5. rész
2009.11.26. 15:28
- Ne, ne, ne. Petra. Ne sírj. Gyere. Ülj ide mellém az ágyra.
- Miért mész el?
- Mert, tudod… - mondjam meg, hogy az anyukája kirúgott? De akkor meg mérges lesz rá.- …Tudod Fernando kertje enyhén szólva rossz állapotban van, és megkért, hogy segítsek neki. Itt van nem messze a háza. Sokszor fogunk találkozni, oké?
- Oké.- nézett rám kicsit még pityeregve. Megcsikiztem, majd máris jobb lett a hangulata…
(3 héttel később)
Odaköltöztem Fer házába és a kertjében dolgozgattam néha. Közben persze egyre jobban beleszerettem Nandoba. Egyik nap épp a ház előtt a virágokat öntözgettem. Nando bent edzett. Teljesen földes voltam, mikor megláttam, hogy egy taxi megáll. Azt hiszem tudom kik jöttek. Fernando szülei. Odamentem, hogy üdvözöljem őket.
- Jó napot.- mosolyogtam rájuk.
- Jó napot.- köszönt Fer apukája. Az anyukája mosolygott rám.
- Nina Gómez vagyok, de szólítsanak csak Niní-nek. Így hívnak a barátaim.
- José Luis Alonso vagyok, ő pedig itt a feleségem Ana Maria Alonso Díaz. Fernando szülei vagyunk. Te pedig a kertész?
- Mondhatni.- mosolyogtam. Közben a bejárati ajtóra pillantottam. Fer épp jött ki. Gondolom kocogni indult volna.
- Anya, apa. Ti itt?- kérdezte kicsit döbbenten, majd jött és adott nekik egy-egy puszit.
- Kíváncsiak voltunk az új házra.
- Értem. Látom, megismertétek Niní-t.- és közben átölelt.
- A kertészed?- kérdezte tőle az apukája. A pillantása olyan volt, hogy akár fel is nyársalt volna.
- A barátnőm.- húzott jobban magához.
- Értem. A barátnőd a kertészed.- Fernando is szép szemekkel nézett az apukájára. Nem akarom, hogy nagyon veszekedjenek, főleg nem miattam.
- Mi lenne, ha bemennénk? Hamar rendbe rakom magam, és akár ebédelhetnénk is.- javasoltam.
- Remek ötlet.- bólogatott Ana. Úgy látom Ana rendes nagyon, eddig.
Bementünk. Én hamar lezuhanyoztam, majd felvettem egy térdig érő piros szoknyát. Sárga harisnyát és sárga-piros pólót. Meg egy világoskék tornacipőt.
Az ebédet elkezdtem behordani. Épp egy kancsó narancslevet hoztam, mikor megbotlottam VALAMIBEN. Elestem, és a kancsó, meg a pohár teljesen széttört.
- Kicsim. Jól vagy? Ne mozdulj!- mondta Fer.
- Azt hiszem… A kezem kicsit…- a tenyerem kicsit vérzett. Nem néztem meg, de azt hiszem egy nagyobb szilánk benne lehetett.
Fer segített felállni, majd megnézte a tenyerem. Még mindig nem néztem rá.
- Bemegyünk a korházba.- mondta kicsit remegő hangon. Ettől csak rosszabbul éreztem magam.
- Mindent elrendezünk itt.- mondta neki Ana. Fer bólintott, majd megfogta a kulcsát.
- Menjünk kicsim.
- Nagyon vérzik?- néztem rá, mert még mindig nem mertem megnézni.
- Csak egy picit.- nyitotta ki az ajtót. Kimentünk a kocsijába beültünk. Gyorsan odaértünk a korházba. Én csak álltam, miközben Fer a recepción elmondta mi történt, és hogy sürgősen kéne egy orvos. Közben erőt vettem magamon, és megnéztem a kezem. Nem kellett volna, mert azonnal elkezdtem szédülni, és miután minden fehér lett elájultam…
|