Miután vége lett a megbeszélésnek, elindultunk Alo kocsija felé.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi az esti program? – kérdeztem tőle.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Elmegyünk vacsizni, aztán fekvés, alvás. – válaszolta. – Legalábbis nekem. Ki szeretném aludni magam a futamra. Ha gondolod csatlakozhatsz – ajánlotta vigyorogva.- de ha szeretnél valami mást csinálni, akkor nyugodtan. – mosolygott rám.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ok, lehet kitalálok valamit Bettivel. Még meggondolom. Nézd milyen szép! – kiáltottam fel hirtelen és mutattam egy édes kis öbölbeli villára.

Nagyon szép kis „vityilló” volt: mediterrán stílusban épült, hatalmas ablakai voltak, kovácsoltvas kerítés vette körbe a kertet, amelyben többféle rózsa, páfrányok, bouganvilleák, csodatölcsérek és ki tudja még hányféle csodálatos növények nőttek kedves összevisszaságban. A kis kerti utakat kagylóhéjak, csigaházak szegélyezték és láttunk még narancs-, eper- és olajbogyófákat is! Lenyűgöző volt! Mindezeket abban fél percben mértem fel, amíg elhaladtunk előtte.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Tényleg nagyon hangulatos! Álljunk meg megnézni! – s lassított, majd leparkolt. Odasétáltunk a villához.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nézd csak, milyen medence van a ház mögött!- mutatta Nando.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De kit érdekel a medence, ha ott van a ház mögött a tenger! – lelkendeztem. – Megnézném belülről is, de az már a pofátlanság határát súrolná.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Azért csöngessünk be, hátha beengednek! – javasolta Fer és megnyomta a csengőt. Senki nem jött ki, pedig vagy 5 percig ott álltunk. Csalódottak voltunk.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mindegy, menjünk enni. – mondtam végül, így szomorkásan beültünk a kocsiba és elmentünk egy étterembe vacsizni, majd lefeküdtünk aludni.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Vasárnap reggel én ébredtem előbb. Elmentem pancsizni és fogat mosni, majd visszabújtam Nando mellé az ágyba. Adtam neki egy puszit az arcára, ekkor megfogott és megcsókolt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jó reggelt! – köszöntem neki mosolyogva a csók után.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szia Kicsim! – válaszolta ő is mosolyogva. – Hmmm, jó illatod van!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszi! Te is mész pancsizni?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért, ennyire rossz az illatom? – kérdezte vigyorogva. Hozzávágtam a kispárnát. – Naaa, ezt nem kellett volna! – nyújtotta rám a nyelvét.- De megyek én is a fürdőszobába és utána összepakolok.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én most kezdem, ha végzek, megcsináljam a tiédet is?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem kell, hagyjad. – jött oda majd átölelt. – Meg tudom csinálni magamnak, nem esik le a gyűrű az ujjamról miatta. – mosolygott. – Viszont valamit meg kellene beszélnünk. A futam után eljössz hozzám Svájcba?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem. Legalábbis nem azonnal. Haza kell mennem lecsendesíteni a kedélyeket, mielőtt anyám agya még jobban eldurran.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Veled mehetek? – kérdezte Fer kiskutyaszemekkel, nehéz volt neki nemet mondani.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Most még nem. Jobb, ha először felkészítem őket, főleg anyámat, nem akarom, hogy Neked essen! De legkésőbb szerdán már nálad leszek! – ígértem neki mosolyogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hát, ha így gondolod… Azért remélem bemutatsz majd nekik. – húzta kicsit a száját.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Be foglak mutatni, de nem most. Jobb lesz ez így, bízz bennem! – kértem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben! De szerda délelőtt már nálam legyél vagy én magam megyek érted! – mosolyodott el végre.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ott leszek! – ígértem meg újra, majd elindultunk a pályára.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Bent a boxban már nem sokat beszéltünk, Alot elhívták a szerelői valami megbeszélésre, így én Betti keresésére indultam. Megálltam a Ferrari boksz előtt és megcsörgettem a mobilján. Hatalmas mosollyal az arcán jött ki értem és húzott be a motorhomeba. Kértünk 2 üditőt és leültünk egy asztalhoz.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mikor indultok Svájcba?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Úgy volt, hogy holnap délután, de megváltozott a terv. Ma, a futam után repülünk. – felelte a barátném.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->És meddig leszel ott Kimivel? – érdeklődtem tovább.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Vasárnapig vagy hétfőig, még nem tudom. A török nagydíj előtt 1-2 napot még Finnországban is eltöltünk, Kimi be szeretne mutatni a családjának és a barátainak. – mondta mosolyogva. – És ti? Nandoval tartasz Spanyolországba… vagy Svájcba?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem. 2 napra hazamegyek, leállítom anyámat, a többieket pedig felkészítem Nanora. Meg 1-2 üzleti dolgot is el akarok intézni, de szerdára már én is Svájcban leszek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Biztos, hogy ezt egyedül akarod végigcsinálni? Ha akarod, hazamegyek veled, és majd együtt elmegyünk Svájcba. – aggódott értem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Köszönöm Betti, de nem! Ezt egyedül kell véghezvinnem! Itt az ideje, hogy kiálljak magamért, ne csak másokért. Fel kell nőnöm végre! És ehhez az is hozzátartozik, hogy anyámmal is egyedül nézek szembe! Mostantól nem hagyom magam! – azt hiszem egész kis szenvedélyes monológot vágtam le, de komolyan gondoltam minden egyes szót.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hűha! Erre nem számítottam tőled! Tényleg kezdesz felnőni! Tudod, hogy anyád meg fogja keseríteni azt a két napot, amíg otthon leszel, úgyhogy majd hívjál! De majd telefonálok én is!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Okés, de most már megyek vissza, mindjárt kezdődik a futam! Látlak még utána vagy egyből mentek?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szerintem egyből megyünk!

