosolygott.

-          Már megint te?- kérdezte felfogva a helyzetet Kimi. - De hogyan?- kérdezett tovább dühösen és értetlenül Kimi.

-          Látom, még emlékszel rám. - örvendezett Roosa. - Hogy ti pilóták milyen naivak vagytok! Meg az egész kis csapatotok. Elég volt egy hamis igazolványt mutogatnom és mindent elértem. - mesélte Roosa lelkesen. Krisz csendre intette a nőt.

-          Bocsi szívem, csak tudod, hogy milyen könnyen belelkesülök. - mentegetőzött a nő.

-          Nincs semmi baj, csak nem érünk rá. Na, menjünk!- kérte a nőt.

-          Te pedig még egy darabig a vendégszeretetünket fogod élvezni. - válaszolta már távolodóban Krisz.

-          De miért?- kérdezte értetlenül Kimi, és még mindig próbált megszabadulni a béklyóitól.

-          Ó, kicsi Kimi, hát nem érted? Te vagy az egyetlen lehetőségünk, hogy a barátnőd apja fizessen nekünk.- szólt még vissza Roosa kárörvendő nevetéssel. Azzal az ajtó hangosan becsapódott a két fogva tartója mögött. Kimi egyedül maradt a szobában, az ágyhoz kötözve. Nem akart összeállni a kép benne. Nem értette, miként sikerült nekik ezt tenni vele. Azon rágódott meddig kell még itt maradnia és vajon ezzel teljesen lemondhat a vb címről?

-          Te jó ég, mi van ha Barbinak valami baja történik?- kapott észbe Kimi. Már nem is gondolt a versenyre és a vb címre, csak a lány miatt aggódott. Nem sokat értett a történtekből, de remélte, hogy a lány apja mihamarabb rendezi a dolgait ezzel a férfival.

Krisz idegesen dobolt az ujjával az íróasztalon. Remélte, hogy minél hamarabb pontot tehet ennek az ügynek a végére. A hiedelmekkel ellentétben nem szeretett ö haragban lenni senkivel se, és a bosszú se hajtotta volna, ha nem lettek volna anyagi gondjai. Nehezére esett ezt bevallani magának is, de szembe kellett nézni azzal, hogy az üzlete hanyatlik. Most, hogy Máté a "kezei közt" volt, esélyt látott arra, hogy fellendítse az üzletét. A sötét üzleteit. Ahogy visszagondolt az elmúlt évekre, már sokkal hamarabb meg kellett volna tennie. De akkor mindig Kornéliára gondolt, és a rá való tekintettel nem lépett semmit. Most hogy Roosa belépett az életébe és Kornélia is eltávolodott tőle, már elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy visszavegye azt, ami őt illeti meg.

Egyre sűrűbben pillantott az órájára. Remélte, hogy jó ötlet volt Roosara bíznia a pénz átadásának a megszervezését. Persze ő is jelen akart lenni az eseménynél. Hiába volt Roosa a katonaság embere, nem lehetett olyan rutinja, mint neki a váratlan eseményekben. Már több órája váltak el egymástól a lánnyal, és ideje volt neki visszaérnie.

Eközben Roosa kárörvendő vigyor kíséretében tette le a telefont. Sejtette, hogy kicsit túllőtt a célon, de nem tudott leállni, ha egyszer igazán bele lendült. Szerette rémületben tartani a nálánál gyengébbeket, és úgy érezte Krisz mellett kiélhette ezeket a hajlamait. Bár néha látni vélte a férfi arcán átsuhanó rosszallást. Most is egy ilyen arc rémlett fel előtte. Így gyorsan nyugalomra intette magát. Inkább a szőke hercegre gondolt, az Ő túszára. Igen, szinte a sajátjának tartotta. Tetszett neki a srác, nagyon is...volt benne valami ártatlan, és

Teljesen Roosa ellentéte volt, és ez volt olyan vonzó a lány számára. Nem akarta, hogy tovább elkalandozzanak a gondolatai, de magában ígéretet tett, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, még felkeresi a finn pilótát és eléri a céljait nála.