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor búcsúzzunk el most, ne kapkodva kelljen! – nyomtam két puszit az arcára, majd megöleltem.

<!--[if !supportEmptyParas]--> <!--[endif]-->

Szerencsére két nap alatt több-kevesebb sikerrel, de sikerült minden ügyes-bajos dolgomat elintézni, így szerda kora délelőttre már Svájcban voltam. Mivel kaptam kulcsot Nandotól, be tudtam menni a házba. Alig vártam, hogy a nyakába ugorhassak, mert a futamon csak hetedik lett és nagyon le volt hangolva a kocsi teljesítménye miatt. Volt egy kis lelkiismeret furdalásom, amikor elbúcsúztunk a reptéren, nagyon szomorú volt, a legszívesebben vele tartottam volna.

És jobb is lett volna, ha vele jövök, az otthon töltött két nap borzalmas volt. Egyrészt Nando rettenetesen hiányzott. Másrészt a család…. A dolog legkönnyebb része az üzleti ügyek intézései voltak.

Megkönnyebbültem, amikor beléptem a ház előszobájába és becsuktam magam mögött az ajtót. Sajnos Fer nem volt otthon, a menedzserével volt egy megbeszélése. Gondoltam átöltözök valami kényelmesebb ruhába, úgyhogy felderítettem a fürdőszobát. Miután a ruhacserével, sikerrel jártam, bevonultam a konyhába. Látszott, hogy azt nem sokat használták, pedig igencsak jól fel volt szerelve.

Gondoltam Fernek jól esne egy finom ebéd, úgyhogy nekiálltam főzni. Találtam csirkemellet, újburgonyát, almát, meg piros gyümölcsöket, salátát, diót és egy nagydoboz vaníliafagyit és tejszínt, mozzarellát. Ezekből talán ki tudok hozni valamit.

Épp a csirkemellet vettem kezelésbe, amikor zajt hallottam a bejárati ajtó felől. Gyorsan kiszaladtam, hogy Fer nyakába vessem magam, de amikor megláttam, hogy kik érkeztek, lefékeztem. Nando szülei álltak előttem teljes életnagyságban. Az ő nyakukba mégse vethettem bele magam… De Fer mikor jön már?

Gondoltam illedelmes kislány leszek és köszönök.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Jó napot kívánok! – spanyolul köszöntem, gondolom ez meglepte őket, majd feléjük nyújtottam a kezem. – Noémi Kovács vagyok, de mindenki csak Noncsinak hív.

Szerencsére elfogadták, de közben kíváncsian méregettek, azt hiszem mindannyian le voltak kicsit döbbenve. Legalábbis én nem ilyen első találkozásra számítottam velük.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mi pedig Fernando szülei vagyunk. Jose Luis és Ana Maria Alonso Diaz. Nyugodtan hívj csak minket így. – mosolyodott el Nando papája a bemutatás közben. Első látásra ő volt a legszimpatikusabb. – Most fölmegyünk a szobánkba lepakolni, de utána csatlakozunk hozzád.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Oké, én addig folytatom a főzést. Épp ebédet készültem csinálni, mikor megérkeztek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Te tudsz főzni? – csodálkozott Ferni anyukája.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen. Apukám szakács, elég sok mindenre megtanított. – feleltem az igazsághoz híven.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Akkor sietünk és jövök le segíteni Neked. – ajánlotta fel Ana Maria. Nem tudom, hogy tényleg segíteni akart, vagy csak nem bízott a főzőtudományomban.

Visszatértem a konyhába és ott folytattam, ahol abbahagytam. Befűszereztem a csirkemellett, rátettem a mozzarellát, feltekertem és betettem a sütőbe. Már a krumplit mostam, amikor Fer szülei visszatértek.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->A te bőröndjeid vannak ott a hallban? Felvigyem őket? – kérdezte Jose Luis mosolyogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, de tessék csak otthagyni, mert még nem tudom, hogy merre fogok aludni. – feleltem én is mosolyogva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Miért, Fer még nem mutatta meg a szobáját? – csodálkozott Nano anyukája.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem, ma még nem is találkoztunk. Még Monte Carloban adott kulcsot a házhoz, így jöttem be. Reggel pedig küldött egy sms-t, hogy délelőtt a menedzserével kell találkoznia, de siet haza…. /Mert már nagyon régen csókolt meg – így folytatódott az üzenet, de gondoltam ezt nem kötöm a szülők orrára./ Viszont az engedélye nélkül nem akartam felfedezni a terepet, így csak a konyhát vettem birtokba.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Értem. – nézett rám Fer anyukája elgondolkodva. – Hogyan ismerkedtetek meg? Fertől is kérdeztem, de nem volt hajlandó elárulni.

Erre elmeséltem nekik a történteket. Az apukája nevetett, az anyukája egyre jobban elkomorult. Mikor végeztem a beszámolóval, Ana Maria ezt mondta:

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem akarlak megbántani, de szerintem nem vagy a fiamhoz való. – ez nagyon szíven szúrt. Fél óra után ezt így meg tudja állapítani?? – Túl fiatal és éretlen vagy még hozzá. Neki olyan társ kell aki támogatja őt, elkíséri a futamokra, lassan pedig gyereket szül neki. Belőled nem nézem ki, hogy ezzel meg tudnál birkózni, hogy egy gyereket egyáltalán fel tudnál nevelni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ana Maria! – szólt Fernando papája. – Ha Nando Noncsit szereti, akkor ez ellen semmit sem tehetsz! És fél óra után ilyen komoly dolgokat nem lehet megállapítani és nincs jogod megbántani ezt a kislányt! Szerintem Fer jól választott!

Hálásan mosolyogtam rá, hogy így megvédett, én még kicsit le voltam forrázva.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Én akkor sem fogom engedni, hogy bármilyen nő még egyszer úgy bánjon a fiammal, mint Raquel! – na ez már nekem is sok volt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hölgyem, én nem voltam Raquel! Én én vagyok és akármit gondol is rólam, szeretem a fiát! És azért, mert nem felelek meg a maga igényeinek, még nem fogok lemondani róla! Ön semmit sem tud rólam, úgyhogy ne ítélkezzen felettem!

Erre duzzogva elhallgatott, én újra a krumplival kezdtem foglalatoskodni, de belül forrongtam magamban. Hirtelen egy kéz érintését éreztem a vállamon.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Kérlek ne haragudj Ana Mariara! Nagyon megviselte Fernandoék válása. – bólintottam egyet, de nem voltam kibékülve a dologgal. – Segíthetek? – kérdezte az apuka.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Esetleg megmosná a salátát és az almát?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Természetesen.

Lassan kész lett az ebéd: a vaníliafagyit összeturmixoltam a tejszínnel és beledobáltam a málnát, epret, fekete szedret. A főétel az előbb említett csirkemell, burgonyával, amit félbevágtam, tepsibe tettem és leöntöttem olívaolajjal, megsóztam-borsoztam és rozmaringoztam, majd betettem a sütőbe. Csináltam salátát is almával, dióval és egy kis olívaolajos-citromos dresszinget.  Már terítettem, amikor kulcs fordult a zárban.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nando! – kiáltottam fel és végre a nyakába ugorhattam, nem érdekelt, hogy mit szólt hozzá az anyuka. Olyan jó volt hozzá bújni!,

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Szia Kicsim! – mondta és lágyan megcsókolt. Ekkor a drága anyós-jelölt megköszörülte a torkát.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Anya! Apa! – esett le Ferni álla, amikor meglátta őket. – Nem úgy volt, hogy pénteken este jöttök?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->De igen, csak már anyád nem bírt magával, így előbb jöttünk. – adta meg a választ Jose Luis.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Oh, értem. – mosolygott Nando, még mindig átölelve. – Nahát, ebéd? Anya, igazán nem kellett volna! Étterembe is mehettünk volna, de jól esik a házi koszt. – nah, hát kösz. Fer sem nézi ki belőlem, hogy tudok főzni.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem én főztem, hanem a barátnőd! – felelte az utolsó szót jól megnyomva Ana Maria.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Anya mi a baj? Miért vagy ilyen paprikás hangulatban? – komorult el Fer.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Hogy miért???? Hétfőn felhívsz, hogy megtaláltad életed szerelmét és szeretnéd bemutatni, de még azt sem tudod róla, hogy tud főzni! Túl fiatal, nem illik hozzád! Nem nézem ki belőle, hogy egy gyereket is fel tudna nevelni, túl felelőtlen! – robbant ki újra az anyukából.

Ekkor fogtam magam és kiültem a teraszra. Nem akartam újra végighallgatni, egyszer már megmondtam neki a magamét. Az idő úgyis minket fog igazolni Nandoval, ebben biztos voltam. Mondjuk a hangerő szintje miatt így is minden szót értettem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Nem is ismered, szinte semmit sem tudsz róla! – folytatta magából kikelve Ana Maria.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezt most fejezd be anya! – felelte Nano nyugodtan. – Ha nem tetszik amit látsz, nem kell itt lenned! Szeretem Noncsit és lehet nem tudok még mindent róla, de van rá elég időnk, hogy megismerjük egymást. Az az igazán fontos, hogy boldogok vagyunk együtt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Képzelem hogyan. Ennyire jó lenne az ágyban?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ana Maria! Ezt most fejezd be! – dörrent a feleségére Jose Luis. – Fiam, azt hiszem jobb, ha hazamegyünk, nem akarunk tovább zavarni.  Menj ki, vigasztald meg azt a kislányt, szerintem szépek vagytok együtt.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Rendben. Sziasztok. – felelte Fernando. Hallottam a hangján, hogy ideges. Nyílt a terasz ajtó és már csak azt éreztem, hogy hátulról átölel.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Sajnálom. – mondta. Mindent hallottál?

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen. De én is megmondtam neki. – feleltem. – Hogy szeretjük egymást és más nem számít.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Mikor? – húzta fel kérdőn a szemöldökét.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Amikor az ebédet készítettem, nekem is elmondta ugyanezeket. De apud akkor is megvédett, nagyon rendes volt velem.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Ezt nem hiszem el! – tört ki belőle. – Nagyon rossz volt. – ezt nem kérdezte, hanem megállapította.

<!--[if !supportLists]-->-         <!--[endif]-->Igen, az volt. De egyenlőre vége, úgyhogy inkább ebédeljünk, kihűl a kaja.